A torrentezés jogos kérdés


Solymosi Máté (18éves) - 4 hónapja

Amióta létezik tartalom, azóta próbáljuk kerülni értük a fizetést. Régen ez nemes egyszerűséggel lopás volt, manapság már – az internet korában – jóval komplikáltabb a helyzet. Lopás-e, amikor letöltünk egy filmet illegálisan? Lopás-e egy Youtube-videó reklámblokkolóval történő nézése? Bonyolultabb lett ez a szituáció is, mint megannyi másik az idők során. Sajnos én sem tudom az összesre a választ, nehéz meghúzni ezeket az etikai határokat. 

Szerencsére mostanra már kevesebbet kell ezen gondolkoznunk, ugyanis a Netflix és HBO GO-szerű streaming-szolgáltatások használatával elkerülhetjük a torrentezés morális mocsarát. Ha előfizetünk havi párezer forintért ezekre az oldalakra, akkor rengeteg filmet tekinthetünk meg, korlátlanul, legálisan. Ezzel mindenki nyer – a szolgáltatók jó pénzt keresnek a hatalmas felhasználóbázison, a filmek készítői örülhetnek a csökkentett kalózkodási számoknak, a nézők pedig olcsón juthatnak hozzá a rengeteg tartalomhoz. 

A letöltés illegális, nem véletlenül!

Amikor egy zeneszámot, filmet letorrentezünk, akkor a készítő hozzájárulása nélkül jutunk hozzá az adott tartalomhoz. Ezáltal a készítő elesik az őt megillető jogdíj bevételtől, így nem nehéz párhuzamot vonni a lopás és a torrentezés között. Ezt az oldalát a kalózkodásnak szeretjük ignorálni, hiszen amikor megnyomunk néhány gombot és máris miénk egy vadonatúj film, akkor kinek van kedve moralitáson rágódni? A kényelem sokunknak fontosabb.

Torrentezés esetében a Btk. a jogsértés súlyát értékhatárhoz és célhoz köti. A. 385. § (5) bekezdése szerint nem valósul meg bűncselekmény (szabálysértés sem), amennyiben az elkövető a jogosult szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg.

E rendelkezés alkalmazásának egyik feltétele, hogy az elkövető cselekménye jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja, illetve a cselekmény által okozott vagyoni hátrány az ötszázezer forintot nem haladja meg.

Érdemes tisztába lennünk ez esetben az adóhatóság szerzőijog számítási módszerével, a NAV  álláspontja szerint a filmek esetében az internetes terjesztés minimális licencdíja alapján állapítják meg a vagyoni hátrányt, ez ma filmenként 800 dollár (korrekt árfolyamon is  közel 260 ezer forint), míg zeneszámoknál a MAHASZ jogdíjtáblázata az irányadó, ez alapján egy zeneszámért 320, egy albumért 3200 forint kárértéket számolnak fel.

Illegális szoftverhasználat esetén a termék nettó kiskereskedelmi ára a vagyoni hátrány alapja, de a szoftverek letöltése értékhatártól függetlenül eddig is illegális volt, és az is marad.

Csak néhány kattintás egy film – ugye, milyen vonzó? A streaming-szolgáltatások ezért is lehettek annyira sikeresek: az emberek nem szeretnek illegális, veszélyes dolgokat csinálni, így ahogy jött egy megfizethető, kényelmesebb alternatíva váltottak.

A Netflix eredeti ötlete (kiküldtek a felhasználónak egy DVD-t egy bizonyos időre, majd azt vissza kellett a vállalatnak postázni) már elkezdte kapargatni ennek a koncepciónak a felszínét, de ahogy egyre terjedt el a magas sávszélességű internet – ők pedig átváltottak a streamelés modelljére – teljesen megváltoztatták a médiafogyasztás képét. Ma már előbb nyúlunk a Spotifyhoz, mint a letöltéshez.

Ha ennyire egyszerű volt megváltoztatni az emberek szokásait, akkor miért volt eddig olyan elterjedt probléma a torrentezés? 

Mondjuk úgy, hogy a legtöbb média nem a megfelelő módon nyitott a helyzet felé. A torrentezést lehetett volna menedzselni sokféleképpen, például jobb ajánlatokkal (mint amilyen pl. streaming-szolgáltatóké is) e helyett sok vállalat és iparág az elítélés irányába mozdult, a kalózokat tolvajoknak titulálták, és mindent elkövettek, hogy a kényelmes alternatívák helyett inkább csak megnehezítsék a kalózok dolgát. Ez sokszor visszafelé sült el és azt eredményezte, hogy a törvényes vásárlók jártak rosszul, míg a torrentek ugyanúgy működtek tovább. Két példát hozok, egy kisebbet és egy nagyobbat.

Volt jónéhány év, amikor egy DVD megvásárlása után a legelső dolog, ami a lemez lejátszásakor fogadott egy másfélperces átugorhatatlan, vagy a skip (skipping) lehetőségét nem biztosító reklám volt arról, hogy miért ne lopj filmeket.

Ennek természetesen volna értelme, hogyha a kalózkópiákon jelenne meg, de ez a hivatalos lemezeken szerepelt – akik kalózkodtak sosem látták. Ez tényleg csak egy apróság, de jól mutatja, hogy mennyire félrekalkulált néhány cég és ipar a torrentezéssel kapcsolatban.

Sokkal komolyabb probléma jelent meg viszont a videojátékiparban. Sok cég a helyett, hogy felhasználóbarát piaci taktikákkal ösztönözte volna a kalózokat, inkább DRM-et (egyfajta anti-kalózkodás szoftver, amit általában egy napon belül ugyanúgy feltörnek – mert az internet így működik) gyömöszölt a nagy részükbe, ezzel kellemetlenségeket okozva a legális felhasználóknak.

A DRM-ek ugyanis általában azzal járnak, hogy mindig csatlakozva kell lenned a szerverhez ahhoz, hogy játszhass. Ezzel több problémát okozva, az egyik legfőbb az, hogy a szerverekre nem lehetett maradéktalanul számítani, így akár órákon át nem tudtad a kedvenc játékod használni – arról már nem is beszélve, hogy mint felhasználó is folyamatosan online kellett lenned, amire nem mindig lett volna szükséged, ha például egyszemélyes játékkal játszottál. Ez nem az egyetlen kísérlet volt a kalózkodás visszaszorítása érdekében, de a legtöbb taktika ugyanazt eredményezte: a fizető vásárlók rosszabbul jártak, mint a torrentezők.

Az utolsó érvként szokott elhangzani a torrentezés mellett az, hogy bizonyos tartalmak nem érhetőek el egyes területeken, sőt, még az is előfordul, hogy régebbi filmek az egész világban semmilyen formátumban nem elérhetőek. Ilyenkor, hogyha meg akarja tekinteni valaki az adott filmet, akkor mit tehet? Ez is egy nehéz kérdés, amire mindenkinek magának kell megadnia a választ.

Minden oldalt megvizsgálva szerintem látható, miért döntenek olyan sokan a kalózkodás mellett – ahogy az is, hogy sokan miért hagyják ott az első adandó alkalomnál. 

2017 óta a letöltést teljesen elkerülők száma megnégyszereződött. A 18 és 26 év közöttiek 16%-a sosem töltött még le. Ez mindenképp egy jó jel, a különböző streaming-szolgáltatók elkezdték megvetni a lábaikat, visszaszorulóban van a kalózkodás.

Ettől függetlenül nem szabad elbíznunk magunkat a jövővel kapcsolatban: ahogy egyre több streamelési oldal létrejön és töredezni kezd a kínálat – nem csak a saját készítésű sorozatokról beszélek, hanem arról a temérdek régebbi filmről, ami ilyen-olyan szerződések okán csak az egyik szolgáltatón található meg – úgy adódnak majd össze a párezer forintok.

A kevés piaci streaming-szolgáltató kényelme (felmegyek és ott van minden) szép lassan elveszik, és ahogy egyszerre 5-6-7 szolgáltató kínálatát kell észben tartanunk – arról nem is beszélve, hogy mennyi pénzt kell majd lepengetnünk egy hónapban egyre kevesebb komfortért – egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy az illegális letöltések száma ismételten növekszik.

Ez persze nem garantált, és nagyon remélem (mint felhasználó és mint zenész is), hogy a streamelés beválik és egyre jobban visszaszorul majd az illegális letöltés. Valamennyire mindig jelen lesz, de hogyha jól állunk hozzá a helyzethez mi, felhasználók és a kiadók is, akkor a jövő mindenki számára kedvezőbb lehet.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved