Bruce Beach a Nukleáris világégést türelmesen váró kanadai nyugdíjas korábban az Egyesült Államokban, Chicagoban élt és dolgozott. Az egykori villamosmérnök mindennapjai egészen békésen teltek addig amíg John F. Kennedy amerikai elnök valamikor a ’60-as évek elején egy esetleges Szovjet atomcsapástól tartva azt nem tanácsolta honfitársainak, hogy lehetőség szerint raktározzanak tartós élelmiszert és építsenek saját atombiztos bunkereket.
A figyelemfelhívó beszéd, nem egy áprilisi tréfa volt, hiszen
az 1947-től 1991-ig tartó hidegháborús időszak igencsak feszültséggel teli évtizedeket jelentett a két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió számára
amely leginkább a folyamatos nukleáris fenyegetettségben csúcsosodott ki. A tanácsokat Bruce is komolyan vette és mivel úgy gondolta, hogy a túlélésre a legnagyobb esélye a célpontoktól, vagyis a nagyvárosoktól a lehető legnagyobb távolságra van, így Kanadába költözött. Vett egy hatalmas farmot majd 1980-ban nekilátott az Ark II., azaz a Második bárka projektnek.
A bibliai elnevezés nem véletlen, hiszen a dolgos mérnök a tervek szerint nem csak a családját tudta volna elszállásolni a 10000 négyzetméteres, 350 fő befogadására képes földalatti objektumban. A ma már késznek mondott óvóhely cseppet sem barátságos karakterét tovább fokozza az a 42 darab egykori sárga iskolabusz, amelyeket egymás mellé beásva alakították ki a belső tereket. Az elmúlt évtizedek azonban igencsak meglátszanak a gondos munkával létrehozott objektumon. Az amortizálódó berendezés, a rozsdásodó fémszerkezetek, a korhadó fa egészen Mad Max-szerű környezetet teremtenek az amúgy sem vidám napokra tervezett Ark II.-ben.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.
Megosztás:
