A korabeli ábrázolások szerint már a tenger habjaiból kiemelkedő Aphrodité is magas sarut viselt majd teltek múltak az évek és az így kialakított lábbeli egyre nagyobb tiszteletnek örvendhetett. Annyira kedvelt volt, hogy XIV. Lajos vagyis a Napkirály udvarában már önmagában is nemesség védjegyévé vált. Hogy ez a király magasságának (jobban mondva alacsonyságának) volt-e köszönhető vagy a palotát mindenhol elborító széklet és vizelet tette szükségessé az nem egyértelmű.

Mindenesetre az biztos, hogy az első magassarkú cipőket a perzsa harcosoknak készítették, hogy a lábuk a lovaglás közben ne csússzon ki a kengyelből, majd Európába az Ottomán hódításkkal egy időben érkezett 1599-ben.

A XVII. századi Európában már minden magára valamit is adó nemes férfiú magassarkú cipőt hordott, amit a Napkirály toldott meg tízcentis sarokká. A rossznyelvek szerint ezzel valószínűleg alacsony növését kívánta ellensúlyozni.

A férfidivat ebben időszakában a meglepően feminin jegyeket hordozott és ezt utánozva kezdtek a nők is magassarkú lábbeliket hordani.

A XVIII. században a férfiak lassan elhagyták a kényelmetlen viseletet, de a nők ekkor jöttek bele igazán. Méltó helyét a divat képzeletbeli piramisán a második világháború után foglalta el a cipő, amikor is a lábat emelő tűsarok a divatot követő öltözködés elengedhetetlen darabja lett. Az ötvenes években már nem volt olyan háziasszony, aki takarítás és főzés közben ne hordta volna a férjeket vadító darabokat.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.