Az egész úgy kezdődött, hogy van apának egy régi egyetemi barátja, akivel ultiznak néha-néha nálunk, a többi régi barátjukkal közösen. Ilyenkor én is kártyázom még egy picit a fiúkkal, csak a hangulat kedvéért. Az egyik ilyen alkalomkor szóba került, hogy minthogy az egész családom különböző vízpartok közelében él, horgászni kellene. Pitu (apa régi barátja) nagy horgász, és van egy horgásztelke is Szentes mellett, így meghívott minket egy kis kedvcsináló pecázásra. Kitűnően éreztem magam, még ha a fogásunk nemhogy nulla volt, de annyira nulla volt, amennyire ez csak nulla lehet, a lassan sodródó mellékág vízébe olyan nyugalommal pihent az úszónk, mint a Titanic a hullámsírjában.
Akár hiszed, akár nem, ez sem apának, sem nekem nem vette el a kedvünk, sőt. Valahogy mindketten bírjuk ezt a nyugalmat és csendet, ami horgászat közben van… az ember ül, áll, lélegzik, halkan dumcsizgat, a vizet figyeli. Azért a következő alkalommal okosabbak voltunk, mi hívtuk meg Pituékat egy horgászatra a Balatonra, mondván mi úgyis ott fogunk a legtöbbet horgászni, azt kellene inkább megtanulunk.
Lecsattogtunk Almádiba nagycsaládostól, és megkezdődött a hamisítatlan balatoni horgászat, érkeztek az azóta is elengedhetetlen kíváncsiskodók a sétányon. Mindig akad néhány idős horgász, aki ellát jótanáccsal (áhhh, fiam, ide hiába ül azzal a gyerekkel, itt nem próbálkozik senki, mert itt nincs hal, meg hasonlók sora), gyerekzsivaj, néhány kutya, aki kellően összekeveri a dolgaidat, egy-két kisgyerek, aki beletapicskol az etetőanyagba, plusz mostanában az esti horgászat megszokott része lett a vízen (szerencsés helyzet) érkező nyári fesztiválzene – ha szerencséd van, tompább – puffogása. Pitu és apu mosolyogva hallgatták mindezt, majd elkezdtük a beetetést.
Szeretem bedobálni, gyúrni az etető anyagot, az meg külön művészet hogyan dobáld („szögeld”) körbe azt, ahová majd horgászbottal dobni fogsz, már ha tényleg képes is vagy rá, mert ez sem olyan egyszerű, mint az ember gondolná… Aztán megtörtént a csoda, amit egy horgász nem felejt el soha, ha ilyen mázlija lesz, sikerült egy keszegcsapat közelébe etetni, így innentől fogva a horgászatunk inkább hasonlított egy vursliban a bébiknek kirakott színes műanyag halacskák kihalászásához, mármint nehézségben.
Bedobtuk, piszkálta, berántottuk, kihúztuk, szákoltuk… és így tovább… meg sem álltunk, amíg a szák nem volt tele. Ettől még a sokat próbált Pitu horgásznak is fülég ért a szája. Mi apával azóta is folyamatosan tanulunk, olvasunk, próbálkozunk, és főként imádjuk ezt a sportot. Az a külön jó benne, hogy mindig tudsz benne fejlődni, kezdheted egész egyszerű dolgokkal, amit fejleszthetsz az idők végezetéig, soha nem lehet belőle kiöregedni. Ja, és gyerekeknek nem is kell vizsgázni, csak a horgászboltban kell kiváltanod az engedélyed, ebben vezetned, hogy mit fogtál, majd minden év végén elküldened a Horgász Szövetségnek.
Plusz előnye ennek a sportnak, hogy isteni finom az eredménye. Lejjebb írtam néhány tapasztalati tanácsomat a balatoni halakhoz, amiket már volt szerencsém kifogni.
Keszegek
Keszegeket leggyakrabban fenekezéssel és úszós módszerrel foghatsz. Csontira kapnak, vannak kicsik (kb. 12-15 cm) és nagyobbak (20-25 cm), a keszegekben az a jó, hogy bármikor bármekkorában kifoghatod.
Törpeharcsa
Könnyű megunni. Invazív faj, max 20 cm lehet. Tilos visszadobni. Kíméletes halál kell, hogy rá várjon, ha kifogtad.
Ponty
Minden horgász álma, és van a Balatonban jónéhány. Bojlira, kukoricára és csontira kapnak. Nagy küzdők és ez főleg akkor gáz, ha egy nagyobbat kapsz ki. A nagyobbak lehetnek akár 90 cm körüliek, a kisebbek 20cm-nél kezdődnek. Merítőhálót hozzájuk hasznos alkalmazni!
Kárász
Na ez az, amivel ritkán fogsz találkozni, nem igazán küzd és érdemes merítőhálót alkalmazni, a legnagyobbak 40 cm körül lehetnek. Csontira kapnak, de szeretik a pufit is.
Garda
Második legritkább. Minden sárgára kap. Max. 20-30 cm lehet és nem nagyon küzd, az egyik kedvenc halam.
Kishalak, beleszámítva: naphal, szélhajtó küsz, sügér.
A szikláknál keresd őket, csontival. Max. 10 centisek lehetnek. A küszön kívül a legtöbb küzd, de nagyon. A küsz viszont a legjobb ragdozóhal-csali.
Balin
Egyik legritkább, legnagyobb és legjobban küzdő ragadozóhalunk. alapvetően a kishalak a kedvencei, de alkalomadtán nem veti meg a műcsalit se.
Sügér
Kevés, nagyon kevés akad… legalábbis felnőttből. A kölykök ugyanis hemzsegnek a Balaton vizének sziklás részein. Felnőtt korukra általában 30-40 cm-re nőnek és éppúgy fogyasztanak csontit, mint kishalat.
