A The 1975 2020-as Notes On A Conditional Form-ja bandahűen hosszú címével érkezett meg május 22-én.


Solymosi Máté (18éves) - 4 hónapja

Két album, 37 szám, egy korszak. A The 1975 2020-as Notes On A Conditional Form-ja bandahűen hosszú címével érkezett meg május 22-én. A Notes On A Conditional Form egy közel másfél órás, 22 számon átívelő élménycsomag. A lemez végigjár milliónyi témát, az idő felét izgalmas, UK-garage által inspirált housealapok tökélyre járatásával, a maradékát pedig egymástól merőben eltérő és meglepő zsánerek kipróbálásával tölti a banda.

Ma este nyolckor Twitteren lesz egy ún. Listening Party, aminek a keretein belül a zenekar tagjaival együtt van lehetőség az albumot hallgatni – minden tag aktív lesz és posztolni fognak az épp aktuális számmal kapcsolatban. Akit érdekel a lemez, az kövesse be @trumanblack-et, @dirtyhit-et és bedford danes-t.

A lemez szorosan követi a zenekar 2018-as A Brief Inquiry Into Online Relationships című albumát, amit 2019-ben a Szigeten is bemutattak (saját bevallásuk alapján az egyik legjobb koncertjükön). A két album szorosan kapcsolható egymáshoz bizonyos szempontokból, végtére is mindketten az úgynevezett ’Music For Cars’ érában kerültek kiadásra.

A Notes On A Conditional Form egy szabados, lüktető album. Ritkán telik el két szám úgy, hogy legalább az egyik ne legyen végtelenül táncolható. A Thom Yorke szólózenéire emlékeztető Yeah I know, az I Think There’s Something You Should Know és a Frail State Of Mind végtelenül izolált, szomorkás és mégis rendkívül groovy párosa, a Nothing Revealed/Everything Denied gospeles, hip-hop-os, Kids See Ghosts-os lüktetése, majdnem minden szám nagyon komolyan üt.

Mindennél komolyabb persze az albumot megnyitó People, ami mellett nem lehet említés nélkül elmenni. A háromperces punkszám felfest egy képet a közelgő apokalipszisről – egy apokalipszisről, ami úgy igazán senkit sem érdekel. Ha vannak lányok, kaja meg drog akkor rendben van minden: de persze nincs, és ezt Matty Healy, az együttes frontembere is látja.

Nem mondtam teljesen igazat, amikor a People-t tettem meg albumnyitásként. Valójában itt is, mint a zenekar összes többi lemezén a The 1975 című szám indít, most Greta Thunberg klímaaktivista ötperces beszédével, amit a Music For Cars éra jellegzetes zongorái és vonósszekciói kísérnek. A szám remekül megalapozza a People-t és az album egészének ad egy szorongó hangulatot, amin azért áttör a remény.

Az album innentől kezdve teljesen más irányba kanyarodik. Politika már csak helyenként jelenik meg, a lemez nagy része a Music For Cars korszak másik oldalával foglalkozik. A Brief Inquiry-n szereplő Sincerity is Scary lefektette a Notes tézisét: rendben van a posztmodern, őszintének lenni pedig nehéz, de azért próbálkozzunk elengedni az iróniánk ezermillió rétegét és inkább nézzünk egymás szemébe és tegyük azt, amit jónak látunk.

Hogyha ezzel az eszünkben vizsgáljuk az albumot, akkor egyből a helyére csúszik minden. Azért van a rengeteg elektronika, a dekonstruktív szövegek, a People agressziója, mert Healy már nem akar álcákat hordani. Olyan zenét akar csinálni, amilyet éppen kíván, szeretni akarja a barátait és őszintén szólni a rajongóihoz. A Notes On A Conditional Form a Brief Inquiry által lefektetett gondolatok kiteljesedése. Itt már nincs nagy elmélkedés meg elemzés, csak őszinte, szerethető zene – na meg persze a valóság. Legyen az a zenekar többi tagjának szeretete vagy pedig a világvége arcunkba vágása – ha igaz, akkor jöhet.

Az albumon megjelenik néhány nyugodtabb szám is, persze. A Playing On My Mind egy nagyon szép kis ballada, ami az egyik legjobb példája a Brief Inquiry és a Notes közötti különbségeknek. Bár ez a szám is a világ nagy kérdéseivel foglalkozik, nincs benne nagy megoldás vagy elemzés, csak tényleg néhány kérdés, vagy éppen gondolat ami éppen foglalkoztatja Healyt. Végtelenül tiszta, egyenes szám.

A Jesus Christ 2005 God Bless America is ide sorolható; a melegség és keresztény Amerika viszonyát tárgyaló – inkább bemutató, mintsem elemző – szám gyönyörűen szól a témájáról a nélkül, hogy bárki ellen beszélne. Bemutat egy élethelyzetet, és ezzel megelégszik. A következtetést nekünk kell levonnunk.

A Brief Inquiry konzisztens tematikája tehát megalapozza a Notes szerteszórtságát. Hiába a kismillió műfaj és téma, a mögöttük álló gondolat – az őszinteség – összetartja a lemezt.
Még akkor is, amikor egyébként nem olyan nagyon jó.

Nehéz az album bármelyik számára rámondani, hogy csak a helyet foglalja, hiszen mindben találni bőven szeretnivalót. Ettől függetlenül, amikor 22 számról beszélünk, akkor nehéz elkerülni azt, hogy egy-két dolog ne tetsszen. Nekem ezek a számok leginkább a Bagsy Not In Net és talán a Roadkill. Azért nehéz őket kiemelni, mert helyzettől függően változik, hogy éppen mi az, ami annyira nem jön be – pláne úgy, hogy még csak néhányszor hallgattam az albumot. A Bagsy egy relatív eseménytelen, nem kifejezetten izgalmas elektronikus szám, ráadásul az album leghátsó részén kapott helyet, amikorra már igazán kifárad a koncepció. Fenntartom a véleményem megváltoztatásának jogát, de jelenleg kissé feleslegesnek hat. A Roadkill műfaja pedig egyszerűen annyira távol áll tőlem, hogy nehéz szeretnem. Már egész jól állok – a szövege például kiváló – de még nem nyert meg teljesen.

Szerencsére ez az album nem akar tökéletes lenni. Változatosságát, tökéletlenségét büszkén viseli, mert tudja, hogy a tökéletlenség is valódi.

Mindent egybevetve zseniális ez az album. Amikor egyben hallgatom, akkor sokkal kevesebb minden zavar, illetve fejhallgatóban sokkal szerethetőbb a lemez, mint hangszórón. Személyes, de táncolós lemez – karanténra, szobában pattogáshoz hibátlan.

Még gondolkozom, hogy 10-nek mondjam-e (amíg van szám, amiért nem vagyok teljesen oda, addig bizonytalan vagyok), de mindenesetre tökéletes kidolgozása a központi gondolatoknak. Annyira jó hallani, hogy a fiúk átléptek minden határt és a szívük szerint zenélnek. Mire elérünk az utolsó előtti, Don’t Worry című számhoz (amit Tim Healy, Matty apja írt még réges régen, erre az albumra pedig újradolgozta a banda egy auto-tune-olt, de mégis tiszta és szép duettként) már szinte garantált az elérzékenyülés.

Nagyon szép élmény a Notes on a Conditional Form. Valószínűleg nem ez az utolsó cikk, amit írok róla, ha másért nem, legalább azért, hogy legyen számmal is értékelve – bár gyanítom, hogy több gondolatom lesz a lemezzel kapcsolatban mint az, hogy 10/10-e. Nagyon jó lemez, mindenkinek ajánlom meghallgatásra legalább egyszer egészben, illetve néhány számot kifejezetten. Ezek a következők:

The 1975+People, The Birthday Party, Yeah I Know, Having No Head, Tonight (I Wish I Was Your Boy), Nothing Revealed/Everything Denied, Frail State Of Mind vagy I Think There’s Something You Should Know

Támogatott tartalom

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved