A menthetetlennek tűnő helyzetekre gyakran keresünk elsőre irracionálisnak tűnő megoldást, amelyek közül bizony néha olyan is akad, amely valóban működik.  1942-ben a II. világháború kellős közepén az USA hadbalépése ellenére is úgy tűnt, hogy a náci Németország és szövetségei megnyerik a második világháborút.

A megfejthetetlen kódokkal kommunikáló, félelmetes és nagy számban rendelkezésre álló német tengeralattjárók 1942 augusztusától 1943 májusáig nagyságrendileg 4.000.000 tonnányi szövetséges hajót süllyesztettek el torpedóikkal, amely a korábbi évek tengeren elszenvedett hadiveszteségeinek a háromszorosát tette ki. Az amerikai és a brit hadvezetés nem tudta kompenzálni a német tengeri fölényt, amely lehetetlenné tette a hadianyag és a katonák szállítását Európába, ezért a tengeralattjáró-háború megnyerése megkérdőjelezhetetlen prioritást élvezett.

Geoffrey Pyke egykori hírszerző és feltaláló ekkor állt elő azzal az ötletével, hogy jégből készítsenek repülőgéphordozókat és bármennyire is furcsán hangzott – meggyőzte a brit hadvezetést – elkezdődtek a jégből készülő armada megvalósítási folyamatai.

A hajók alapanyagával ugyanakkor a számunkra is ismert problémák adódtak: a jég, ha kiszakítjuk a keletkezésére alkalmas környezetből viszonylag hamar elolvad és törésre, repedésre is igen hajlamos, így eredeti összetételében teljességgel alkalmatlan volt a hajótest megépítésére.

Geoffrey Pyke, hogy problémát megoldja kémikusokat kért fel a tökéletes jég megalkotására. Eleinte többféle anyag vízbe keverésével próbálkoztak komolyabb siker nélkül, míg egy nap a kísérletek során 86 százaléknyi vizet elegyítettek 14 százaléknyi fűrészporral. A pykret-nek keresztelt mixtúra lefagyasztása után kiderült, hogy az új szuperjég szakítószilárdsága a betonénak a háromszorosa lett, míg fajsúlya csak mintegy harmadát tett ki.

Ekkora már az olvadásra is találtak megoldást. A jéghajó testét az elképzelés szerint hűtőcsövekkel rakták volna tele, amely technológia alkalmazása gyakorlatilag külső beavatkozás nélkül javította volna a tengervíz fagyasztásával a csatában sérült burkolatot.

Winston Churchill a kísérletek sikerét látva utasítást adott, hogy 80 millió dollárból építsenek két méretarányos, 1500-1500 tengerészt befogadni képes hajómodellt. A stáb ekkor Kanadába utazott és el is készítettek egy méretarányos jégmodellt, amely a hűtőrendszernek hála a hosszú hónapokig tartó tesztek során semmilyen jelét nem mutatta olvadásnak.

Bár a tesztek ígéretesek voltak az időközben megváltozó körülmények, mint például a tengerészeti alkalmazású repülőgépek hatótávolságának növekedése, vagy az Enigma kódrendszerének megismerése indokolatlanná tették a saját korában is kétkedve fogadott, rendkívül költséges és bizonytalan kimenetelű projekt folytatását.

 

2009-ben az angol BBC televíziós csatorna egyik műsorában egyébként elkészítettek egy jégcsónakot, hogy kipróbálják vajon működhetett volna-e ez a technika, de siralmas eredményre jutottak.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is