Kidsnews-felelek


A gyerekpszichológus válaszol! Legyen bármilyen egyedi vagy gyakori kérdés ami megfogalmazódik benned írd meg nekünk anonim módon és szakembereink segítenek a megoldásban. Fontos azonban megemlítenünk, hogy a chat-felületünk nem helyettesíti sem a személyes tanácsadást, sem pedig a terápiát​​ !


edzésen az egyik lánynak hatalmas lila monokli van a szeme körül, nekem azt mondta, tesiórán kosaraztak és belefutott valakinek a könyökébe. Azt beszéltük a többiekkel, hogy ez nem biztos, hogy igaz, elég durva az apja, szerintem a lány fél is kicsit tőle, iszonyat jeleneteket szokott rendezni, ha a lánya nem úgy teljesít a meccsen, szétveti az ideg. Talán szólni kellene valakinek, mert az edzők se csinálnak semmit, de ha nekünk sem akarta elmondani, lehet, hogy nem örülne, ha beleavatkoznék és még több bonyodalmat okoznék neki, az is lehet, hogy a végén még miattam is kikapna…

nagyon jól érzékeled, hogy kosarastársadnak magának is nehéz a problémájáról beszélni: mindenki szuper szülőket és szuper kapcsolatokat szeretne, és szégyelli, ha a valóság nagyon másmilyen. Ha valóban bántalmazásról van szó, akkor gyerekként inkább gondoljuk azt, hogy biztosan mi vagyunk a hibásak, és megérdemeljük, hogy így bánnak velünk, semmint szüleinket hibáztatnánk….

Azt is jól látod, hogy az esetleges beavatkozással tovább lehet rontani a helyzetén.

Amit tehetsz, hogy kifejezed a lánynak, hogy együtt érzel vele, és ha ő úgy gondolja, hogy meg tud bízni benned, számíthat Rád. Valóban nem biztos, hogy az edzőtök az felnőtt, aki segíteni tud, de hátha találtok olyat. (Minden iskolában kell lennie gyermekvédelmi felelősnek) Ha mégsem, akkor is az a tény, hogy Te észrevetted, és melléállsz a nehéz helyzetében sokat segíthet neki.


naponta többször maszturbálok, anyámék közös szobát akarnak a szállodában, hogyan mondjam meg, hogy külön szobát akarok?

Szerintem úgy, hogy egyszerűen megmondod nekik, hogy jobban éreznéd magad, és ők is, ha saját szobád lenne a szállodában.


Még van egy teljes iskolaév érettségiig és máris akkor a a nyomás rajtunk, hogy mindjárt szétrobbanok. Nagyon úgy látom, hogy teljes képtelenség mindazt észben tartani, ami a tételsorokban szerepel, kizárt, hogy minden tantárgy négyéves anyagát vissza tudjam büfögni az év végén, és akkor a felvételiről nem is beszéltünk. Még csak október van, de alig bírom az iramot, felmérések tesztek, tanórák, előkészítők, magántanár, és egyre kilátástalanabbnak látom, hogy minden sikerüljön, pedig a sok tanulás miatt kb nem is élek. Együttérzés persze nulla mindenkitől, inkább csak azt kapom, hogy senkinek semmi nem elég, hiába feszülök meg, hogy minden elvárást teljesítsek. Hogy lehet ezt az időszakot ép ésszel kibírni?

együtt érzek veled. Teljesen természetes, hogy tartasz attól, hogy hogy sikerül majd az érettségi és a felvételi. Értem, hogy nagy a nyomás, és sokfelől hallod, hogy ezek sorsdöntő dolgok. (Pedig ha nem, vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, akkor van mód a következő évben javítani, és minden tapasztalatból tudsz tanulni valamit))Nyilván tudnod, hogy ezekkel a problémákkal nem vagy egyedül. Szoktál beszélgetni erről a barátaiddal, osztálytársaiddal? Van olyan ismerősöd, aki egy-két éve élte át ezt?Nincs ugyanis általános recept. Mindenkinek magának kell rátalálnia arra, hogy ezt az időszakot hogyan vészeli át. Te kinek a véleményére lennél kíváncsi? Ki, mi tudna segíteni, hogy egyensúlyt találj?


sokszor napi 5-6* is kell maszturbálnom, egyszerűen képtelen vagyok másra figyelni annyira nyomja az agyam! ez normális?

A maszturbálás nem bűn, örömokozás magunknak. Ha csak így tudsz jó érzésekhez jutni, ha semmi más nem érdekel, ha semmi másra nem tudsz figyelni, akkor ennek oka van, amivel érdemes foglalkozni. Nagyon más a helyzet, ha napokig otthon vagy, unatkozol, vagy ha a suliban az órák alatt, illetve az egyéb programjaid alatt nem tudsz másra gondolni.


Öten vagyunk tesók, a szüleim válása elég durva volt, mindenen ölik egymást azóta is. Apának lett egy nője pár éve, asszem anya ezt sosem fogja neki megbocsátani, pedig idővel lett egy új pasija neki is. Sőt, feleségül is ment hozzá az idén, hiába tiltakoztunk, hogy a pasi egyáltalán nem jófej. A nővérem már nagy, elmúlt 19, nem is él velünk, neki nem gond, de utána én vagyok a legidősebb (15), nekem kell megvédeni mindenkit, mert Frank elég sokat kiabál, volt, hogy az öcsémet meg is ütötte. Szerencsére minden második hét apás hét, sokat voltunk nála mindig, végül a nője lelépett, sokat van egyedül, meg ő jófej, mindig kiáll értünk anya ellen. Nem mintha hatna rá, most legutóbb Frankkal rám fogták, hogy pénzt loptam Frank anyjának a pénztárcájából. Nagy balhé lett és anya egy szavamat se hitte. Azt mondta, elege van, költözzek inkább apához. Szóval most apánák lakom, ő békén hagy, de nem tudom, a húgomat meg a még kisebb öcséimet ki védi meg.

Szia,

 

köszönöm a bizalmat. Valóban nagyon nehéz lehet Neked abba belegondolni, hogy mi van a kisebb testvéreiddel. De ez nem a Te dolgod, nem a Te felelősséged. Érezd magad jól apádnál, bontakozz ki, – ne siettesd a felnőtté válásodat. Tudd, hogy az egy fontos értéked, hogy gondolsz testvéreidre, és szeretnéd, ha velük minden rendben lenne. Persze törődhetsz velük úgy, hogy találkoztok, közös programokat szervezel, ahol jól érezhetik magukat. Anyád kapcsolatát, Frankot, nem Neked kell kezelned. Ha attól tartasz, hogy Frank bántja testvéreidet, kérj segítséget, vagy apádtól, vagy fordulhatsz a Családsegítő Szolgálathoz!


2017 Kidsnews | All rights reserved