Olyan vagy, mint a levegő
Olyan tiszta és létfontosságú
Amikor látlak, megpróbállak Belélegezni, elraktározni,
Magamban minél mélyebbre,
Végigcsodálnám levegőpuha hajadat,
Levegőízű vízcseppeket
Csókolnék le a válladról
Belefeledkeznèk
Kecses mozdulataid bámulásába
És a hangodat hallgatva Aludnék el minden éjjel
Elérhetetlen vagy én csak álmodozom
Távoli vagy én meg helyhez kötött
Te magad vagy a levegő,
Én meg csak egy tollpihe vagyok,
A szelek játékszere
Akik elrepítenek előleld
Látványod emlékébe kapaszkodom
Próbálom a karjaimban tartani múltbéli testedet
De a szél úgy szakítja el
Tőlem tünékeny ködképed,
Mintha sose léteztél volna.
