Az Élet egy törékeny üveggolyó
Mely az óceánok türkizén táncol
Érchegyből eredő ezüstös folyó
Tenyeret barázdál, homlokot ráncol.
Levelek tálján vízcseppek játszanak,
Fényesen csillognak, mint körmön a lakk
Feketés gondokat elriogatnak,
Mint zúduló záport koppanó makk.
Zafíros árnyaktól elmenekülni
Futni, szaladni, mint elveszett szív,
Helytálló lélekkel szilárdan tűrni,
Hogy feszül az Élet, mint szivárvány ív.
Rózsaszín festék csöppen a képre
Olivaszín erdők folynak tova,
S mint a festői paletta széle,
Örökre ott marad a nyoma.
Különös tájként él az én lelkem
Olvadó üvegként csordogál magamban,
Tintakék gondokkal fut versenyt agyamban,
Mert semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van.
Papp Júlia
Megosztás:
