Nem tudom, hogy lesz-e még nyár
vagy, hogy jót csiripel-e kismadár.
Nem tudom, hogy hány darabban
kapom szívemet a nap végén vissza
vagy, hogy hányszor mesél a Nap
és az unalomtól alszik bele szakadatlan.
Nem tudom, a csillagok s az éj vadul
hányszor kerülnek meg még álmatlanul
vagy, hogy a szomorúfűz körül
meddig kering még a gyermek felhőtlenül.
Nem tudom, meddig érdemes számolni
bárányokat és számtalan álomba merülni
vagy, hogy szabad-e még leírni,
minden bizonytalan vesszőt ponttal elírni,
és nem tudom, még ér-e kevesebbet
felszámolni és visszaadni többet.
Leszámolni (vele) nem tudom lehet-e.
Ilyet nem ír ki a számológépem.
Nem tudom, hogy a tábortűz körül
hány szempár marad még elveszettül
vagy a sivatagi kopár magány
meddig hanyatlik még tovább,
és nem tudom, hogy a büszke haladást
mikor váltja fel az erőtlen hadarás.
Nem tudom, olvasni akarok-e még
vagy inkább írjam a könyvet én,
és minden fejezetben igazán igazat
szólni nem tudok, de olykor kiszalad.
És csak tudnám, amit elfelejtettem.
De nem tudom, már nem emlékszem.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.
Megosztás:
