Halandóság az élet rendje


Csata Emma (15éves) - 4 hónapja

Megszületünk, meghalunk. Biztosan mindenkinek ismerősen cseng ez a mondat, amihez alapvetően negatív érzelmeket társítunk. Hiába tudjuk, hogy ez az élet rendje, ez nem kínál megnyugvással. A tudat pedig, hogy semmi hatalmunk nincs fölötte, még inkább megrémít minket. De akkor mi értelme élni? Felmerülhet a kérdés bennünk, ha úgyis erre a kegyetlen sorsra vagyunk kárhoztatva.

Azonban az élet nem ennyire borús és nem ilyen egyszerű. Az élet, véleményem szerint az által nyeri el értelmét, hogy véget ér egyszer. Ha nem volna vége, nem tudnánk becsülni  egyetlen percét sem, mert ha valamiből túl sokat kapunk nem érezzük mennyire különleges és mennyire varázslatos.

Az pedig, hogy hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló időt, az a mi döntésünk. Bár sokakat hallok kifogások mögé bújni, és sajnáltatni magukat, ilyen szavakkal, vagy ezekhez hasonló mondatokkal:  „Nekem ilyen élet jutott.”, „Én megpróbálnám, de úgyse menne.” Ezek olyan dolgok, amiket sosem tudtam és szerettem volna elfogadni, mert küzdeni nem csupán kell, hanem kötelesség is. Egy olyan kötelezettség, amit saját magunkért kell megtennünk és nem másokért, mert egy életünk van, amit jól ki kell felhasználnunk.

 Hasonló gondolatok kavarognak a következő versben, amiben Kárpáti Tibor, így fogalmazta meg a gyorsan eltelő időt és a halandóságot:

Januári alkony

Az alkony mögé bújnak a házak

Tavaszt álmodnak és fáznak a fák

A hóban sárga fenyő-csontvázak

És egy régen elnyűtt, tarka kabát

Varjak kárálnak, majd tovaszállnak

Oly rövidek, szürkék a nappalok

Szívemben elégnek a gyertyaszálak

S elcsendesülnek bennem a dalok

Átélem újra halandóságom

E kegyetlen nehéz, bús számadást

A fagyott hó alatt fekve várom

Reszketve várom a feltámadást

Tehát kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, nem kényszer, hanem egy lehetőség. Az hogy, hogyan használjuk ki, pedig csak rajtunk múlik.

Sajnos sok embert látok, aki csak létezik, de nem él. Ez a legrosszabb mód arra, hogy valaki eltöltse a neki megadatott időt mert ez ajándék. Elpazarolni, pedig az egyik legnagyobb bűn, amit el tudok képzelni.

Összegezve tehát: az élet olyan lehetőségek sokaságát foglalja magába, melyek által valami csodálatost hagyhatunk hátra magunk után az utókornak. Ha pedig nem szeretnénk megváltani a világot, akkor is fontos, hogy megtanuljuk szeretni, és tisztelni a nekünk ajándékozott életet, mert:

„A halandóság az egyetlen ellenség, melyet nem győzhetünk le, így tudnunk kell, mikor lépjünk szövetségre vele.”  -James Follett

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved