A vörös postakocsi, avagy hogy lehet egy 100 éves könyv megdöbbentően aktuális


Ana (17éves) - 2 hónapja

Krúdy Gyula regénye A vörös postakocsi bár mára már klasszikusnak számít, mégis sok szempontból szórakoztató nyári olvasmány lehet a fiatalok számára is. Engem például annyira megihletett a regény nyelvhasználata és különleges hangulata, hogy igyekeztem az ajánlómat is ehhez igazítani. Ha tetszik ez a stílus, akkor a regény sem fog csalódást okozni.

Kellemes nyári este van. Hétvége. Alig van ember az utcán. A Duna-parton sétálva nézem a házakat, a vizet, a hidakat, a nevezetességeket, és azon gondolkozom, hogy kik jártak itt előttem. Ady, Petőfi, vagy akár Mátyás király. Megannyi híres író, festő, politikus, államférfi és azok feleségei, na meg persze a szeretőik is koptatták előttem a kövezetet.

Száz éve errefelé járt egy férfi, Krúdy Gyulának hívták és ugyanarról ábrándozott, mint most én, azaz nem csak ábrándozott. Gondolatait, de leginkább az érzéseit, a hangulatokat, amik magányos sétái vagy titkos találkozói közben elárasztották, le is írta.

Így keletkezett a saját korában gyorsan olvasottá, népszerűvé váló, és ma is a legismertebb Krúdy regényként számon tartott A vörös postakocsi, majd a folytatása, az Őszi utazások a vörös postakocsin.

Ha izgalmas kalandokat, erkölcsi tanulságot, szigorú szerkezetet, esetleg feltűnően érdekes kirívó alakokat vagy helyzeteket vársz egy műtől, akkor ez a könyv nem neked való.

Ha azonban a nyári unatkozás helyett szeretnél egy kicsit álmodozni, akkor mindenképpen olvasd el ezt a könyvet. Ugyanis előre szólok, a könyvben semmi igazán izgalmas nem történik.

Rezeda Kázmér, a kezdetben ifjú, majd egyre idősödő hírlapíró (az író, Krúdy alteregója) minden részben újra és újra szerelmes lesz, majd rendre megcsalják vagy elhagyják, de ez csak a könyv jelentéktelen részét teszi ki.

A regény különlegessége az, ahogy kicsit meseszerűen, mégis megdöbbentően valóságosan leírja a hangulatokat, egyszerű, mindennapi élethelyzeteket, így te is átérezheted a Monarchia utolsó éveinek hangulatát, és ami a legfontosabb, ha figyelmesen olvasod a regényt eljuthatsz ahhoz a felfedezéshez, hogy az emberek száz év alatt alig változtak.

A romantika hősei és hősnői alatt is ugyanazok az egyszerű emberek lapultak, akik szerelmesek lettek, cukrászdába jártak, esti sétákat tettek és a múltról ábrándoztak. Éppen úgy, ahogy mi tesszük olvasva ezt a könyvet. Ez az, amit Krúdy is talán csak remélni mert a regény megírásakor.

Ő a boldog ifjúkorba vágyott vissza, amikor ezt a regényt írta, hősei pedig már száz meg száz évvel korábbi időkbe vágyakoznak, amikor Budán még királyok jártak, és a nagymamáik ugyanúgy szerelemről és boldogságról ábrándoztak, mint ők.

És mi, az olvasók?

Mi olvasva a könyvet a regény hőseinek vagy írójának korába vágyunk vissza, amikor nagy szoknyákat hordtak a nők, társasági életet élni színházba jártak az emberek, és az utcán véletlenül össze lehetett futni Adyval, Kosztolányival vagy akár magával Krúdyval.

Azt mondják, hogy A vörös postakocsi az elmúlás könyve. Szerintem ez nem igaz. A könyv bár gyakran keveri a képzelet világát a valósággal, mégis igaznak hat, és mindezzel pont arról szól, hogy bár a külsőségek változnak, az emberek, a vágyaik, az érzelmeik, és leginkább az a tulajdonságuk, hogy mindig máshol szeretnének lenni, nem. De talán ezt csak most, közel 100 évvel a könyv megírása után tudjuk megérteni.

A vörös postakocsi nem izgalmas vagy fordulatos regény, de az az érzés felbecsülhetetlen, amikor egy esti séta leírásának olvasásakor ráébredünk arra, hogy mi is éreztük azt a megmagyarázhatatlan hangulatot, ami körülvesz egy ilyen egyszerű esemény alkalmával. Azt a hangulatot, amit lehetetlen lenne leírni, Krúdynak mégis sikerült. Ez teszi fantasztikussá A vörös postakocsit.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved