Az előző cikkünkben megismerkedhetünk a síelés történelmével, és a sport kezdetével. A mai cikkben a sport hagyományos kétléces irányával foglalkozunk. A síelés ez egyik legnépszerűbb természeti téli sportág, ami nem véletlen, hiszen könnyű megtanulni és a csodálatos hegyek és havas tájak legalább akkor élményt nyújtanak, mint a mozgás öröme.
A szó eredeti jelentése: hasáb ami nagyvalószínűség szerint az eredeti lécek származására utalhatott, ami azóta és napjainkban is folyamatosan fejlődik. A mai értelemben vett klasszikus síelést az 1930-as évekre datáljuk, amikor is Toni Seelos nevű fickó egy új mozdulatot vitt az addigi „hóeke terhelés-tehermentesítési” technikába. Az eredeti hóekét lépés mozdulatokkal váltja fel. Ez lett a későbbi lépéstehermentesítés, majd a negyvenesévekben Hoschel és Wolfgang nevű két tornatanár igyekezet a síelést a test súlypontjának áthelyezésével egész pontosan süllyedéssel és emelésével tökéletesíteni. Technikájuk lényege, hogy teljesen párhuzamos léceket kell tartani síklás közben. Végül is 1970-es években születik meg a az úgynevezett jet-Schwung technika, ami a mai klasszikus sí, jellegzetessége mély testtartás és lábhajlítása.
A 90-es években megjelenek a ma már sokkal elfogadottabb és sízők között népszerűbb carving technika. Bár eredetileg egy múló hóbortnak gondolták a gyártók, mára az uralkodó irányzattá vált. A carving technika megnevezése tényleg mindent elmond, ebben az estben valóban a hó vésése léccel az egyik legfontosabb elsajátítani való. Előnye a sokkal kisebb lécek, kisebb forduló ívek sebesség vesztés nélkül, talán egyetlen hátránya, hogy egyenes sikálási szakaszokon sokkal többet kell korrigálni a léceket, már ha nem akarunk a pálya egyik látványossága lenni, óriási zakónkkal. Ami számomra a legkevésbé szimpatikus benne, hogy a buckás pályákon sokkal erősebb erőnlétet igényel és nehezebb technikát.
De beszélhetünk bármelyik technikáról azt le kell hogy szögezzem a síelés nem csak egy könnyed síklás a havon, ez a sport bizony sok mindent követel az embertől legyen szó akár az izomerőről, rugalmasságról, állóképesről, de beszélhetünk a mozgáskoordinációról, vagy éppen a koncentrációról, ami mind szükséges ahhoz hogy talpon (jobban mondva lécen) maradjunk a pályán.
Rengeteg hobbi síelő követi el azt a hibát, hogy nemcsak évközben hanyagolja el teste karbantartását, de ezt a baklövést meg is spékeli azzal, hogy elhagyja a síeléssel töltött nap előtt a bemelegítést. Ez sokszor okoz a pályán problémát, és bosszulja meg testünk az elhanyagolást húzódásokkal, görcsökkel.
Pályák megkülönböztetése két szempont alapján történik: a minősége és nehézségi szint szerint. Minőségben 3 féle pályával találkozhatunk „gyárilag” vagyis a pálya fenntartok szándékai szerint. A normál pályák általában reggel még tutira szépen ratrakoltak élvezet minden pillanat rajta, ezek általában – ahogy egyre több síelő érkezik meg és veszi birtokba úgy alakulnak rajta kisebb nagyobb buckák, jégfoltok. Amik gyakorlott síelőknek is tudnak meglepit okozni nagy sebességnél. Találkozhatsz még szűzhavas pályákkal, itt a pálya szakemberi kijelölnek pályaszakaszt ahol nincsenek a hó alatt sziklák, szakadékok egyéb veszélyforrások, de egyébként nem kezelik a pályát. És manapság sok helyen van a buckásított pálya általában az ugratókhoz közeli helyeken viszonylag rövid pályahosszokkal.
Nem hivatalosan az ember sokszor találkozik lucskos, vizes pályákkal – talán az elnevezés is elárulja – ezeken a pályákon inkább a sportág nyári megfelelőjét (vízisí) műveled, mint síelsz a vizes jégkásában. Ezekből a pályákból lesznek egy újabb hideghullám után a remek jeges pályák, amiket ha éppen frissen éleztetett a léced akkor is remek síelőnek kell lenned, hogy a léceid azt csinálják amit te szeretnél. Ilyenkor a legrosszabb, hogy ezeken a pályákon kizárólag egy újabb adag friss hó segíthet. Mert a hóágyúval éjszaka ráhordott műhavat amit talán még szépen szét is tolnak a ratrakokkal, azt is néhány forduló alatt letolják a síelők.
Nehézséget a sípályákon színekkel jelölik, a zöld színű a legkönnyebb, szinte alig leejtenek ezekkel érdemes kezdeni a tanulást. Utána következnek a kék pályák, amik már élvezhető síelést biztosítanak a haladók és a kezdők számára is. Piros pályákat csak haladóknak ajánljuk, mert az ezeken való csúszkálás már valódi sítudást igényel, és ami még nagyon fontos a pályákon lévő síelők a sebesség és útvonal megválasztásakor nem számítanak bizonytalan mozgású és útvonalú kezdőkre!
A pályarend tetején a fekete pályákat találjuk, ezek a pályák sokszor éles szűk hajtű kanyarokkal, meredek keskeny szakaszokkal, jeges buckás részekkel tűzdeltek pontosan azért, hogy a sokat próbált rutinos síelőknek is kihívást jelentsenek, így ezekre a pályákra már tényleg akkor érdemes menni amikor már a piros pályák is becsukott szemmel hátrafelé, bot nélkül is mennek 😉
Cikkünk végén mindenképpen szeretnénk néhány szót szólni a Síkresz-ről ami így első hallásra tényleg hülyén hangzik, mégis fontos. Mivel gyakorlatilag autó közlekedési sebességgel siklunk le a hegyről, szinte védőfelszerelés nélkül. Ezért elég fontos, hogy elkerüljük az ütközést.
1. Legyünk tekintettel a többi sízőre!
Minden sízőnek úgy kell viselkedni a sípályán, hogy másokat ne veszélyeztessen és sérülést ne okozzon. Ez vonatkozik a megfelelő felszerelésre is. |
|
2. Ésszerűen, ellenőrzött sebességgel és módon sízzünk!
Mindig a tudásunknak, a terepnek (beláthatóság!), a hó és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya zsúfoltságának megfelelően sízzünk. |
|
3. Nyomvonal választás
A hátulról (fölülről) jövő sízőnek úgy kell a nyomvonalát megválasztani, hogy az előtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse, beleértve a túl közeli elhaladással okozott megijesztést is. |
|
4. Előzés, kerülés
Előzni szabad fölülről és alulról, akár balról akár jobbról, de mindig akkora távolságra, hogy az előzött síző bármilyen (akár váratlan) mozgásához elegendő teret hagyjunk. |
|
5. A megindulással és a pályára besízéssel járó kötelezettségek A sízőnek, ha állásából újraindul, vagy besízik egy pályára, meg kell győződnie arról, hogy ezzel sem magát, sem másokat nem veszélyeztet. |
|
6. Megállás
Tilos megállni a pálya szűkületében és beláthatatlan területein! Bukásnál a lehető leghamarabb el kell hagyni az ilyen területet! |
|
7. Fölmenet és legyaloglás
A följutáshoz és a legyalogláshoz egyaránt csak a pálya széle használható. |
|
8. Figyeljük a jelzéseket!
Minden sízőnek kötelessége a pálya jelzéseinek (a tábláknak, elkerítéseknek), valamint a pályát felügyelő személyzetnek az utasításait betartani. |
|
9. Segítségadás
Balesetnél kötelező segítséget nyújtani! Elmulasztása nem sportszerűtlenség, hanem büntetendő cselekedet. |
|
10. Személyazonosságunk igazolásának kötelezettsége balesetnél Mindenkinek, aki a balesetnél jelen volt, függetlenül attól, hogy csak tanú, vagy a baleset részese, felelős vagy nem felelős a baleset bekövetkeztében, személyazonosságát meg kell adnia. Erre a baleset bírósági tisztázásánál lehet szükség. |
Következő téli sportágunk snowboard