Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), de az azért mégsem kamaszkor… Nyilván mi sem így terveztük a barátommal, sőt, sehogy sem terveztük, hiszen a gyerekvállalás kettőnk között egyelőre szóba sem került. Ennek ellenére ő is, és én is úgy érzem, hogy szeretnénk a babát. Ő tudja jól, hogy mivel jár egy kisbaba (4 testvére van, a legkisebb 5 éves), és én is imádom a gyerekeket (igen, tudom, hogy egy saját más). De így mégis azért eléggé elcsúsznak a terveim, hiszen a továbbtanulásnak várnia kell és ez az, amit a szüleim komolyan vesznek nagyon. Pl. a nyelvekre nagyon figyelnek, különórára járatnak már alsós korom óta, fizetik a nyelvvizsgákat, külföldön tanulást, amíg nem volt jogsim, hoztak-vittek mindenhova, és tényleg azt akarják, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is érzem azt, hogy ezáltal csalódást okozok nekik. Mert az ember támogatja a gyerekét, megad neki mindent, de szeretné azt, hogy később ezt Ő saját magának teremtse elő… hogyan mondjam el?

A levélből nem derül ki egyértelműen, hogy már várandós vagy-e, vagy arról van szó, hogy más utat választanál. Hogy gyereket szeretnél, és majd utána tanulsz. Az nagyon érződik, hogy tele vagy bizonytalansággal, és bűntudattal. Lehet, hogy érdemes lenne ezek miatt szakemberhez fordulnod.

Hogyan írhatok a pszichológusnak?

A felület nem helyettesíti sem a tanácsadást, sem a terápiát​​! Arra jó , hogy tudd kifejezni érzéseidet, hogy lásd, hogy ez nem szégyen, hanem egy olyan érték, mely a mélyebb önismerethez vezethet.​ Ha írnál nekünk, dobj egy ​e- mailt a agyrem@kidsnews.hu címre.

2017 Kidsnews | All rights reserved