„Közeledik a pillanat, amikor már képtelenek leszünk fizetni a hajókért és más árukért, de mindent megteszünk, ami csak lehetséges. Nem hátrálunk meg semmiféle áldozatvállalás elől, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Bizonyára Önök is tudják azonban, hogy rossz dolog lenne, ha a háború kellős közepén, vérrel megváltott győzelmek után, a világcivilizáció megmentése után, s azután, hogy időt nyerünk az Egyesült Államoknak, hogy minden eshetőségre felkészüljön, Nagy-Britannia kénytelen volna minden eladható aktívumától megszabadulni.” – írta 1940. december 2-án Sir Winston Leonard Spencer Churchill az amerikai elnöknek címzett levelében.

Természetesen Roosevelt habozás nélkül sietett a britek segítségére és kijelentette, hogy minden gazdasági eszközzel támogatni kell a második világháború hadszínterein küzdő szövetségeseket. Nem sokkal később, 1941 március 11-én már alá is írta a Kölcsönbérleti törvényt, amely alapján jogszerűen lehetett fegyvereket és haditechnikai eszközöket küldeni azoknak az országoknak, amelyeket az elnök fontos partnerként ítélt meg az Amerikai Egyesült Államok biztonsága szempontjából. A döntéssel az USA végképp feladta korábbi, az első világháború béketárgyalásait követően megfogalmazott és Európa irányában igencsak távolságtartó álláspontját.

Összesen 50,1 milliárd dollár értékben keltek útra a fegyverszállítmányok, amelyekből 31,4 milliárdnyit Nagy-Britannia, 11,3 milliárdnyit a Szovjetunió, 3,2 milliárdnyit pedig Franciaország kapott. A programban Kínának is szállítottak hadianyagot 1,6 milliárd dollár értékben.