Az Orionidák meteorraj leglátványosabb estéje minden évben október 21-re esik.
Az Orionidák az egyik legkedveltebb raj a amatőr és profi megfigyelők körében: sokszor látványos, fényes meteorokat látunk és sok esetben csíkot is hagynak a hullói. A Halley-üstökösről levált apró törmelékek szemcsék adják a raj anyagát, akárcsak a májusban látható Éta Aquaridák, a két raj eredete azonos, valójában arról van szó, hogy a földpálya az év során kétszer is keresztezi az üstökös pályája mentén szétszóródott törmeléket.
Ez a csillaghullás azért nem annyira látványos, mint a nyár végi, de ilyenkor is megpillanthatunk egy-egy hullócsillagot. A legtöbb általában a mai éjszakájára esik. De október 20-24-e között egy hosszan elnyúló, folyamatos maximumot látunk, és október 2. és november 7. között bármelyik felhőtlen éjszaka láthatunk néhány hullócsillagot. Ennek oka, hogy az Orionidák szétterült raj.
A meteor raj szabad szemmel is megfigyelhető tiszta égbolt mellett, érdemes éjfél és napfelkelte közöttre időzítenünk a megfigyelést. Csúcsidőszakban óránként akár 15-20 hullócsillag is tűnhet fel az égen.
A legtöbb hullócsillagot a Földről nézve az Orion csillagképben lehet látni, ezért Orionidák. Az Orion hajnalban a déli irányában, magasan a horizont felett észlelhető.
Az Orionida meteorrajt legkorábban középkori kínai megfigyelők említették, de a raj hivatalos felfedezését E. C. Herrick-nek tulajdonítják, aki az Államokban 1839-ben írta, hogy október 8. és 15. között erősebb meteoraktivitás tapasztalt. 1840-ben szintén megfigyelte az erősödést, és felismerte, hogy egészen 25-ig tart.
