Klasszikus stílus vagy carving? Tényleg számít a rádiusz?

Az előző cikkünkben megismerkedhetünk a síelés történelmével, és a sport kezdetével. A mai cikkben a sport hagyományos kétléces irányával foglalkozunk.  A síelés ez egyik legnépszerűbb természeti téli sportág, ami nem véletlen, hiszen könnyű megtanulni és a csodálatos hegyek és havas tájak legalább akkor élményt nyújtanak, mint a mozgás öröme.

A szó eredeti jelentése: hasáb ami nagyvalószínűség szerint az eredeti lécek származására utalhatott, ami azóta és napjainkban is folyamatosan fejlődik.  A mai értelemben vett klasszikus síelést az 1930-as évekre datáljuk, amikor is Toni Seelos nevű fickó egy új mozdulatot vitt az addigi „hóeke terhelés-tehermentesítési” technikába. Az eredeti hóekét lépés mozdulatokkal váltja fel. Ez lett a későbbi lépéstehermentesítés, majd a negyvenesévekben Hoschel és Wolfgang  nevű két tornatanár igyekezet a síelést a test súlypontjának áthelyezésével egész pontosan süllyedéssel és emelésével tökéletesíteni. Technikájuk lényege, hogy teljesen párhuzamos léceket kell tartani síklás közben.  Végül is 1970-es években születik meg a az úgynevezett jet-Schwung technika, ami a mai klasszikus sí, jellegzetessége mély testtartás és lábhajlítása.

A 90-es években megjelenek a ma már sokkal elfogadottabb és sízők között népszerűbb carving technika. Bár eredetileg egy múló hóbortnak gondolták a gyártók, mára az uralkodó irányzattá vált.  A carving technika megnevezése tényleg mindent elmond, ebben az estben valóban a hó vésése léccel az egyik legfontosabb elsajátítani való. Előnye a sokkal kisebb lécek, kisebb forduló ívek sebesség vesztés nélkül, talán egyetlen hátránya, hogy egyenes sikálási szakaszokon sokkal többet kell korrigálni a léceket, már ha nem akarunk a pálya egyik látványossága lenni, óriási zakónkkal. Ami számomra a legkevésbé szimpatikus benne, hogy a buckás pályákon sokkal erősebb erőnlétet igényel és nehezebb technikát.

De beszélhetünk bármelyik technikáról azt le kell hogy szögezzem a síelés nem csak egy könnyed síklás a havon, ez a sport bizony sok mindent követel az embertől legyen szó akár az izomerőről, rugalmasságról, állóképesről, de beszélhetünk a mozgáskoordinációról, vagy éppen a koncentrációról, ami mind szükséges ahhoz hogy talpon (jobban mondva lécen) maradjunk a pályán.

Rengeteg hobbi síelő követi el azt a hibát, hogy nemcsak évközben hanyagolja el teste karbantartását, de ezt a baklövést meg is spékeli azzal, hogy elhagyja a síeléssel töltött nap előtt a bemelegítést. Ez sokszor okoz a pályán problémát, és bosszulja meg testünk az elhanyagolást húzódásokkal, görcsökkel.

Pályák megkülönböztetése két szempont alapján történik: a minősége és nehézségi szint szerint.  Minőségben 3 féle pályával találkozhatunk „gyárilag” vagyis a pálya fenntartok szándékai szerint. A normál pályák általában reggel még tutira szépen ratrakoltak élvezet minden pillanat rajta, ezek általában – ahogy egyre több síelő érkezik meg és veszi birtokba úgy alakulnak rajta kisebb nagyobb buckák, jégfoltok. Amik gyakorlott síelőknek is tudnak meglepit okozni nagy sebességnél. Találkozhatsz még szűzhavas pályákkal, itt a pálya szakemberi kijelölnek pályaszakaszt ahol nincsenek a hó alatt sziklák, szakadékok egyéb veszélyforrások, de egyébként nem kezelik a pályát. És manapság sok helyen van a buckásított pálya általában az ugratókhoz közeli helyeken viszonylag rövid pályahosszokkal.

Nem hivatalosan az ember sokszor találkozik lucskos, vizes pályákkal – talán az elnevezés is elárulja – ezeken a pályákon inkább a sportág nyári megfelelőjét (vízisí) műveled, mint síelsz a vizes jégkásában. Ezekből a pályákból lesznek egy újabb hideghullám után a remek jeges pályák, amiket ha éppen frissen éleztetett a léced akkor is remek síelőnek kell lenned, hogy a léceid azt csinálják amit te szeretnél. Ilyenkor a legrosszabb, hogy ezeken a pályákon kizárólag egy újabb adag friss hó segíthet. Mert a hóágyúval éjszaka ráhordott műhavat amit talán még szépen szét is tolnak a ratrakokkal, azt is néhány forduló alatt letolják a síelők.

Nehézséget a sípályákon színekkel jelölik, a zöld színű a legkönnyebb, szinte alig leejtenek ezekkel érdemes kezdeni a tanulást. Utána következnek a kék pályák, amik már élvezhető síelést biztosítanak a haladók és a kezdők számára is. Piros pályákat csak haladóknak ajánljuk, mert az ezeken való csúszkálás már valódi sítudást igényel, és ami még nagyon fontos a pályákon lévő síelők a sebesség és útvonal megválasztásakor nem számítanak bizonytalan mozgású és útvonalú kezdőkre!

A pályarend tetején a fekete pályákat találjuk, ezek a pályák sokszor éles szűk hajtű kanyarokkal, meredek keskeny szakaszokkal, jeges buckás részekkel tűzdeltek pontosan azért, hogy a sokat próbált rutinos síelőknek is kihívást jelentsenek, így ezekre a pályákra már tényleg akkor érdemes menni amikor már a piros pályák is becsukott szemmel hátrafelé, bot nélkül is mennek 😉

Cikkünk végén mindenképpen szeretnénk néhány szót szólni a Síkresz-ről ami így első hallásra tényleg hülyén hangzik, mégis fontos. Mivel gyakorlatilag autó közlekedési sebességgel siklunk le a hegyről, szinte védőfelszerelés nélkül. Ezért elég fontos, hogy elkerüljük az ütközést.

 

	1. Legyünk tekintettel a többi sízőre! Minden sízőnek úgy kell viselkedni a sípályán, hogy másokat ne veszélyeztessen és sérülést ne okozzon. Ez vonatkozik a megfelelő felszerelésre is.
	2. Ésszerűen, ellenőrzött sebességgel és módon sízzünk! Mindig a tudásunknak, a terepnek (beláthatóság!), a hó és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya zsúfoltságának megfelelően sízzünk.
	3. Nyomvonal választás A hátulról (fölülről) jövő sízőnek úgy kell a nyomvonalát megválasztani, hogy az előtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse, beleértve a túl közeli elhaladással okozott megijesztést is.
	4. Előzés, kerülés Előzni szabad fölülről és alulról, akár balról akár jobbról, de mindig akkora távolságra, hogy az előzött síző bármilyen (akár váratlan) mozgásához elegendő teret hagyjunk.
	5. A megindulással és a pályára besízéssel járó kötelezettségek A sízőnek, ha állásából újraindul, vagy besízik egy pályára, meg kell győződnie arról, hogy ezzel sem magát, sem másokat nem veszélyeztet.
	6. Megállás Tilos megállni a pálya szűkületében és beláthatatlan területein! Bukásnál a lehető leghamarabb el kell hagyni az ilyen területet!
	7. Fölmenet és legyaloglás A följutáshoz és a legyalogláshoz egyaránt csak a pálya széle használható.
	8. Figyeljük a jelzéseket! Minden sízőnek kötelessége a pálya jelzéseinek (a tábláknak, elkerítéseknek), valamint a pályát felügyelő személyzetnek az utasításait betartani.
	9. Segítségadás Balesetnél kötelező segítséget nyújtani! Elmulasztása nem sportszerűtlenség, hanem büntetendő cselekedet.
	10. Személyazonosságunk igazolásának kötelezettsége balesetnél Mindenkinek, aki a balesetnél jelen volt, függetlenül attól, hogy csak tanú, vagy a baleset részese, felelős vagy nem felelős a baleset bekövetkeztében, személyazonosságát meg kell adnia. Erre a baleset bírósági tisztázásánál lehet szükség.

 

Következő téli sportágunk snowboard