Lósuttogó Akadémia: Utazás Snowfieldsbe – Kritika


Tigirl (15éves) - 1 hónapja

Szinte minden kislány – esetleg kisfiú – életében volt egy időszak, amikor híres díjugrató, vagy csodatévő suttogó szeretett volna lenni és megunhatatlanul nézte a Horseland DVD-ket, rongyosra olvasta a Szigge sorozatot és a hasonló lovas történeteket. Nos, a felsorolt lovas sztorikhoz Gina Mayer: Lósuttogó Akadémiája tökéletesen passzol.

Aki szereti a tipikusan idealizált, szirupos, rendszerint Amerikában játszódó lovassporttal, lótartással kapcsolatos elbeszéléseket, annak biztosan tetszeni fog.

Az egyetlen problémám a könyvvel az, hogy eléggé sablonszerű a történet, a Menedéken és a Martina naplóján nőttem fel, amelyek alaptörténete pontosan ugyanerről szól:

 SPOILER VESZÉLY!

Főszereplőnk Zoe Deventer, a 13 éves csodagyerek, aki fuvolajátékával sorra hódítja meg a világ legnagyobb koncerttermeit. Viszont amikor elkíséri a díjugrató barátnőjét, Kimet a híres-neves Snowfields lovasakadémia felvételijére, találkozik egy mindenki által közveszélyesnek titulált csődőrrel és megmagyarázhatatlan, mágikus kötődés alakul ki köztük. Az események folyamatában kiderül az is, hogy a Shaman névre hallgató “vadállatot” csak Zoe tudja megmenteni a tragikus végzetétől.

Nem áll szándékomban spoilerezni, de aki csak egy lovas filmet is látott már, az minden bizonnyal meg tudná tippelni, hogy mi lesz a végkifejlet és nem is tévedne: minden pontosan az elvárásainknak megfelelően fog történni.

Le kell szögezzem, hogy a tucat történet ellenére valóban bájos és magával ragadó sztori, az ilyen témát kedvelő, 8-12 éves korosztálynak megfelelő, könnyed olvasmány.

Sőt, az 1-2 fejezetenként megjelenő mellékszál (ami Shaman előéletét mutatja be a paripa szempontjából) nekem is nagyon tetszett, mert érdekes, művészi megfogalmazással mutatta be az író, hogy egy lónak is lehetnek érzelmei. Az is a könyv mellett szól, hogy még a mellékszereplők jelleme is érdekes, mint például Zoe vagy Kim szüleié. Elgondolkodtató a két, szinte teljesen ellentétes nevelési módszer, ami szintén komolyságot ad a műnek.

Egy szó mint száz, szerintem a fiatalabb olvasóknak, 8-12 éveseknek – vagy akik kevesebb ilyen típusú történettel találkoztak – biztosan nagy élményt tud nyújtani. Egy borús, szürke, fárasztó napon, amikor egy kis örömre vágyunk, tuti jó kikapcsolódás lehet. Aztán meg ki tudja, nem fogja-e az egyébként olvasni nem szerető gyerekeket is később más könyvek felfedezésére ösztönözni…

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved