Marvel-monológok: X-men


Nusi (16éves) - 5 hónapja

Amikor egy olyan emberrel beszélgetek, akit nem ismerek huzamosabb ideje mindig felmerül a „milyen filmeket szeretsz” téma, ilyenkor a top háromban ott az X-men. Azt vettem észre, hogy sokszor, bár az illető Marvel rajongónak vallja magát, csak a vállát vonogatja. Pedig ezek a filmek is a Marvel részét képezik, de nem olyan széles körben terjedtek el, mint például a Bosszúállók. Nem azt mondom, hogy a Fox által készített franchise az igazi és a legjobb képregény film, mert nem. Én is kiskorom óta követem, mint a bosszúállók, mint a mutánsok útjait.

Életemben először az X-men világáról egész kiskoromban hallottam egy lánytól, aki rám vigyázott. Nagyon „menőnek” találtam azt, hogy olyan emberekről szól, akik olyan dolgokra képesek, amiket el sem tudunk képzelni. A legérdekesebbnek Rozsomákot (Farkas, köszönjük magyar fordító) tartottam, hiszen fém karmok nőttek ki a kezéből és öngyógyító volt. És el is érkeztünk az első téveszméhez, az X-men, habár sokat foglalkozik a fentemlített karakterrel (minden filmben minimum egy cameo, plusz egy saját trilógia) nem róla szól.

Ezek a filmek ugyanis nem egy karakter, hanem egy egészen újfajta társadalom története. A legtöbb mutánst igazságtalanul itélik el a hétköznapi emberek, és zárnak ki a társadalmukból. Persze itt is vannak fontosabb karakterek, mint például X professzor vagy személyes kedvencem Mystique, de Vasember vagy Amerika kapitány nem pont ugyan ez a kategória?

Ne szépítsünk, ez egy képregény film, nem fog magas gondolatokat megfogalmazni és az emberiséget megrengető témák boncolásával foglalkozni, mégis van mondani valója. A karakterek lelki világa összetett (szerintem az összes film alapját ez adja). Vannak céljaik, tiszták az indítékaik és mindenekelőtt emberiek. Ezt úgy értem, hogy gyarlók, esendők, de a hibáik ellenére megszeretjük őket, mert akit látunk, nem egy kartonból kivágott, filccel felrajzolt archetípus, hanem egy szinte már élő és lélegző személy.

A filmek némelyike régi (első rész 2000-ben készült), de élvezhetőek. Én eredeti nyelven és szinkronnal is megnéztem őket, egyszerűen csak jó szórakozást kínálnak. A poénok átjönnek, a dialógusok jól felvannak építve, a zene pedig tökéletesen észrevétlenül alapozza a hangulatot. A színészek remekül játszanak, hiszen olyan legendákat láthatunk szerepelni, mint Halle Berry, Patrick Stewart vagy Ian McKellen (direkt nem Jackmant írtam).

Ezek a filmek nem arról szólnak, hogy legyőzhetetlen titánok epikus csatákban megváltják a világot és emiatt lesz a film olyan különleges. Kvázi arról van szó, hogy olyan emberek, akiket megvetnek és üldöznek, félreteszik a sérelmeiket és kiállnak a saját „fajtájuk” ellen, hogy megmentsék azokat, akik bezárnák őket, mert mások. Egy belviszály játszódik le a szemünk előtt, amikor testvér-testvér ellen harcol, és eközben koncentrál a szereplők belső problémáira.

Mi van, ha a képeséged lehetővé teszi azt, hogy bárki legyél, aki akarsz, de akkor te ki vagy valójában? Ha az adományod miatt sosem érintheted meg azt, akit szeretsz, mert akkor megölöd, mi marad neked? Jogod van ítélkezni valaki fölött, csak mert erősebb vagy?

Az újabb filmek, nagyrészt előzmény storyk. Kinek tetszik, kinek nem. Én imádom, de ízlések és pofonok. Azt ajánlom, annak aki kedvet kapott hozzá az az eredetiekkel kezdje. De az új filmek is foglalkoznak hasonló témákkal, a bennük megjelenő karakterek is mind árnyalva vannak, csak azok már a mostani divat szerint lettek elkészítve.

Az egyetlen dolog, amit fel tudnék róni, az idővonal következetlensége. Borzasztó megtévesztő lehet, ha valaki nem aszerint nézi, ahogy a filmek kijöttek. Van benne egy időutazós bravúr, ami olyan szinten megkavarja a dolgokat, hogy pár percig biztos gondolkodnom kell egy film után, hogy most melyik idővonalon zajlott a cselekmény. Nem érdemes rágódni rajta, megfájdul az ember feje.

Érdemes rájuk időt áldozni, mert remek filmek és jól vannak kivitelezve. Olyat tőlem nem lehetne kérni, hogy válasszak, mert képtelen lennék. Minden film olyan szinten képes magával ragdni, és mindegyik olyan egyedi hangulattal rendelkezik, hogy össze sem lehet őket egymással hasonlítani.

Lezárásképp csak annyit: Ne ítélj meg képregényfilmet a borítójáról.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved