A hivatalos verzió szerint 1987. augusztus 17-én őrei néhány percre ellenőrzés nélkül hagyták a háborús bűncselekmények miatt elítélt, és életfogytiglani börtönbüntetését töltő egykori nácit, Rudolf Hesst. A 7-es számú foglyot a Berlinben lévő spandaui börtönben őrízték, és a felügyelet nélkül töltött idő állítólag elég volt az akkor 93 éves embernek, hogy egy elektromos vezetékkel segítse magát a purgatórium örök tűzére.

Rudolf Hess korábban Hitler jóbarátjaként, helyetteseként és a náci karlendítés kitalálójaként vált ismertté. Az egyetlen véleménykülönbség közte és szeretett Führerre között mindössze annyi volt, hogy Hess szenvedélyesen hitt az angol- német szövetség és a békekötés szükségességében.
Hess, állítólag Hitler tudta nélkül 1941. május. 10-én repülőre szállt, majd Anglia felé vette az irányt. Skócia felett aztán ejtőernyővel kiugrott a gépből, de landoláskor a bokáját törte. A sérült nácit azonnal letartóztatták majd miután kiderült, hogy katonai titkok nem nyerhetők ki belőle, megfigyelés céljából pszichiátriára vitették.
Eddig a tények, ez után már csak elméletek és kérdések maradnak.
Sokan ugyanis azt mondják: lehetetlen lett volna abban az időben „titkosan” a Führer és a hadban álló felek légvédelemének tudta nélkül átrepülni ilyen távolságot. Ráadásul az is kiderült, hogy indoklás nélkül visszaparancsolták az angol légierő vadászait, amelyek észlelték a betolakodó repülőt.

Mindez rengeteg kérdést felvet és akkor azt még meg sem említettük, hogy a Hessről készült fényképeken, amelyek a “titkos” küldetés előtt készültek a repülőgépen a 3526-es oldalszám látható, a megtalált roncson pedig a 3869-es volt olvasható.
A fentiek alapján nem csoda, hogy sokáig különböző elméletek feszültek egymásnak arról, hogy ki is volt valójában a később lebontott intézmény utolsó fogja.
Rudolf Walter Richard Heß (Hess), vagy talán egy hasonmása? Miért nem találkozhatott a fogoly 40 évig senkivel, és miért nem akart ő maga sem találkozni tulajdon feleségével a per alatt?

Később aztán a téma kutatói előástak egy 1982-ben, oktatási céllal levett vérmintát, amely addig háborítatlanul várta a DNS-azonosítás technológiájának elterjedését az amerikai hadsereg egyik egészségügyi központjának raktárában.
A szárított vérmintában található DNS-t ezután összehasonlították az egyik élő hozzátartozó mintájával, és hamarosan kiderült: 99,99 százalék az esélye annak, hogy a 7-es számú rab valóban az egykori náci volt.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.