Térképpel rohangáló félőrültek az erdőben – A tájfutásról


Kovács Barna (18éves) - 5 hónapja

Bár már nem űzőm ezt a sportot, pár évig aktív tájfutó voltam. Ezek az évek sok emlékkel gazdagítottak és ennek köszönhetően mind a mai napig az egyik kedvenc sportágam. Aki szeret futni, szereti az erdők csendes hangulatát és nem riad vissza az egyedülléttől, valamint a térképektől, az biztosan örömét leli benne. De mi is az a tájfutás?

A sport lényege: minél gyorsabban végigfutni a szervezők által kijelölt pályán úgy, hogy minden elhelyezett ellenőrző pontot a megfelelő sorrendben érintsünk. A tájfutóversenyeken minden induló kap egy térképet, melyen egy háromszög jelzi a rajtot, dupla kör a célt, a kettő között pedig sima körök az ellenőrző pontokat. Minden ellenőrző ponton található egy narancssárga-fehér bolya.

Azt, hogy valóban jártunk-e a megadott ponton, hagyományokhoz híven azzal igazolhatjuk, hogy egy magunkkal vitt kartonpapírt lyukasztunk ki a helyszínen található egyedi lyukasztóval. Manapság már elterjedt az elektronikus pontérintő rendszer is, inkább ezt használják a versenyeken. Természetesen annak érdekében, hogy a verseny igazságos legyen, a résztvevőket korosztályok szerint, de még tudás szempontjából is csoportokra bontják.

Számok jelölik a térképen (és persze a regisztrációnál is), hogy melyik korosztályban indulunk (pl.: 15-18), továbbá betűk jelölik, hogy mennyire nehéz pályán szeretnénk versenyezni (pl.: C, ami a legkönnyebb). Nem minden versenyen vannak különböző nehézségű útvonalak, ezeken sajnos nem lehet tudásunknak megfelelő pályát választani.

A tájékozódási futás egy skandináv eredetű sport, és nem túl régóta van jelen a köztudatban. Eleinte csak a katonák végeztek tájékozódást fejlesztő gyakorlatokat, ám viszonylag hamar teljes értékű sporttá nőtte ki magát azáltal, hogy tömegeket hódított meg.

Magyarországon először Ripszám Henrik rendezett tájfutóversenyt 1925-ben, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül érkezett haza, ahol megismerkedett a tájfutással. Ezen a versenyen még más sportágak képviselői vettek részt, például atléták, sífutók vagy evezősök. A népszerűségnek köszönhetően 1961-ben megalakult a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség, melynek alapításában Magyarország is részt vett.

A versenyszezon tavasztól őszig tart, rendkívül sokszínű eseményeket szoktak rendezni ebben az időszakban. Ezek zöme erdőkben vagy nagyobb parkokban kerülnek megrendezésre, de vannak városi tájfutó bajnokságok, sőt évente egyszer még egy tornacsarnokban is sok szeretettel várják a lelkes futókat.

A tájfutók – bár elsőre átlagos erdei futóknak tűnhetnek – viszonylag könnyen felismerhetők az erdőben. Az egyik jellegzetességük az, hogy sokan közülük bozótruhát viselnek, ami egy erős anyagból készült nadrágot, felsőt, és hosszúszárú zoknit jelent. Erre azért van szükség, mert a haladó tájfutók gyakran nem az úton közlekednek, hanem a gyorsaság érdekében átvágnak mindenen, ami az útjukban áll, legyen szó sárról, bozótról vagy patakról. Ebből kifolyólag fontos a sportolók számára a tájfutó cipő is, mely egy speciális, az extrém viszonyoknak jól ellenálló futócipő és stoplikkal/szögekkel van ellátva.

Gyakran tartanak maguknál tájolót, természetesen térképet és az ujjukon egy pendrive-hoz hasonló dugót, mellyel igazolni tudják, hogy érintettek minden pontot. A csuklójukon pedig egy szimbóltartót viselnek, amibe lehetőségük van elhelyezni egy aprócska papírt, amin a pontok elhelyezkedéséről kapnak bővebb információkat. Ez nagy segítség számukra, hiszen a térképen nem minden esetben azonosítható be pontosan, hogy például egy tereptárgy melyik oldalán található az adott ellenőrző pont.

Ami a hátránya a tájfutásnak, az egyben az előnye is. A versenyek. Ezek általában hétvégén vannak, jó messze a nagyobb városoktól, és rendszerint két naposak.

A magával ragadó hangulatot, egy fesztivál légköréhez tudnám hasonlítani. A rengeteg ember és a viszonylag sok szabadidő (ami annak köszönhető, hogy a versenyzők nem egyszerre futnak, hanem szét vannak osztva egész napra), egy leírhatatlanul különleges hangulatot eredményez. Nagy élmény részt venni egy ilyen versenyen, de sajnos rengeteg időt fel is emészt, gyakran akár egy teljes hétvégi elfoglaltságot jelent. Ez még inkább igaz akkor, ha az ember mind a két napon meg szeretné mérettetni magát.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Pixabay

2017 Kidsnews | All rights reserved