Július 12. – a történelem egyik legnagyobb páncélos csatája, kulcsszerepben a világhírű magyar kémmel


kidsnews (127éves) - 2 hónapja

A közelmúlt történelmének objektív vizsgálatában az egyik legnagyobb probléma, hogy az élő szemtanúk a maguk szemszögéből látják és mesélik el a történteket, amelyek aztán legendává alakulva terjednek szájról szájra. Nincs ez másként a prohorovkai páncéloscsata esetében sem, amiről máig sokan gondolják, hogy szovjet győzelemmel zárult, holott erről szó sincs, még akkor sem, ha a Wehrmacht csapatai sem jártak sikerrel.

A sztálingrádi csatában elszenvedett súlyos vereséget nagyjából kihevert nácik a keleti front déli szakaszán indított ellentámadásban sikeresen visszafoglalták a stratégiai fontosságú Harkovot, de egy 190 kilométer széles és 120 kilométer mély orosz kézen maradt frontszakasz Kurszk térségében még akadályozta a Wehrmacht tovább haladását.

Ezért Hitler hadvezetése kidolgozta a „Zitadelle” hadműveletet, amelyben 1943 nyarán két oldalról támadva katlanba zárták volna a feltételezésük szerint itt összevont szovjet csapatokat.

Az oroszok azonban már hónapokkal hamarabb ismerték a német terveket, a brit hírszerzés mellett legfőképpen a Dórának, vagyis

Radó Sándornak köszönhetően. Az újpesti cigánysorról indult zsidó kereskedő fia az mellett, hogy a kor legelismertebb magyar földrajztudósa és térképésze volt, a „Dóra” nevű szovjet hírszerző hálózatot is vezette svájci lakhelyéről.

A fronton mindkét oldal komoly légi támogatással rendelkezett, és lövészalakulatok, páncélgránátos-gyalogság valamint tábori és páncéltörő tüzérség is erősítette állásaikat. A szovjetek százezer fő híján kétmillió, tízféle fegyvernemhez tartozó katonával (ebből 3 harckocsis hadtestben nagyságrendileg 5000 harckocsi és rohamlöveg és 2 légihadtestben cirka 3600 gép), Georgij Zsukov marsall irányításával várták a németeket, extra meglepetésként az új T-34-es harckocsikat tartogatták, melyet a kurszki kiszögellésért vívott csatákban vetettek be először. A németek ezzel szemben 2500 harckocsit és rohamlöveget és 1370 repülőgépet vontak össze a térségben az offenzívához.

A kurszk környéki német előrenyomulással szemben egy hét elteltével, július 12-én indított prohorovkai ellentámadáshoz bevetett eszközök tekintetében egyes források szerint a Vörös Hadsereg 500 harckocsival és önjáró löveggel indított támadást közel 300 német SS-páncélos ellenében, míg mások 1200 vagy 1500 harceszköz csatájáról írnak – a mai történészek többsége az utóbbit tartja valószínűbbnek. 

A harckocsik összecsapásaiban azonban nem csak a mennyiség számít, hanem a katonák felkészültsége, illetve változó frontvonalak mentén az információ áramlás gyorsasága is. A német haderő e tekintetben óriási előnyt élvezett, mivel harckocsijaikban volt adó-vevő készülék, és a szovjet katonák kiképzése és harci tapasztalata messze alulmúlta az ellenségükét.

A hírszerzésnek köszönhetően a szovjetek alaposan felkészültek a támadásra, és a terepet, valamint haderejük elrendezését a tervezett német offenzíva gyors megállítására és drasztikus visszaverésére készítették elő. Mindezek ellenére egyik fél harci erőfeszítések sem vezettek egyértelmű és tartós eredményre.  

Sem a szovjetek csapatok, sem a németek nem szorultak ki a térségből, így hadászati szempontból a csata nem tekinthető egyik fél részéről sem megnyertnek vagy elveszítettnek.

Azzal viszont, hogy Hitler végül a szövetségesek szicíliai partraszállásának hírére kivonta csapatait a térségből, a szovjetek lehetőséget kaptak arra, hogy a kurszki csatát a világháború első, megkezdésekor visszavert német hadjárataként, és azon belül a prohorovkai ellentámadást az első sikeres szovjet nyári offenzívaként interpretálják.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Rado Sándor Dóra jelenti c. könyv; epe.oszk.hu; moszkvater.com;

2017 Kidsnews | All rights reserved