Neked mi az irodalom?
Nekem az irodalom
drog, egy függés, csak lenget előttem egy vörös posztót,
szórd szét kincseid, én is megosztom a Weöres-posztot.
Légy a szerencséd Madácha, ints a világnak, viszlát.
„Oly csúnya a halál”, ne félj, ezt is megírta Mikszáth.
Nekem az irodalom
az egyetlen támaszom, ködfényem,
könyvek a padlómon, Pilinszky-verssor a bögrémen.
Hallgatni Arany, de éji dal zúg, még mindig dalolnak a Walesiek,
a fény, a csillagképem, mondjuk hívhatjuk szelfinek.
Nekem az irodalom
a szabadság és ne mondd, hogy minden kortárs felnőtt,
volt egyszer egy Vad Nyugat, de rég olvastam Osvát Ernőt.
Nagyobb a Füstje, Milán, mint a lángja,
mégis mécses, égő, lávalámpa.
Nekem az irodalom
a szikra, az erő, a tűz, ha lobban,
egy perces csend az Örkényuralomban.
Mert a gyilkos némaságban sebem kötözi a chat géze,
két halál között mindig rád gondolok, Csáth Géza.
Nekem az irodalom
hogy már egy hete csak a mamára gondolok.
Petőfi-vers, Déry-próza és Kosztolányi-sorok.
Radnóti notesze, de nem erőltetett menet,
nem lebontott vaskapu, ami csak jelölhetett helyet.
Nekem az irodalom
hogy már lopva se nézem a képernyőt,
mióta egyszer egy buszúton el kezdtem olvasni Szép Ernőt.
A kert, a Kertész, a csók, a Csokonai,
Ady Endre nem létező rokonai.
Nekem az irodalom
nem csak like-ot ígérő lányos idézet,
de szívesen lennék a János Vitézed.
Vagy az Alfa Romeo a Capulet garázsban,
sok száraz gally, ha már parázs van.
Nekem az irodalom
maga az élet, pár kikopott múzsa kiköpött mása,
a bennünk dolgozó vágy a változásra.
A szív, a lélek, sok ilyen lim-lom.
Nekem az irodalom te vagy, te és minden titkom.
Megosztás:
