Vészhelyzet ide vagy oda, végig jártam a nagyival a vatikáni múzeumot!


Eboss Boss (13éves) - 4 hónapja

Tavaly ősszel kellemes napokat töltöttem el Rómában és természetesen a vatikáni múzeumok sem maradhattak ki az ötnapos városnézésünkből. Amikor hazaérkeztem és rövid útibeszámolót tartottam a nagyszüleimnek a nagymamám megjegyezte, hogy a Szent Péter Bazilika és a Sixtus-kápolna rajta van a bakkancslistáján, de a kora miatt már tart a repüléstől és a sorban állás miatt már nem tartja vonzónak ezt a programot, fapados járatok által kínált olcsó jegyek ellenére sem.

Mi tagadás, miközben azt magyaráztam neki, hogy ne vicceljen a kor nem lehet kifogás arra, hogy élményekkel gazdagodjunk és egyébként sem olyan vészesen hosszú a sor, valahogy magam sem hittem el szavaimat.

Már csak azért sem, mert még élénken élt bennem a kép, ahogy a kellemes októberi napsütésben a szüleimmel fél napokat dekkoltunk egy-egy múzeum előtt, még végre bejutottunk és akkor sem láttunk szinte semmit a tömegtől.

A mondás is úgy tartja, hogy „Ahol a szükség, ott a segítség”. Ez most sem volt másképp, mivel lassan három hónapja vagyunk otthon és éljük a #homeschooling és #homeretiring egyre monotonabb napjait, ezért színfolt volt szürke napjaimban, az pillanat, amikor arról olvastam, hogy számtalan múzeum nyitja meg virtuális kapuit.

Azonnal eszembe jutott Róma, a vatikáni múzeumok és a nagymamám, aki szerette volna látni ezeket, de az utazás kellemetlenségei nélkül.

Így a múzeum honlap gyors csekkolása után, arra jutottam elviszem a nagymamámat egy virtuális tárlat nézésre a Sixtus-kápolnába és a vatikáni múzeumokba.

Nagyszüleim számítógépére már régebben felraktunk a távoli asztal hozzáférést, így egy gyors telefonos időpont egyeztetés után, délután hat felé leültünk a gépeink elé. Néhány jelszó bediktálása után, már bent is voltam a nagymamám képernyőjén.

Ezzel a megoldással valóban teljesen közös élményé tudott válni a virtuális séta, hiszen én irányítottam a nagymamám képernyőjét, neki pedig csak figyelnie kellett.

Számomra múlt ősszel a vatikáni múzeumok egyik legvonzóbb tárlata a Gregorian Egyptian Museum kiállítása volt, ahol a számos eredeti egyiptomi istenszobor és múmia mellett, tényleg izgalmas egyiptomi kincseket lehetett megtekinteni. Így ezzel kezdtük a virtuális sétánkat az online kiállítás területén, amelyben szobáról szobára, műkincsről műkincsre haladhattunk közösen. Mindeközben viberen videóbeszélgetést indítva meg is beszéltük a képernyőkön látható műkincsek történetét.

Az pedig csak hab a tortán, hogy a virtuális múzeumi séta esetében az is megadatik az embernek, hogy részleteiben és akár hosszasan nézegethessen egy-egy tárlatot vagy műkincset, tolongás vagy tömegnyomor nélkül. Ugyanis ahogy már említettem a való életben nem csak a bejutáshoz kell irdatlan tömegen átvergődni magát az embernek, de a kiállító termekben is óriási hömpölygő emberfolyó sodorja magával a nézelődni vágyót.

Arról nem is beszélve, hogy az angolnyelvű leírásokat szó szerint „Mission Impossible” megközelíteni és elolvasni, így az életben az amúgy is több mint egésznapos múzeumlátogatás sokkal inkább hasonlít egy idegőrlő turista túlélő kalandra, mint egy múzeumlátogatásra.

Következő célpontunk az úgynevezett Raffaello szobák voltak, amelyeket Raffaello és irányítása alatt álló tanítványai festettek.

Mivel a nagymamám művész ennél a pontnál szinte meg is álltunk. A nagyim szó szerint hosszas perceket töltött azzal, hogy a festmények minden egyes apró részletét tanulmányozza. Sajnos engem már a való életben sem nagyon kötött le a festészet ezen irányzata, emiatt abban maradtunk, hogy gyors váltással átlibbenünk a Sixtus-kápolnába, viszont nyitva hagyom neki ezt az ablakot, hogy még visszatérhessen ide és kedve szerint vesszen el a különböző részletekben.

Gondolom mondanom sem kell, hogy még nekem is lenyűgöző volt a kápolna csendes fenségében, amelyet a virtuális séta biztosított, pedig nem is olyan régen magam is ott álltam. Azonban a teremőrök állandó irányítása mellett (hol állhatsz meg nézelődni és hol nem), a tourist guide-ok konstans egymással keveredő beszédének zaja mellett, illetve a világ számtalan országának bábeli zűrzavarának zsizsegése valahogy akkor és ott lehetetlenné tette, hogy átérezzem a hely szellemét.

Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam nekem is első virtuális sétám volt ez a mostani, de a tapasztaltak után melegen ajánlom mindenkinek, akik kicsit is érdeklődnek a művészetek vagy a letűnt korszakok iránt. Az pedig már csak a ráadás volt, amikor a nagymamám úgy búcsúzott el tőlem, hogy :

„most biztosan lesz mit nézegetnem napokig, ha nem hetekig. Köszönöm, hogy elhoztál.”

Legközelebb szerintem a New York-i Central Park lesz a célpontunk, de az is lehet, hogy a Yellowstone nemzeti parkban sétálunk egyet, ki tudja… a lényeg, hogy kimozduljunk 😊

 #maradjotthon #virtualisseta #torodjanagyszulokkel

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved