Ki vagyok?


Csata Emma (15éves) - 3 hónapja

Azt hiszem ez egy olyan kérdés, amit sűrűn felteszünk magunknak, meggyőződésem szerint kortól, nemtől és élethelyzettől függetlenül. Úgy vélem, hogy minden ember különleges és egyedi, és ezt nem csak a külső jegyek, hanem a mindenkiben megfogalmazódó igazán eltérő vélemények és gondolatok is ezt bizonyítják.

De vajon mi okozza ezt? Mi tesz minket azzá, akik ebben a pillanatban vagyunk? Egyáltalán miért is fontos foglalkoznunk ezzel?

Kérdések tömkelegét lehetne feltenni azzal kapcsolatban, hogy az önismeret miért fontos, de úgy vélem, ha az ember saját magát sem fogadja el és nem tudatosítja magában, hogy ő is értékes, a boldogság hiába kopogtat az ajtónkon, és hiába engedjük be, mert nem fogjuk tudni megélni azt a csodát, ami az életünkbe, kerül vele.

De maga az ember, sokkal bonyolultabb annál, amit felszínesen meglehetne állapítani. Nem csak a múltunk és az akkor történt események határoznak meg minket, hanem az is, hogy kik válnak az életünk szerves részeivé.

Milyen emberekkel találkozunk, és hogy ők, mit tanítanak meg nekünk. Ebben az esetben, úgy vélem, nem csak a pozitív találkozások hatnak ránk építően, hanem a negatívak is. A következő versben, amit egy kortárs költőnő, Földi Anna szerzett, hasonló gondolatok kavarognak:

Amikor

Nem tudom már, hogy ki vagy. És én ki vagyok? Arra emlékszem csak, hogy ki voltam melletted. Most, hogy máshol vagyok nem találom önmagam.Mi van, ha magaddal vitted és többé nem látom viszont?Hogyan jöjjek rá, hogy ki vagyok nélküled?

Mi jut eszembe, amikor rád gondolok?Az, ahogy akkor néztél, amikor mentem fel a lépcsőn és megláttál.Amikor rájöttem, hogy mit érzek irántad. Az, amikor először táncoltunk. Amikor először öleltél meg. Amikor félresöpörted a hajam, hogy belenézz a szemembe. Az, amikor úgy néztél, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Amikor először mondtad ki, hogy szeretsz.

Mit érzek, amikor eszembe jutsz? A szívem hevesebben ver. Az ereimben a vér pezseg. A gyomrom megremeg. Elgyengülök és mindenre megvan az erőm.

Hiányzol.

Boldog vagyok.

Amikor veled vagyok: elveszek a végtelenben, a világ szebb, jobb, jobb vagyok én is, megtalálom a helyem.

Amikor nem vagyok veled: elveszek, üres vagyok, magányos vagyok, a világ üres és sötét.

Hiányzik a fény és hiányzol belőlem.

Nélküled nem vagyok.

Földi Anna

A vers dinamikus, és ahogy azt a szerkezete is jól mutatja, a dühvel a kétségbeeséssel együtt, lassan a sorok is rövidülnek és elérkezünk a pillanathoz, ahol üresnek érezzünk magunkat.

Ahol, mint egy megfáradt és kilátástalan helyzetbe kerülünk. Ahol nem segít sem a harag, sem a másik hibáztatása. A lépéseink se nem jók, se nem rosszak, mert bármit teszünk, úgy érezzük, nem figyel oda ránk senki és minden, ami körülvesz minket csupán csak egy rémálom.

Ez az a pillanat, az a kilátástalanság, amikor elveszítjük magunkat. Megszűnünk, kiüresedünk, és bármennyire is fájdalmas ez, akkor újra kezdhetünk és egy új szemszögből leszünk képesek tekinteni a világra. A döntés pedig, hogy boldogok vagy boldogtalanok leszünk csak rajtunk áll.  Mert minden, ami velünk történik, azért van, hogy minket építsen és tegyen minket ellenállóbbá még akkor is, ha úgy érezzük, nem lehet már jobb.

Tehát fontos, hogy a boldogság mellett megengedjük magunknak a fájdalmat is, mert ez a kettő együttesen épít fel minket és tesz azzá, akik vagyunk és akiknek lennünk kell.

Ki vagyok? Minden, amit valaha láttam, éreztem, megtapasztaltam, hallottam, elképzeltem, megéreztem és még ennél is több. De fontos tudnunk, hogy a jó és a rossz is a részünk és fontos hogy tudjuk kezelni és megérteni, mert: “Ne feledd: bárhová is megyünk, önmagunkat mindig magunkkal visszük.” -John C. Parkin

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved