Kötődés. Miért fontos ez?


Csata Emma (15éves) - 7 hónapja

Amikor megszületünk és odaadnak édesanyánknak, attól a pillanattól kezdve elkezdünk kötődni hozzá. Először a családhoz, majd a barátokhoz. Ez egy olyan dolog, ami végigkíséri az életünket. Minden kapcsolatunkat, beszélgetésünket meghatározza az, hogy milyen módon kötődünk az adott személyhez, mennyire nyílunk meg előtte.

Miért fontos ez? – kérdezhetnénk. Hiszen, ha valami ennyire természetes és magától értetődő dologról van szó, úgy érezhetjük nem is fontos gondolkodnunk róla, hiszen a vérünkben van. De nem minden kapcsolat olyan egyszerűen megérthető vagy átlátható, mint például egy anya-gyermek közötti viszony.

Vegyük azt az esetet, amikor két ember szerelmes lesz és az életük lassan összefonódik. Két teljesen eltérő családi hátterű emberről beszélünk. Más tervekkel, más értekrenddel és részben, vagy egészben eltérő látásmóddal. Ez a két különböző ember egymásra bízza mindenét.

Legyenek azok titkok, jó vagy rossz emlékek, vagy olyan fájdalmas pillanatok az életükből, amit senkinek nem meséltek el addig. De megbíznak egymásban, mert ez az egyetlen mód arra, hogy megismerjék egymást, igazán boldogok legyenek, hogy megnyílhassanak és a kötődés legmagasabb és véleményem szerinti egyik legszebb formáját elérhessék.

József Attila ezt, az egymás iránti hihetetlen mértékű bizalmat és törődést egyik versében így írta le:

TEDD A KEZED

Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna.

Úgy őrizz, mint

ki gyilkolna,

mintha éltem

élted volna.

Úgy szeress, mint

ha jó volna,

mintha szívem

szíved volna.

Egy test, egy lélek – így lehetne talán legpontosabban leírni ezt a fajta köteléket, mint egy mindent átívelő és minden akadályt legyőző erőként. Az a két ember pedig, aki ennek a részesévé válik, soha nem felejti el azt, hogy az ilyen kötelék mekkora hatalom és mekkora biztonságot ad.

Tehát kötődni másokhoz áldás. Egy olyan csoda, mely mindig más és más. A maga módján megismételhetetlen és egyedi. Nem tökéletes, de a halvány hibái adják az értékét. Azonban úgy vélem, ha nem kötődnénk másokhoz, nem tudnánk boldogok lenni, mert:

„Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz – a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.”

Felhőatlasz című film

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved