„Attól egy dal nem ér kevesebbet, hogy aktuálisan kevesebb embernek tetszik” – interjú Beck Zolival, a 30Y frontemberével


Kovács Barna (18éves) - 5 hónapja

A járványhelyzet alatt gyakran előkerültek a zenészek, akik kétségkívül nagy vesztesei voltak ennek a helyzetnek. Vagy mégsem?  Megkérdeztük Beck Zolit arról, hogy hogyan élte meg a karantént, de kitértünk a 30Y jelenére, valamint az irodalom és a zene közötti kapcsolatra is.

Mi a legnagyobb negatívuma, és legnagyobb pozitívuma a 30Y, és az Ön szempontjából a karanténhelyzetnek?

Hiányoznak az emberek, a koncertek, az együttlét véletlenszerűségének öröme. Ezek alighanem negatívumok, de mégis a pozitív élmények vannak túlsúlyban: elkezdtük a próbákat, dalokat írunk, és talán az elmúlt tizenöt évben nem tölthettünk összesen ennyi időt otthon, a családunkkal, mint az elmúlt néhány hónapban.

Produktívan töltötte ezt az időszakot, vagy inkább az előző évek kipihenéséről szólt ez a néhány hét?

Ha a munkánk egybeesik a létezésünk alapjával, akkor azok a szavak kikopnak a szótárból, hogy munka, szabadidő, pihenés. Olyankor is dalt írunk, ha nincs nálunk hangszer, vagy éppen nem is akarunk foglalkozni a zenével. Egyszerűen ebben élünk. És persze, állati sok izgalmas dolog jött szembe velünk:

megjelent a 30Y-ról szóló könyv, az Ipszilon, megcsináltuk a 30Y Resti előadásának koncertfilmjét, amiből nyár végére lemez is lesz, klipet forgatunk, közben tárcanovella-sorozatot írok az ÉS-be.

A tudományos élet sem állt meg: konferencia-előadást írtunk, egy tanulmányon dolgozunk Epivel (Dr. Andl Helga, nevelésszociológus, Beck Zoli felesége), az egyetemi óráimat tartottam az online térben, vizsgáztatunk. Legfeljebb a tevékenységeink terei helyeződtek át, ahogy alighanem mindannyiunké.

Bár koncertjeik nem voltak, tudták ezt valamilyen szinten ellensúlyozni az online megjelenések, és a Spotify, és egyéb új lehetőségek?

Nem nagyon hiszek abban, hogy az online térben ugyanúgy lehet vagy kell működni, mint egyébként.

Szóval koncerteket csinálni egy webkamerának nincs értelme, hiszen éppen a legfontosabb, a közvetlen kapcsolat hiányzik abból, és a koncert legfőbb ereje éppen ez a találkozás.

A 30Y online csatornái népszerűek, az emberek szeretik, a zenemegosztókon folyamatos a jelenlétünk természetesen.

Mi a legemlékezetesebb koncert, ami eszébe jut?

A turnéban szinte minden koncertnek van valami emlékezetes pillanata, a fesztiválturnéban pedig alighanem a Fishing on Orfű koncertek jelentik a legnagyobb izgalmat és kihívást – ezek ráadásul, köszönhetően a FOO nagyszerű csapatának minden évben dokumentálásra kerülnek, piszok érdekes látni, ahogy évről évre különböző karakterű koncertek állnak össze a színpadon.

Van abszolút közönségkedvenc szám, a repertoárból?

Ami leginkább meglepett a 2019-es turnéévben, hogy az emberek a megjelenés pillanatától szerették az új album dalait, úgy fogadták azokat a koncerten, mintha ezer éve játszanánk. Nagyszerű közönség a miénk: kritikus és szeretettel teli egyszerre, és ez minden dalt azonnal a helyére tesz a koncertrepertoárban.

Kevés zenekar tudott úgy nagy népszerűségre szert tenni, hogy közben önmaga maradt. Mi a 30Y titka?

Igazat mondunk. És ez azt is jelenti, hogy ennek az igazságnak az az eredője, hogy nem akarunk tetszeni, vagy ahogy a Magidom nevű nagyszerű zenekar fogalmazta,

nem az “igényes igénytelenség” a mi esztétikánk.

Ebben van egyfajta alkotói következetesség – attól egy dal nem ér kevesebbet, hogy aktuálisan kevesebb embernek tetszik. Szerintem a 30Y közönsége nem “szép” dalokat akar hallani tőlünk, hanem valódi dalokat.

Mennyire maradt meg a kapcsolattartás a zenekar tagjai között? Jó barátok is a zenészekkel?

Húsz éve élünk együtt, több ezer koncertet játszottunk. Ezt lehetetlen volna úgy csinálni, hogy ne szeressük egymást. Talán nem barátságnak nevezném ezt, hanem annál sokkal árnyaltabbnak látom:

alkotó közösség vagyunk, és ez a négy fickó egymás felé teljes nyitottsággal, vagy még pontosabban, mindenféle ítélkezés és fenntartás nélkül fordul.

Lesz valami extra eredménye a sok otthontöltött időnek, például egy új lemez formájában?

Az elején azt gondoltuk, hogy nem – most ott tartunk, hogy hét dalon dolgozunk egyszerre: ez még mindig nem jelenti, hogy bármi is lesz ezekből, de azt igen, hogy az alkotókedv nem fogyott el belőlünk.

Hány nagyobb koncertet terveznek még az idén?

Az idei év februárjában kezdtük a húsz éves turnénkat, a koncertek közül sok a következő évre kerül át, de reményeim szerint a budapesti születésnapi koncertet tudjuk játszani idén a Budapest Parkban, és persze, augusztustól, remélem, elindulnak a fesztiválok, így többek között a FOO-n is tudunk koncerttel ünnepelni.

Ön szerint milyen hatással lesz a szezon későbbi részére, hogy pár hónap kimaradt? Megugrik majd a koncertek népszerűsége?

Ezt nem lehet tudni, ahogyan azt sem, hogy ősszel lesz-e egyáltalán turné. Abban bízom, hogy játszhatunk – és ha mi ott leszünk, ott lesznek az emberek is, hogy végre találkozzunk.

Talán nehéz elképzelni, hogy egy olyan befutott zenekar, mint a 30Y szeretne még valahová fejlődni, mégis, én azt feltételezem, hogy mindenkinek vannak nagyobb céljai. Mit szeretnének még elérni a zenekarral?

Az alkotónak az az egyetlen feladata, hogy képes legyen meghaladni magát. Nincs, nem lehet valamiféle külső cél. Megragadni a világot, arról érvényes módon megszólalni – ilyen egyszerű a dolgunk.

Az Ön életében egyformán jelentős szerepet játszott a zene és az irodalom, és elég, ha csak a Háy Jánossal közös felolvasó estjére gondolunk, feltételezhetjük, hogy szeretné is a kettőt közelebb vinni egymáshoz. Ez tényleg így van? Van erre valami elképzelése, hogy hogyan lehetne ezt ideális esetben megtenni?

Visszük a Rájátszást, ahol írók, költők és zenészek állnak együtt a színpadon, Jánossal csináljuk a Háy come Beck-et, készítettünk ebből hangoskönyvet is, sokat járok középiskolákba beszélgetni az irodalomról, alkotásról, tagja vagyok a Libri Díj zsűrijének, játszom a Nagy Magyar Versek sorozatban, felolvasószínházi estet játszunk, ami Ady Endre levelezéséből íródott, recenziókat és könyvajánlókat írok, nem mellesleg kortárs cigány, roma irodalmat tanítok az egyetemen, énekelek a Magashegyi Underground készülő Tóth Krisztina lemezén, és lehetne sorolni.

Ezek mind arról szólnak, hogy van átjárás popzene és irodalom között, sőt inkább azt, hogy észre kell vennünk: a művészeti ágak nem egymástól függetlenül léteznek, hanem ebben a folytonos dialógusban mutatkoznak meg, hiszen éppen az a természete egy alkotásnak, hogy szóba lehet vele állni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved