Június 19. – megkezdődik a Mariana-szigeteki pulykalövészet


kidsnews (127éves) - 3 hónapja

1944. június 19-20-án zajlott a japán oldalról 3 hordozót és közel 600 repülőgépet követelő Mariana-szigeteki nagy pulykalövészetként elhíresült filippínó-tengeri csata, amely fölényes amerikai győzelemmel zárult és ezzel végleg eldöntötte a csendes-óceáni térség erőviszonyait.

Az óceáni térség stratégiai pontjának számító Mariana-szigetek uralása kardinális kérdés volt a szembenálló felek számára, mivel az amerikai B-29-es bombázókkal innen közvetlenül elérhető volt Japán, így megpecsételve az amúgy is visszaszorulóban lévő császári haderő sorsát.

A csatát kezdeményező japán flotta Jisaburo Ozawa vezetésével súlyos csapást akart mérni az amerikaiak haditengerészetére, bízva a japán Zero  vadászgépek sokszor bizonyított ütőerejében.

Azonban a technikai fölény 1944-re már inkább csak szép emlék volt a japán hadvezetés számára, , mintsem valóság. 1943-ban az Amerikai Haditengerészet légiflottája már jellemzően Hellcatokból állt, amelyek gyorsabbak voltak a japán gépeknél, ráadásul előbbiek hat darab 12,7 mm-es géppuskával voltak feleszerelve, amelyeknek lőtávja messze felülmúlta a japánokét.

Június 19-én az előző napokban megkezdett amerikai Mariana-szigeteki partaszállásnak köszönhetően a japán tengerészet vezetőinek nem volt választása, erősítést kellett küldeniük a szigeteket védő helyőrségnek. Az első kötelékbe Kurita tengernagy három könnyű repülőgép-hordozója tartozott és egy amerikai ellentámadás kiprovokálása volt a feladata, majd a második hullámban, 150 km-es lemaradással érkező, Ozawa tengernagy vezette hajórajnak megsemmisítő csapást kellett mérnie az ellenségre, a helyőrségeken állomásozó  egyéb gépekre is támaszkodva.


Lt. Alexander Vraciu az egyik legsikeresebb pulykavadász

Június 19-én reggel 8-kor az amerikai légierő bemérte az első, 70 gépből álló japán repülőrajt, és elindult az üdvözlésükre. Az új típusú légvédelmi ütegekkel támogatott Hellcatekkel való légicsatából 28 japán gépnek sikerült visszatérni, miközben mindössze egyetlen japán lővés találta el az amerikai hadiflotta South Dakota csatahajóját, de az sem szenvedett említésre méltó károkat. A terveknek megfelelően egy órával később indult a második japán hullám. Ezúttal még látványosabban érvényesült az amerikai fölény, 130 gépből 30 érkezett vissza. Ozawa ennek ellenére úgy döntött, indít egy harmadik hullámot is 82 géppel, azonban ennek a rajnak a fele „eltévedt” és Guam szigetére repült üzemanyagot vételezni.


U.S. Navy photo 80-G-366983
Battle of the Philippine Sea, June 1944:

Néhány órával később az amerikaiak torpedó támadást indítottak a japán flotta ellen. 12 óra 22 perckor a Shokaku repülőgép-hordozót érte el az első négy torpedó, majd azt követően Taiho-t is utolérte a végzete. Az 1650 fős legénységből egyetlen túlélőt, Ozawa tengernagyot tudták megmenteni. Az alig kétnapos tengeri összecsapás mérlege szerint a japán császári haderő 3 hordozót és mintegy 600 repülőgépet veszített, ellenben az amerikai veszteség összesen 123 repülőgépre rúgott, amiből csak 43-at lőttek ki a csatában, a többi 80 gépből az élénk légiharcba belefeledkező pilóták kifogyasztották az üzemanyagot, és a visszaúton vízre kellett letenniük a gépeket.



Forrás:

2vilaghaborufegyverei.blog.hu;mult-kor.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved