Ki Ő, s kinek ábrándja csupán,
lénye s egykor örök fénye már halovány
akaratlanságban létezik csak
s nem leli kedvét holmi játékokban.
Volt Ő, s volt híve is a szertelen
gyermeki csodálat őrizte időtlen
fogságban töltötte Múzsa-perceit.
Szemtelen józanság adta cseljeit.
Halhatatlan volt Ő, hallható mozzanat
töltötte be a teret egy néma pillanat
alatt veszett bele félve a vágyba.
Halhatatlan volt szerelmének lángja.
Keze erős, de gyenge akarat
körbefonni karját a szív alatt
hagyta elúszni és nem mozdult
onnan még. De a kocka megfordult.
A szép, a jó, csak a tisztesség, ha
csak a szerelem maradt volna.
A Férfi, ó, csak Ő, ha csak Ő
maradt volna gyengéden szerető!
