Nem gondolom magamat celebritásnak-Trokán Nóra interjú


Miss Úszósapka (15éves) - 1 hónapja

Trokán Nórával, Junior Prima díjas szabadúszó színésznővel, Trokán Péter színművész lányával beszélgettünk. Egy kellemes kávéházban találkoztunk egy hétköznap délután – még a koronavírusos időszak előtt természetesen.

Hogy kezdődik a Te történeted?

Elsőre vettek fel a Színművészeti Egyetemre, de ez nem jelent semmi különöset, nem abban mérik a tehetséget, hogy kit hányadik próbálkozásra vesznek fel. 

Azt hiszem, akkor még éretlen voltam hozzá, kevés élettapasztalattal a hátam mögött, 19 évesen kezdtem az első évet. Szenvedtem is vele rendesen. Aztán túllendültem ezen a kezdeti állapoton, összekovácsolódott az osztály, beleszoktunk az ottani létbe. Négy évig éltünk kvázi nulla-huszonnégy összezárva. Reggelente kilenckor kezdtünk, hajnalig bent maradtunk próbálni, aztán ugyanezzel a tizenkét emberrel visszamentünk a kollégiumba, és a mókuskerék kezdődött elölről. 

Ezután az egyetemi pörgés után – ahol enni sincs ideje az embernek rendesen –, ha szerződtetnek egy színházba, egy ellazulás. A délelőtti próba és az esti előadás közötti szünet felüdítő, a pár órás szabadidő kincset ér. Szerencsére nekem mindig van mit csinálnom, nagyon ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy nincs mivel elfoglalnom magam. Ha épp nem színház, akkor lovak, fényképezés, ilyesmik. 

Milyen kapcsolatod volt a gimis tanáraiddal? Milyen volt az RTL Klub sorozata, A Tanár forgatásán tanár bőrbe bújni? Megértettél esetleg valamit? 

Könnyen kezelhető diák voltam, nem az a lázadó típus. Egyedül a németóra ütötte ki nálam a biztosítékot, azt nagyon nem akartam tanulni. Nyelvi osztály voltunk, útközben variálták meg az egészet, ezért lyukadtunk ki a német nyelvnél a spanyol helyett. Sajnálom a tanárt utólag, kemény négy éve volt velünk. De rajta kívül nem rémlik olyan pedagógus, aki nagyon negatív nyomokat hagyott volna bennem. 

A forgatáson érdekes tapasztalás volt, hogy a színészek nagy része, akik a diákokat játsszák, jóval idősebbek a szerepnél, én mégis úgy vagyok jelen a forgatáson – nem csak a kamera előtti térben, időben –, mint egy tanár néni, benne maradok a szerepben a csapó után is. Úgy érzem magam, mint egy tyúkanyó, és ezt nagyon élvezem, sőt, olykor igazán vicces is. 

A megértés részéről azt gondolom, hogy amikor az ember elhagyja a gimit, és pár év múlva, ha visszatekinteni rá, észreveszi, ennyi gyereket képtelenség egyszerre úgy tanítani, hogy azt mindegyik élvezze. Szerintem felnőttség és nem tanár szerep kell hozzá, hogy ezt megértse az ember, és empátiát mutasson a tanerő felé.

Adódott bármi különleges helyzet iskolás korodban abból, hogy félig görög vagy?

Nem piszkáltak, nem volt túl gyakran felemlegetve ez a tény, annyi járt vele, hogy sokszor nyaggattak görög szavakért, mondatokért. A nyelv nekem otthon természetes volt, ahogy az is, hogy Görögországban otthonosan érzem magam, ezek nem voltak akkor tudatosan megélt dolgok.

Mennyi ideig éltetek Görögországban?

Élni nem éltünk ott soha, nyaranta mentünk ki. Anyukám is már itt született Budapesten. 

Volt valami ügy, ami mellett fiatal korodban úgy gondoltad, hogy ki szeretnél állni? Hogy tudtad ezt érvényesíteni a szüleiddel, tanáraiddal szemben? 

A németóra! (nevet) Az nagyon fontos volt, szerintem mindent megtettünk szegény tanárnő dolgának megnehezítésére, de ott tényleg azt éreztem, hogy történik valami, és tudtam, én nem erre jelentkeztem. Pedig nem voltam egy nagyhangú vezéregyéniség.

Süveg Áron , red bull pilvaker

Később, a főiskolás éveimre értem be és értettem meg sok mindent. Rájöttem, hogyan tudom érvényesíteni az akaratomat és mit is szeretnék valójában. Azonosultam gondolataimmal, rendszereztem magamban milyen fontos dolgok vannak számomra, mi érdekel, milyen ügyet támogatok. 

Híres magyar színésznőként milyen felelősség hárul Rád azzal, hogy ha megszólalsz bármilyen platformon, azt emberek ezrének hangosítja ki a média? 

Nagyon okosan és érzékenyen kell beleállni az ilyen dolgokba. A legfontosabb része az, hogy hiteles forrásból származó információ birtokában legyen az ember, amikor kampányol, vagy valami mellett kiáll. Rengeteg hamis információ kering körülöttünk, amik nagyon hihetőek is egyben, könnyű beleállni, kiállni mellette, miközben csak egy pár százaléka felel meg a valódi igazságnak. Én épp ezért nagyon körültekintően választom ki, hogy mi mellett állok ki nyilvánosan, ha meg vagyok győződve az ügy hitelességéről, akkor csatlakozom. 

Mondasz egy példát, mi az, ami nagyon “olyan” volt?

Ami nem is kérdés, az a környezetvédelem, ami már nem egy ügy kéne legyen, hanem egy egyértelmű, világos közös érdek. A sok poszt, híranyag, kampány ellenére ez még mindig nem világos mindenkinek, miközben van egy oldal, akinek már a könyökén jön ki a téma. Muszáj ezt addig kommunikálni, amíg szépen-lassan át nem áll mindenki a helyes életmódra. Ez nem egy ötperces folyamat, de én már látok némi változást.

Tüntetéseken meg szoktál jelenni? 

Nem vagyok egy tüntetős típus, bár a klímatüntetéseken biztosan ott lettem volna, ha éppen az országban vagyok, de más témájú tüntetéseknél egyelőre nem érzetem még azt, hogy elegendő tudás van a birtokomban, hogy kiálljak egy táblával. A klímatüntetésekről úgy gondolom, hogy löknek valamit előre, ha nem is hoznak drasztikus változásokat, rosszat semmiképp nem teszünk velük.

Főleg a ti generációtoknak fontos megtapasztani ezt a tömegérzést, mert szerintem egy nagyon erős és összetartó generáció vagytok, akiknek nem kellene engedni, hogy az idősebb generációk gátakat szabjanak.

Itt van Greta Thunberg, aki hordoz valami energiát és embereket mozdít meg, nem szabad ezt megállítani. Az már világos, hogy az idősebb generációk elrontottak valamit, de ez nem ok arra, hogy ne adjanak lehetőséget nektek a megnyilvánulásra és cselekvésre. 

A Pilvaker csapatában azért vagy benne, mert fontosnak tartod a magyarságodat és annak a kifejezését?

Amikor először felhívtak ezzel a lehetőséggel, még szinte semmit nem tudtam a projektről. Aztán mutattak felvételeket, dalokat és nagyon szuper dolognak találtam a látottak alapján. A 2017-es után – amin először felléptem – napokig a hatása alatt voltam.

Teljesen másfajta energiái vannak, mint egy prózai előadásnak a színházban. Más a taps, más a visszajelzés, más az élmény. Egy szép ötvözete az irodalmi szöveg és az örömzenélés átadásának. A csapat szellemiségét is imádom, itt van sok rosszcsont, akik széttrollkodják a próbákat, de ők is imádják, és látszik rajtuk, hogy olyan energiát tolnak bele, amitől működik, és amitől tíz perc alatt elfogy az összes jegy az Arénába.

Ezt hatalmas dolognak tartom. Az Aréna történetében ez ritka, ráadásul, hogy az irodalom vonzza azt a 13 ezer embert, az hatalmas eredmény.

Vannak negatív élményeid azzal, hogy felismernek az emberek akár az utcán, akár bárhol máshol?

Negatívak nincsenek, sok pozitív van, azoknak nagyon szoktam örülni. Szerencsére Magyarországon nem olyan a helyzet, mint mondjuk Amerikában, hogy ne tudnék úgy kimenni az utcára, hogy azonnal rám támadjon húsz fotós – ezt az életet nem is bírnám. Igazából nem szeretem a nyilvánosságot, vicces, hogy mégis ezt a szakmát választottam.

Az, hogy a színész léttel nyilvánosság is jár, az nekem egy nagy feladat. Egyáltalán nem ezért választottam. Nem azzal küzdöm, hogy a színpadra ki kell állnom, hanem a nyilvánosság azon részével, amikor egy sorozattal kapcsolatban például nyilatkoznom kell olyan fórumoknak, bulvár magazinoknak, akiknek egyébként nem akarok. Fullasztó tud lenni, hogy ma már nem az van, hogy csak az jelenik meg, amit én kiejtek a számon, hanem akármi más is. Nem gondolom magamat akkora “celebritásnak”, nem is szeretem magamat sokszor látni a médiában. 

A “celebritás” szót használtad, annak is gondolod magadat?

Nem, egyáltalán nem, ez egy idézőjeles celebritás volt. Engem a hideg kiráz, amikor lecelebeznek, a magyarban van ennek a szónak egy pejoratív vonzata. Ha Amerikában azt mondod, hogy “celebrity” akkor abba beletartozik Brad Pitt is. Én nem gondolom magamat celebnek, én színésznőnek, sőt, munka után civil embernek gondolom magam.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved