Egy cél, két nézőpont – Megnéztük A két pápa című filmet


Kovács Barna (18éves) - 8 hónapja

Biztosan észrevettétek, hogy az elmúlt években – pontosabban Ferenc pápa regnálása óta – a nem keresztény sajtó az eddigieknél többet foglalkozik a pápa véleményének, megmozdulásainak közreadásával. Ez nem véletlen, Ferenc pápa – aki előtte Jorge Mario Bergoglio néven működött, és a Buenos Aires-i főegyházmegye érseke volt – elődjéhez képest újítóan közelít az egyházhoz. Az előző pápa (XVI. Benedek) és Ferenc pápa közötti feszültségek, különbségek ihlethették meg Fernando Meirellest, A két pápa című alkotás rendezőjét. 

A két pápa személye azért különösen izgalmas, mert a Vatikán két oldalát, két különböző álláspontját mutatja be. Az egyház egyre komolyabb kihívásokkal áll szembe a 20. század óta, melyekre nincs egységes álláspont. Míg Benedek pápa inkább a dogmák védelmezője, és az igazságot szolgálja (érsek korában egyesek Isten rottweilerének is nevezték), addig Ferenc pápa liberálisabb gondolkodású, és az irgalom a jelszava. 

Fontos leszögezni, hogy a mű nem dokumentumfilm. Valós történések alapján készült, de nem a valóság hű ábrázolása a célja.

Ez egy fikció, mely bemutatja, hogy milyen párbeszédek, viták mehettek végbe a két pápa között. A történet a vatikáni kiszivárgási botrány környékén játszódik. Az akkor még Bergoglio bíboros (Jonathan Pryce) látogatást szeretne tenni XVI. Benedeknél (Sir Anthony Hopkins), mert szeretné beadni a lemondását. Egyszerű plébánosként akarja folytatni. Ekkor még nem sejti, hogy látogatása nem pár órás lesz, és hogy az események nem épp úgy fognak alakulni, ahogyan elképzeli.

A filmet kétszer láttam, és több véleményt is meghallgattam, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mit gondoljak róla. Alapvetően tetszett, mindenképp ajánlott megnézni, de fenntartásokkal kell kezelni. 

A film hollywoodi stílusban lett elkészítve, ami pozitív, mert sokan megnézik, és rengeteg emberhez eljut a tartalma, de negatívum benne, hogy sokszor – szerintem – túl drámaivá lettek téve az események, ezáltal sérült a valóság ábrázolása. Mentségükre szóljon, nem is volt célja az alkotóknak a valóság pontos bemutatása. A két főszereplő karikaturikusan van ábrázolva.

Ki vannak emelve, el vannak túlozva a karakterjegyeik, ami Ferenc pápából egy nagyon szerethető figurát csinált (ezzel nem azt mondom, hogy egyébként nem az, nagyon is szerethető), Benedek pápa viszont kissé antipatikus lett.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes fogalmazott úgy egy a filmről szóló kerekasztal beszélgetésen, hogy Benedek pápa nem érdemelte meg, amit vele csináltak. Ezzel nagyon egyet tudok érteni. 

Az amerikai jezsuiták hetilapjában, Joseph McAuley készített egy összeállítást a film valós, és fiktív momentumairól, melyet Bodó Márta fordításában a Magyar Kurír is közreadott. Ebből például kiderült, hogy a filmmel ellentétben a valóságban nem találkozott Bergoglio érsek Benedek pápával az előbbi visszavonulását megvitatni, vagy, hogy nem valószínű, hogy együtt nézték a 2014-es foci vb (Argentína- Németország) döntőjét. Ennek érdekessége, hogy Ferenc pápa argentin, XVI. Benedek pedig német származású. Bebizonyosodott viszont, hogy Ferenc pápa szerepének bemutatása az argentin „piszkos háború” idején nagyrészt valódi eseményeken alapul, valamint, hogy Benedek pápa – ahogyan a filmben – valóban szereti a narancs ízesítésű Fantát. Érdekesség még, hogy a filmnek van magyar vonatkozása is, ugyanis Jálics Ferenc – aki Ferenc pápa „piszkos háború” idején betöltött szerepéről szóló részben jelenik meg – magyar jezsuita szerzetes, és ma is él. 

Azt gondolom, hogy egyszer érdemes megnézni a filmet, akár katolikus vagy akár nem, mert nagyon jó betekintést nyújt a két pápa személyiségébe, karakterébe, de fontos szem előtt tartani, hogy torz az ábrázolás.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

kiemelt kép: YouTube

2017 Kidsnews | All rights reserved