Május 30. – a szőnyegbombázások kezdete


kidsnews (127éves) - 4 hónapja

Történészek és hadviselés-tudományi szakemberek közt a mai napig tart a vita az először 1942. május 30-án bevetett szőnyegbombázásról. Valóban olyan hatékony volt, vagy túl sok erőforrást vitt el az amúgyis komoly problémákkal küzdő brit gazdaságtól? Számtalan pro és kontra érvet sorakoztattak fel az elmúlt évtizedekben.

Ami biztos, hogy Nagy-Britannia 1942. derekára hatalmas bombázóhadjáratot készített elő Németország ellen, és a bombázóparancsnokság vezetőjének, Sir Arthur Harrisnek meggyőződése volt, hogy ha elég nagy hatékonysággal rombolnak, az önmagában elég lehet a II. világháború megnyeréséhez.

1942-ben ezen a napon 1000 bombázó szállt fel a brit támaszpontokról, hogy feladatuk végrehajtásával beírják a történelemkönyvekbe az első szőnyegbombázást. A repülőgép flotta több mint 1000 foszforos gyújtóbombából, foszforral töltött kaniszterből, 864 robbanóbombából, 11 000 gyújtóbombából, 20 légiaknából álló szállítmányát 25 -30 perc alatt szórta le Köln városára, amely a Náci Németország hadiiparának kiemelten fontos helyszíne volt.

A támadás 12 000 különálló tűzfészket és 2500 nagyobb tüzet idézett elő a városban, amelyek több mint 1700 tűzgócban egyesültek, 14 ezer lakó és üzleti célú épületet pusztítva el a kulturális értétekben is gazdag kölni belvárosban, ami csak a kezdetét jelentette a kétezer éves város legnagyobb háborús megpróbáltatásainak.

A kölni bombázást a brit hadvezetés sikerként könyvelte el, és a tapasztalatokkal felvértezve a szövetséges erők megkezdték Düsseldorf, Essen, Duisburg, és Hamburg bombázását is sok más kiemelt németországi célpont mellett.

1943-ban az angol Hurricane típusú gépek mellé csatlakoztak az amerikai B-17 és B-24 nehézbombázók is, amelyek tízezer kilométeres magasságban három tonnás bombateherrel is könnyedén berepültek az ellenséges területekre.

A náci légelhárítás egyre tehetetlenebb volt a légifölénnyel szemben, ezzel a szövetségeseknek sikerült komolyan kikezdeni a náci harci morált és Németország legyőzhetetlenségi nimbuszát.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a bombázók gyártása költséges és munkaigényes volt, amellyel a brit hadigazdaság egyharmadát lefoglalták, és elvonták az erőforrásokat más fontos hadi területektől.

A bombázások támogatása miatt ráadásul az Atlanti-óceánon átkelő, elengedhetetlen utánpótlást szállító hajók kevesebb ellenőrző légi őrjáratot kaphattak, és így jelentősen megnőtt a kitettségük az ellenséges tengeralattjárók támadásainak. 


Messerschmitt Bf 109 gépek a németországi gyártósoron

A másik oldalon a német hadvezetés kénytelen volt több, mint egymillió németet átirányítani a légvédelmi területekre, és a náci hadiüzemek a bombázók elleni védekező vadászgépeket voltak kénytelenek gyártani a német városok megvédésére, ami elapasztotta a frontokon harcoló náci egységek ellátását.

1944-ben, a normandiai partraszállás idején a szövetségesek már teljes légifölénnyel bírtak, ami döntő tényezőnek bizonyult a partraszállás és az azt követő szárazföldi hadműveletek eredményességében is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

ng.hu; nemet-sorstragedia.lorincz-veger.hu; masodikvh.hu;

2017 Kidsnews | All rights reserved