Szabó P. Dóra:
Timeo ergo sum
ülök a trónon és figyelem
hogy
vöröslik a tenger
s mintha
halálba torkollna
minden élet egyszer
egy másikba kéne átmenni
mert
feketék az utcák
s mintha
felvillanna fénye
mert
mélyen belül tudják
talán befellegzett a szó is
meg
a csillagok az égen
s mintha
nem ragyogna többé
már egy se békésen
talán ketten egyedül félni
meg
rettegni a sötétben
olyan mint
vak csupánnal a méla
szürkeségben
Talán
csak ez marad
meg a félelem
és
kezenfogják egymást
mert csak ők maradtak
és
halálba torkolltak
