1920. június 4-én a szövetségesek és a gróf Apponyi Albert vezette magyar delegáció tagjai aláírták az első világháborút lezáró, hazánkban leginkább békediktátumként, illetve kényszerszerződésként emlegetett Trianoni békeszerződést. A dokumentumban a győztes antant szövetség képviselői kijelentették, hogy Magyarország felelős a világháborúban okozott károkért és részletesen szabályozták az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit:
„A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.”
A szerződésben a Magyar Királyság kénytelen volt lemondani közel 3 millió lakosáról és területe kétharmad részéről. Erdély, Máramaros, Partium és a Kelet-Bánság Romániához, Felvidék, Kárpátalja és a Csallóköz Csehszlovákiához, a Horvát-Szlavón Királyság területe, Drávaköz, Bácska, Nyugat-Bánság és Vendvidék nagyobb része pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. Szepes és Árva vármegye egyes települései Lengyelország, Burgenland pedig Ausztria része lett.
A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.
Megosztás:
