“Ha lelked, logikád…” – beszélgetés Zoltán Áron Pál utcai fiúval, és a VerShaker ötletgazdájával


Tigirl (15éves) - 4 hónapja

Borús-vírusos világunk egyik fénysugara még most is tagadhatatlanul a költészet. Bennem csak azután tudatosult, hogy egy vasárnapi délutánon, a laptopom előtt ülve megváltottam a világot Zoltán Áronnal, a Vígszínház színészével, A Grund zenekar zenészével, a Sztalker Suli tanárával, illetve a VerShaker nevű Youtube csatorna kezdeményezőjével. Mindössze a költészet segítségével. 

Hogyan került ilyen közel hozzád a költészet és hogyan született meg a VerShaker ötlete?

Amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanultam, nagyon sokáig keresgéltem, miről tudok a leginkább beszélni, mint alkotóművész. Idővel rájöttem, hogy  a versek, metaforák, költői képek, összetett, költői gondolatok világa az erősségem, ezen a téren tudom magam a leginkább kifejezni. Az egyetemen Zsigmond Emőke osztálytársnőmmel és Kovács Adrián zeneszerző barátommal összeállítottunk egy 45 perces “rendhagyó irodalomórát”: 

Weöres Sándor két filozofikus művét, az Első és Harmadik szimfóniát vittük színpadra a képzőművészet, a zene, és a mozgásművészet segítségével. Később is ezen a nyomvonalon haladtam tovább, ebből a témából írtam a szakdolgozatomat, majd felvételiztem a Színház,- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába, ahol szélesebb körben kezdtem kutatni a versmondás funkcióját, eredetét, lehetőségeit, illetve magyarországi hagyományait.


Zoltán Áron beszélgető parnere Bálint András
forrás: VerShaker’

A kutatás részeként kezdtem interjúzni neves versmondó színészekkel, mint Jordán Tamással és Molnár Piroskával. Egy idő után azt vettem észre, hogy olyan dolgokról és olyan különböző módon beszélnek, hogy azt jó lenne megmutatni másoknak is, így nem csak egy tudományos kutatás lenne, hanem egy szélesebb körben is megismerhető gondolatfolyam. 

Mit gondolsz, mennyire változik a költészet és a versmondás?

 A mélyen rejlő legnagyobb kérdések változatlanok. A költészet az emberiséghez kötődik. Legfőbb témái ugyanazok voltak két-három ezer évvel ezelőtt is. A megfogalmazás és a csomagolás azonban, ahogyan a bennünket körülvevő szellemiség és gondolatiság is, változik. Ez okozza az érzést, hogy Petőfi, Arany vagy épp Csokonai költészete egészen más, mint a kortársainké.

A lényeg ugyan az, de mások a hangsúlyok. Fontosnak tartom megismerni mindkettőt, a költészet segítségével megismerhetjük az emberi szellem fejlődésének ívét is.  

A versmondás hagyománya szintén változik, már csak a motivációt tekintetében is: vannak olyan időszakok például, amikor az emberek csak a költészet segítségével tudnak véleményt formálni olyan témákban, amelyekről az adott korszakban tilos beszélni. Ez sokszor megtévesztő, mert elhisszük, hogy ez a költészet lényege. De ez is csak egy mellékága. Vajon mi az igazi, örök funkciója a költészetnek? Erre keres valamiféle választ a VerShaker.

Szerinted melyik korosztály áll a legközelebb a költészet lényegének megfejtéséhez? 

Szerintem minél fiatalabb az ember, annál jobban érti a költészet lényegét. Talán legjobban az óvodások értik, akik játékverseket mondogatnak játék közben, mint az “Ecc, pecc, kimehetsz” vagy az “Ez elment vadászni…”. Ezekhez a játékversekhez tartozik dallam, még ha nem is énekeljük, akkor is, hiszen a jellegzetes hanglejtés, ahogy mondjuk a “kerekecske gombocska, ide szalad a nyulacska” sort, az akár le is kottázható. De tartozik a játékvershez ritmus is, mozgás is, és egy egész szellemiség: maga a játék. És végül a katarzis sem marad el, hiszen mi más lenne a csiklandozás és a válaszként kibuggyanó nevetés? Tulajdonképpen ez a költészet lényege és gyökere, ami mindegyik versben ott van, és mindenki érti, de az óvodás leginkább.

 Mennél inkább bontjuk részleteire, annál jobban veszítjük el a költészetet, ugyanis a költészet nagy egészben fog meg valamit, egységben vizsgálja  a világot és az embert. 

A VerShakerben ezt a gondolatiságot próbálom a gyakorlatban megmutatni: a kolléga elmond egy verset, de tulajdonképp az utána való beszélgetés során a világ összes témáját bejárhatjuk a vers kapcsán. Bármi kerülhet szóba, egy jó versben minden benne lesz.

Fotó: Juhász Éva

Ez viszont egy újabb kérdést vet fel bennem: ha a műveltnek kevésbé nevezhető óvodások értik meg a legjobban a költészetet, akkor miért jó a műveltség?

A műveltség a részletek pontos megismerését jelenti, viszont nem egyenlő a teljes egész megélésével és értésével. Jobban fogom érteni a teljes egészet, ha kutatom a részleteit, de nem szabad elveszni bennük, mert akkor beszűkül a valóságom a világ egy adott szeletére.

Az óvodás nem ássa bele magát külön egy témába, hanem képes teljes egészében figyelni a világot. Nagyon nagy kincs, és nagyon ritka, hogy valaki ezt a képességet meg tudja őrizni, vagy vissza tudja szerezni felnőtt korában is, de szerintem érdemes rá törekedni. 

Vecsei H- Miklós & Zoltán Áron
forrás: VerShaker’

Sajnos azonban nagy tudományosságunkban hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, ezáltal leszünk neurotikusak, depressziósak és ezáltal érezzük magunkat kicsinek, illetve azt, hogy nem vagyunk jelen a világban. Ez ellen próbálunk küzdeni a VerShakerben.

A videókat elnézve feltűnt, hogy keveset beszélsz a beszélgetés során. Miért nem mondod el Te is a véleményed és gondolataidat?

Ennek a miértje az én alkatomban gyökerezik: rájöttem, hogy én jól tudok kérdezni, és figyelni. Valójában nagyon is elmondom a saját gondolataimat, csak én ezt kérdések formájában teszem. Egyébként is, egy ideje megfigyeltem, hogy a lírai művek legtöbbször nem kijelentenek, hanem körbeírnak, hiszen olyan dolgokról szólnak, amit nem lehet leírni. Jó példa erre Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse: az a költemény szerinted miről szól? Nagyon sarkítva talán azt mondhatnánk, hogy a hazaszeretetről, de valahogy sántít ez a megoldás, mégsem teljesen arról. Vagy nem csak arról. 

Nem tudjuk egész pontosan meghatározni, mégis egy érzés és egy fogalomkör alakul ki bennünk vele kapcsolatban, ami közös mindenkiben, aki valaha átérezte és megértette ezt a verset. És ez a fogalomkör szerintem akkor teljesedik ki a versben, amikor elérünk az “ím, itt e kő…” kezdetű sorhoz. A kő – ez a két betűs szó – tartalmazza a vers lényegét, amit körülír. 

Ez a picike kis kő mindannyiunkban ott van, körülötte azonban mindenkinek más van. A VerShaker interjúkban mindig a versmondó kövecskéjét járjuk körbe, tehát az ő szubjektív verzióját, ami sokszor más, mint az én verzióm, ezért háttérbe vonulok, és csak a katalizátor szerepét töltöm be. Az én saját gondolataim a VerShaker vlog-videóiban hallhatóak, mint például az ArsPoeticában: 

Tanárként mit gondolsz, hogyan lehetne igazán jól megismertetni a gyerekekkel az szépirodalmat, költészetet?

Én könnyen beszélek, mert nekem nem kell 3 órán belül 3 különböző osztállyal foglalkoznom, és nem állnak kétfelé a füleim a fegyelmezéstől meg az aktuális problémáktól, úgyhogy minden tiszteletem az irodalomtanároké. 

A probléma gyökere az, hogy a költészet nem tudomány. 

Vagy legalábbis nem lehet úgy vizsgálni, mint a fizikát vagy történelmet, hiszen egy élő művészetről van szó. Tudományos megközelítés esetén nagyon könnyen el lehet érni a tanulóknál, hogy egy kalap alá vegyék a magolós tárgyakkal, és hogy ne érezzék magukénak ezt az egyébként végtelenül személyes témát. A VerShaker elindításakor az is célom volt, hogy picit ellenpontozzuk ezt a tudományosságot, és a versek olyan alternatív megközelítését mutassuk be, ami az oktatási rendszerből javarészt kimarad. 

Viszont ezen az alapon hogyan lehet doktori iskolában tanulni a költészetet?

Erre a legjobban József Attila Ha lelked, logikád… című versével tudnék válaszolni: 

Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken –

ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!

Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved