E havi témánk a vallás volt, így ellátogattunk egy zsinagógába


Gréti (16éves) - 8 hónapja

Létezik egy vallási ünnep, amit minden héten meg lehet ünnepelni, része a munkamentesség, a gyertyagyújtás, áldás mondás, kézmosás és vacsora. Kivételes lehetőségemmel élve ellátogathattam egy budapesti zsidó közösség Sabbath ünnepségére. De mi is az a Sabbath? 

A Sabbath a zsidó vallásban a megpihenés és a kikapcsolódás napja. A Sabbath szószerinti jelentése: szombat, és értelemszerűen erre az ünnepségre szombaton kerül sor. Ugyanakkor ebben van egy csavar: mivel az izraelita vallásúak a vasárnapot tekintik hétfőnek, a keresztény naptár szerint péntekre esik a szertartás.

Az ünnep szerves része a zsidó vallásnak, sőt ez az egyetlen amely a tízparancsolatban is fellelhetünk.

Az eredeti vallási elképzelések szerint mivel az Úrnak hat napjába került a világ megteremtése a hetedik napon megpihen, mely napot megszentelt napnak kell tekinteni és így híveknek is pihenéssel kell tölteni. Számomra külön érdekessége, hogy a ceremónia ideje alatt a munka és más megerőltető tevékenység kifejezetten tilos a híveknek, így mindenki a családjával és szeretteivel tölti el az estét.

A Sabbath  naplementekor az első csillag megjelenésével kezdődik és másnap alkonyatig tart. Az ünnep külön érdekessége, hogy a nyári hosszú nappalokkal sokkal később veszi kezdetét az ünnepség, mint a téli időszakban amikor már késő délután sötétedik.

képünk illusztráció

A zsidó vallásban többszáz szabály található, amely szabályozza az étkezéstől a ruhaviseletig mindent a izraelita hívők számára. Mikor ezt bárki meghallja, rögtön felteszi a következő kérdést: Hogy lehet többszáz szabályt betartani a hétköznapi életben?  Pláne, hogy ezek egy jelentős része már évszázadok óta tartja magát. Erre a megfelelő válasz: sehogy!  Egyébként az esti vacsora alatti tapasztalatom szerint a héberek kifejezetten találékonyak ha a saját szabályaiknak való teljesítésről és egyben a hétköznapi élet kihívásainak való megfelelésről van szó, mivel szabályokból a Sabbath esetéjére is akad bőven .

Az első és legfontosabb szabály az a munka tilalma. Ilyenkor mindenkinek a családjával és a szeretteivel kell lenni.

A munka tilalma viszont nem csak a házi és a megélhetési munkát jelenti, hanem az ember számára már kissé megerőltető mozzanatokat is. Mint például: a villany fel és lekapcsolása, a tépés, vágás, (a WC papír sem kivétel, mikor ott voltam, a WC helyiségben külön volt már előre letépett papír a használatra) rajzolás, írás, utazás és még sorolhatnám. Tilos például csomót kötni és kioldani vagy akár csak egy árva citromot kicsavarni, már ha azt éppen nem issza be az étel amire csavarjuk. 

A sok szabályt és kikötést hallva az embernek úgy tűnhet, hogy a légkör feszéjezett és mindenki mindent csak muszájból és kötelezettségből csinál. Örömmel jelenthetem ki, hogy a tapasztalataim megcáfolják ezt az állítást! Persze nem azt mondom, hogy egytől egyig mindenki mosolyog és mindenki örül mindennek, mert kivételek mindig vannak. De engem nagyon meglepett, hogy a szabályok ellenére az ott lévő emberek nagy része élvezte, hogy ott lehet. Barátnőmmel, Lilivel – aki elkísért engem a Zsinagógába – beszélgettem a szabályokról, és azoknak a betartásáról. 

Véleménye szerint egy ortodox zsidó nem úgy fogja fel  ezeket a dolgokat és a tiltott cselekvéseket, hogy nem szabad és ez számára kényelmetlen,  hanem kultúrájának részeként  amely számára értékes így nem kíván rajta változtatni. Hiszen ő ebbe született bele és nem érzi szokatlannak vagy kényelmetlennek a szabályok betartását. Ami különösen szembeötlő volt a vacsora alatt a közösségben az az összetartás és a családiasság, mindenki ismer mindenkit és szeretettel fordulnak egymás felé. Olyan összetartást éreztem közöttük mintha egy nagycsalád lennének. Jó volt – ha csak egy estére is – ennek a családnak a részese lenni.

Amíg ezt nem tapasztaltam meg  nem igazán értettem mire, vagy miért jók a vallási közösségek, hogyan alakultak ki és tartják magukat évezredek óta.  De ahogy elnéztem ezeket az embereket látszott rajtuk, hogy örülnek annak, hogy ők egy felekezethez tartoznak. Egy ilyen közösség ad a család mellett az embereknek egy kapcsolódást, nyugalmat, hovatartozást. Hiszen mindannyian erre vágyunk, hogy tartozzunk valahová, mert az ad nekünk biztonságot a közvetlen mikrokörnyezetünk mellett. De természetesen ez a hovatartozás nem csak vallási közösség lehet, véleményem szerint.  Talán egy jól kialakult iskolai osztály, egy szakkör, egy baráti kör is tud hasonló érzést kiváltani.

Ezalatt az este alatt a vallás új értelmet nyert számomra, mert megértettem hogy bármilyen vallású is legyen bárki az egy biztos pont az ember életében, egy kapaszkodó, amihez nyúlhat, ha baja van, vagy ha elkeseredett. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

képek: pixabay.com/holdosi,ArvidO,JoshMB

2017 Kidsnews | All rights reserved