1933. február 27-én pusztította el a tűz a Reichstag, azaz a német parlament épületét. Az akkor éppen frissen kinevezett Hitlert baráti látogatáson érte a hír, hogy minden bizonnyal kommunista lázadás van kitörőben. Az azonnal odahajtó Hitlert vörösen izzó ablakok és a tűzoltók munkálati fogadták, akik igyekeztek átkutatni a veszélyesé vált épületet. Legnagyobb megdöbbenésükre az épületben egy zavarodott holland kommunistát találtak. Marinus van der Lubbe az adatok szerint semmilyen párttal nem állt kapcsolatban, de bántotta a munkásosztály helyzete, így az épület felgyújtásával akart ez ellen tiltakozni.
A sokkos kancellárt maga Göring tájékoztatta, hogy a gyanúsított zsebében kommunista igazolványt találtak és minden bizonnyal több kommunista gyújtotta fel az épületet. Ezek persze súlyos hazugságok voltak, de Hitlert sikerült meggyőzni, így már a helyszínen elhatározta, hogy vasmarokkal fog leszámolni a fenyegető bolsevistákkal. Szükségállapotot hirdettek, és február 28-án megkezdődött a kommunista és a szociáldemokrata pártvezetők, szakszervezeti vezetők és baloldali értelmiségiek őrizetbe vétele.