Elég?


Csata Emma (15éves) - 2 hónapja

Az élet rövid. Vagyis inkább úgy mondanám nem elég hosszú. De nem hiszem, hogy volna, az a pont ahol bármelyikünk azt mondaná: „Ennyi pont jó volt, most kiszállok” – mert tudjuk, hogy minden nap hozhat valami újat, taníthat nekünk valamit, ami nélkül úgy érezzük, kevesebbek lennénk. De mivel nem dönthetünk arról, hogy mennyi idő jut nekünk, valami máson kell elgondolkodnunk: a minőségen.

Minőség? Igen. Ez a válasz minden olyan jellegű kérdésre, hogy: „Hogyan legyek boldogabb?” , „Mivel tehetném jobbá az életemet?”.

Mert, ha valaminek a mennyiségét (jelen esetben az idejét) nem tudjuk megnövelni, be kell látnunk, hogy a minőség javítása az egyetlen megoldás. Több időt kellene szánnunk a szeretteinkre, a párunkra, a barátainkra, a hobbinkra és a céljaink megvalósítására. Be kellene látnunk, hogy a pénz nem boldogít, ha csak kuporgatjuk a párnánk alatt.

A tárgyak tönkre mennek, az idő elvész, és egyszer mi is meghalunk. Nem tűnik túl pozitívnak az összkép, de valójában tényleg nem is az. Azonban ezt nem negatívumként kell felfognunk, hanem pozitívumként, mert épp ez az élet mozgatórugója: a múlandóság.

Nem szabad bele törődnünk abba, hogy ez mind egy nap majd semmit nem jelent. Hinnünk kell abban, hogy a munkák, a gondolataink valakire hatnak, mert egy ennyire csekélynek tűnő dolog is hatalmas erővel hathat.

 A következő vers pedig számomra a fizikai valónk halandóságát, és a szellem nagyságát tükrözi:

Utánam semmi, semmi nem marad.

Eloszlok, mint a füst, ha értem

Halál és élet egyszer hajba kap.

Az ágy kihűl, kihűl a székem,

Kihűl a vers csak félig készen,

S egy túlvilági amazonnal

Örök légyotton elenyészem.

Szó nélkül menni kell, azonnal.

Csak még egy rím, csak az legyen szabad! –

Hiába kérem, földi létem

Vékony fonálja pengve elszakad.

Na és, mi van? Hisz úgyse kétlem,

Hogy itt is éppoly észrevétlen

Vagyok, mint ott leszek. Fazonnal

Kimért időm, ha már leéltem,

Szó nélkül menni kell, azonnal.

Utánam semmi, semmi nem marad.

Miközben éppen hevenyészem,

Vékony fonálja pengve elszakad,

S kihűl a vers, csak félig készen.

Kihűl a test, a földi fészkem.

Vagyok, mint ott leszek. Ezennel

Tudtomra vettem, hogy, ha éltem:

Szó nélkül menni kell, azonnal.

Halál! Még nem vagyok egészen

Öreg. S a terveim halommal.

Oldjuk meg ezt – ha ára lészen –

Szó nélkül. Mennyi kell? Azonnal.

(Kudelász Nóbel – Ballada a bele nem törődésről)

A test az elme szolgája, és korlátai vannak. De ez nem szabad, hogy megállítson minket. Merjünk álmodni, tenni, tiszteletben tartani a múltunkat, és izgatottan várni a jövőnket, mert:

„Nem számít, hogy hány éves vagy. Az számít egyedül, hogy az éveidbe hány élet fért bele, és milyen életek.” -Tisza Kata

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved