Könnyen lehet jogsértő is a toxikus viselkedés


Tomi (13éves) - 6 hónapja

Számos cikkünkben beszéltünk már a játékokban tevékenykedő toxikus játékosokról. Ezen játékosokkal kapcsolatban már rengeteg külföldi és hazai példát láttunk az agressziótól az eldurvult zaklatásig. Cikksorozatunk második részében folytatjuk interjúnkat dr. Magyar Erika mediátorral, konfliktuskezelési szakértőnkkel és górcső alá vesszük az említett toxikus, zaklató játékosok cselekedeteit, tulajdonságait.

Ha a toxikus játékos nemzeti, etnikai, faji, vallási hovatartozást minősít és ennek alapján fogalmaz meg velünk szemben sértést, az lehet már bűncselekmény, esetleg tiltott önkényuralmi jelképet lehet használni az online térben?

Magyar Erika: Sokan azt gondolják, hogy szabad véleménynyilvánítási jogukat gyakorolják, amikor értékítéletet alkotnak másokról.

Azonban ezen alkotmányos alapjogunknak is vannak bizonyos korlátai. Így véleményünkkel nem sérthetjük más méltóságát, személyét.

Attól függően, hogy mi az adott személy szándéka a sértegetésekkel, eltérő megítélés alá eshet a cselekménye. Amennyiben a sértő nyilatkozatok vagy egyéb lealacsonyítást tartalmazó cselekmények, a sértett becsületét, jellemét vagy egyes tulajdonságait célozzák (kivéve bírálat és kritika) becsületsértésről beszélhetünk. Amennyiben a sértő nyilatkozatok már inkább a többségnek szólnak és gyűlöletre uszítanak, azzal a céllal, hogy a többséget az adott személy (mint valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagja) ellen fordítsa, már akár a közösség elleni uszítás bűncselekményét is megvalósíthatja.


Képünk illusztráció!

Véleményünket nem csak szavakkal, hanem tettekkel és tárgyak használatával, viselésével is kifejezhetjük.

Vannak olyan tárgyak, amelyek nagy nyilvánosság előtti használata már tiltott. Ilyenek az önkényuralmi jelképek használata is. Sérti a köznyugalmat az olyan totalitárius rendszerek jelképeinek (horogkereszt, SS-jelvény, nyilaskereszt, sarló-kalapács, ötágú vöröscsillag) nyilvános használata, amelyek a társadalom többsége számára negatív eseményeket, tragédiákat idéznek elő.

Ezen helyzeteknek a megítélése nagyon nehéz még a való életben is, a bírák számára is komoly kihívást jelent. Azzal, hogy a játék moderátorai figyelnek ezekre a megnyilvánulásokra megakadályozzák, hogy az adott térben komolyabb következményei legyenek. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a kiberbűnözéssel foglalkozó szervek előtt nem maradnak titokban az ilyen típusú cselekmények, hiszen bár minden esetben egyedileg kell vizsgálni a szándék komolyságát, kiszűrhetőek a társadalomra pontenciálisan veszélyt jelentő személyek.

Bizonyos kritériumok mellett lehet bántalmazás, amikor a játékosok egymás szapulását túlzásba viszik. Hol a határ? Hogyan dönthető el, hogy ha számomra már valami sértő, ott csak ban-olni kell és szükséges, vagy esetleg további lépéseket is kell tenni?

Egy kezdő fiatal játékmodorát sok minden meghatározza. Milyen eszközöket kapott a kudarcok kezelésére nevelése során, illetve milyen mintákat lát erre akár offline, akár online térben. Ha az online játékok során azt tapasztalja, hogy a verbális erőszak, mások méltóságának, személyének semmibe vétele mindennapos és elfogadott magatartás, megerősítheti abban, hogy ezt a reakciót kell tovább vinni.

Ahogyan az iskolai bullying esetében, úgy itt is nagyon fontos, hogy az adott közösség hogyan reagál tagjai magatartására.

A bullyingot a közömbösség tartja fent. A támogató közösség tagjai nem hagyják, hogy tagjaik egymással szemben lekezelően, sértően viselkedjenek. És ez az alapvető sértések szintjén kezdődik.

Teljesen érthető, ha a játékost dühíti a társa tehetetlensége, hozzá nem értése, a szándékos sértegetéseket pedig senkinek sem kell eltűrnie. Az érzések kifejezése, vélemény megfogalmazása megtörténhet azonban a másik fél sértése nélkül, konstruktív módon is. Lehet könnyebb lenémítani az adott játékost, azonban ezzel a magatartása nem fog változni.

A legtöbb online játék fejlesztője már felismerte, hogy a mérgező játékstílus ellen érdemes fellépni, ezért a moderátorok közbenjárásával a játékosoknak sok olyan lehetősége van, amellyel a személyes játékélmény megvédhető.

Ha egy játékra regisztrálunk, el kell fogadnunk annak feltételeit, amelyben a toxikus játékmodorra adott következmények is benne vannak. De a kérdés, ami felmerült bennem az az, hogy ezeket ki olvassa végig és ki értelmezi?

Egy közösségben csak akkor lehet jól együttműködni, ha minden tagja ismeri annak feltételeit, ha annak kialakítása a tagok visszajelzéseire is reagál, és ha ezen kereteket a tagok magukra vonatkozóan is kötelezőnek ismerik el. Azt gondolom, hogy mint minden közösségben, ezen keretek megfelelő kialakítására és megismerésére is jóval több időt és módot kell hagyni. Ezek megsértésekor pedig ne a büntetés legyen az elsődleges reakció, hanem támogató visszajelzéssel adjunk lehetőséget a helyreállításra, hiszen csak ezzel tud változni a játékos attitűdje.

A közösség el kell, hogy utasítsa a mérgező magatartást, de ha a játékos személyét is elutasítja, azzal csak újabb indokot ad arra, hogy rombolását tovább folytassa.  

Hogy hol húzódik a határ a véleménynyilvánítás és sértegetések között?

Amikor véleményünkkel már nem csak a másik cselekményét értékeljük, hanem azt a másik fél személyére, tulajdonságaira, veleszületett vélt vagy valós adottságaira utaló bántó kifejezésekkel tesszük meg. Persze mondhatjuk, hogy ezzel csupán nyomatékosítani akarjuk felháborodásunkat, de – tapasztaltom szerint – kommunikációs szempontból ez pont az ellenkező hatást váltja ki. Ha a kritikánkat, bírálatunkat személyes sértések közé helyezzük, a másik fél csak a sérelmeket fogja meghallani és azokra fog visszajelzést adni. És hopp, már benne is vagyunk a verbális erőszak körforgásában.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved