Látni vagy nem látni? – ez itt a kérdés


Csata Emma (15éves) - 4 hónapja

Nem látja a fától az erdőt – ez egy olyan közmondás melyet biztosan mindenki ismer. Bárkivel megesik, hogy néha nem látja a legszembetűnőbb dolgokat, még akkor se, ha azok olyan szem előtt vannak, hogy szinte bűn nem észrevenni őket. De megtörténik. Ott vagyunk és hajlamosak vagyunk bizonyos okok (szerelem, irigység, féltékenység, rosszindulat, boldogság) miatt figyelmen kívül hagyni azt, ami igazán lényeges: az igazságot.

Szemet hunyunk afelett, hogy mi a helyes és a saját érzelmeink és gondolataink hálójában, mint egy pók hálójába akadt légy, elveszünk a sok haszontalan részlet között, nem látva az összképet.

Azt hiszem a kapcsolatokban ez a helyzet igen gyakori. Itt, nem csak arra gondolok, amikor a feleség annyit hall a férje mondatából: „Mari olyan remek…”. Közben pedig a teljes mondat úgy hangzott: „Mari olyan remek süteményt hozott”. De persze komolyra fordítva a szót, néha mindenki bele esik ebbe a hibába, hiszen senki sem tökéletes.

Úgy vélem ez a fajta „szelektív” hallás és látás, igenis fontos és szükséges az önvédelem szempontjából a mindennapokban. Hiszen, ha mindenki, minden egyes apró hibáját észre venné az nem tenne jót a kapcsolatainknak.

Ami viszont igazán érdekes a jelenséget tekintve, az az, hogy ez mennyire fontos a párkapcsolatokban, vagy az igazán bensőséges baráti kapcsolatokban. Hiszen e képességünk nélkül, véleményem szerint boldogok sem lehetünk, mert ha valakinek minden hibáját szemügyre vesszük, akkor senkit sem találunk majd szimpatikusnak, sem belső, sem külső tekintetben.  Erre már a Kr.u. 40-ben született, Marcus Valerius Martialis is felismerte, és epigrammájában így fogalmazta meg:

Ki a vak?

A félszemű Thaist meglátta Quintus,

és szeretője lett ő.

Thaisnak csak a fél szeme hiányzik,

Quintusnak mind a kettő.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ezt a rövid kis epigrammát olvasva felmerülhet bennünk a kérdés: Vajon jó ez így? Jó „vaknak” lenni bizonyos kérdésekben? Azt hiszem, úgy lehetne ezt a legjobban megfogalmazni, hogy a szükséges rossz. Ez valami olyan, ami kell, néha úgy érezhetjük, hogy rossz, de többnyire a mi érdekünket szolgálja. Ha nem veszünk el a részletekben, és képesek vagyunk az összképre fókuszálni, lehet, hogy könnyebben túlleszünk a nehezebben időszakon.

Összegezve tehát: a boldog élet fontos alapfeltétele, hogy képesek legyünk mérlegelni, és tudatosan felülbírálni minden olyan történést és információt, amivel szembe találjuk magunkat a hétköznapjainkban.

Ez nem azt jelenti, hogy semmibe kell venni minden szabályt, hanem felülbírálni, hogy tudatosan élünk, így tehát tudjuk mérlegelni az elénk gördített akadályokat, mert:

„A boldogok vakok, és kell is a vakság a boldogsághoz.”

Hegedüs Géza

                                                                        



2017 Kidsnews | All rights reserved