Eco Coming Out – Első és legfontosabb dolog: mit, hogyan és miben veszel meg


Tigirl (15éves) - 3 hónapja

Bizony már eltelt 2 hónap az “Eco Coming Out”-om óta és az első lépésünknek most ért meg a gyümölcse: megtanultunk környezettudatosan vásárolni. Kevésszer járunk szupermarketbe (és igyekszünk még jobban csökkenteni ennek a gyakoriságát), illetve zöldséghálóval és üvegedénnyel vásárolunk. Nézzük, hogyan tudnátok Ti is megtenni ezeket az apróságokat közös jövőnk érdekében.

Először is informálódjunk, hol van a közelünkben zöldséges, hentes, pék, esetleg tejeskocsi, vagy termelő. Nekünk mázlink van, mert tőlünk 10 percnyi bicikliútra van legalább egy mindegyikből, habár a nagybevásárlást nehéz hazaszállítani két keréken… Ezen úgy tudunk segíteni, hogy többen megyünk, vagy több körben intézzük el a dolgot.

Szerintem kifejezetten jóízűek a magyar gyümölcsök, zöldségek, ráadásul egészségesebbek és olcsóbbak mint a szupermarketekben kapható (olykor import) áru, arról nem is beszélve, hogy a szállítással járó környezetszennyezés is jelentősen kisebb.

Sok helyen vásárolhatunk fillérekért zöldséghálót, de akár házilag is készíthetünk zsákot a gyümölcsöknek, zöldségeknek.

A húst és a felvágottat abszolút megéri hentesnél venni, hiszen elképesztően finomak tudnak lenni úgy, hogy közben nem árasztjuk el a Földet műanyag csomagolással, tartósítószerrel és mindenféle védőgázzal. A hentesnél simán kérhetjük saját csomagolóanyagba a kaját, így még neki sem kell bajlódnia a dupla bélésű papír beszerzésével. 

A házi tejet sok helyen üvegben adják ki, de például Veszprém megyében van olyan gazdaság, ahol nem forgalmaznak palackozott árut, tejet csak a saját edényedbe vehetsz.

Mi vettünk egyszer egy pár üveget és minden hétfőn, vagy pénteken veszünk bele 3-4 liter tejet a közeli tejeskocsiból. Ezt otthon egy nagy fazékban felforraljuk, hogy kimenjenek belőle a baktériumok és hogy kevésbé legyen zsíros, majd leszedjük a tejszínt, amiből marha jó tejszínhabot tudunk verni.

Egyedül a pékáruval voltunk bajban egy ideig, mert a helyi pékeket nem találtuk túl jónak. A kijárási korlátozások alatt anyukám majd hogy nem kitanulta a pék szakmát, úgyhogy a széles a repertoárnak köszönhetően tudunk változatosan étkezni házilag készült péksütikkel is.

Azonban amint visszatér a legtöbb minden a régi kerélvágásba, valószínűleg kevésbé lesz megvalósítható a majd’ mindennapos sütögetés, ezért áll fenn a veszélye, hogy szupermarketből fogjuk beszerezni a szükséges mennyiséget.

Viszont akkor is igyekszünk a legkörnyezettudatosabban vásárolni: semmi nejlonzacskó. Mi az olykor zsíros pékáruk esetében lenvászon zsákkal helyettesítjük, aminek az egyik oldalán háló van, így átlátszik a zsák tartalma, és a kasszánál zökkenőmentesen be tudják ütni.

A piacnak is számos előnye van: minőségi, változatos áru olcsón, kedves emberektől, 100%-ig csomagolásmentesen.

Ráadásul nem gondolná az ember, de a legkirályabb dolog még mindig a szombat délelőtti piacozás. Van egy kedves ismerősöm, aki családi programot csinál a piacra menésből: felpakolja a férjét és a fiát, elviszi őket a váci piacra, ott vesznek egy lángost és amíg a fiúk elnyammogják, ő közben elintézi a heti bevásárlást. Hát nem menő? 🙂

És hogy minek kell ez az egész cécó?

Mert még ma sem sikerült eljutnia a gyártók agyáig, hogy nem lesz szép vége a mostani műanyag túltermelésnek. Mi, a fogyasztók viszont meglepően nagy hatalommal rendelkezünk e téren még akkor is, ha nem érezzük így.

Én is sokáig azért nem hittem, hogy megéri változtatnunk a szokásainkon, mert egyedül éreztem magam vele. És attól, hogy én egyedül nem vagyok hajlandó nejlonzacskót használni, nem fog hirtelen megszűnni a probléma. Nemrég viszont rájöttem, hogy nem vagyok egyedül (eddig sem voltam), de ha kell, rá tudok venni másokat is, hogy ők is utasítsák el a műanyag csomagolást.

Hiszen azzal, hogy ezt megírtam és Ti elolvassátok, éppen a gondolataitokat formálom, ahogy az Eden Project kiállítása és a szüleim formálják az én gondolataimat. Félre ne értsétek, nem a manipulációról van szó, hanem minden új dologgal észrevétlenül, kicsit hozzáteszek a gondolataitokhoz. Ezt egyébként nem csak én tehetem meg: Te is tudsz gondolatot formálni.

A kérdés az, hogy vállalod-e az ezzel járó felelősséget. Ha felvetsz egy érdekes témát az osztályban és elmondod a véleményed róla, azzal máris hozzátettél az osztálytársaid gondolataihoz akkor is, ha nem tűnik úgy. Ha úgy döntesz, hogy nem alufóliába csomagolod a szendvicsed és a többiek szeme láttára kicsomagolod a méhviaszos textilből az uzsonnádat, akkor megint gondolatot formálsz.

Apropó szendvics csomagolása; következő cikkünkben a környezettudatos étkezésről és a konyhában termelt szemét csökkentéséről lesz szó.


Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved