A Yale Egyetem diszkriminál… pozitívan?


Ilyés Csenge (18éves) - 1 hónapja

A neves amerikai Yale Egyetem diszkriminálja, azaz hátrányosan megkülönbözteti a fehér bőrű és az ázsiai gyökerű amerikaiakat a felvételik során – állapította meg pénteken (augusztus 14-én) nyilvánosságra került jelentésében az amerikai igazságügyi minisztérium.

Ritkábban találkozunk a kisebbségekre vonatkozó, „pozitív” megkülönböztetéssel, de mint olvashatjuk, ilyen is előfordul.

„Egy ázsiai-amerikai csoport bejelentése alapján vizsgálatot indítottak a hatóságok, és megállapították, hogy a fehér és az ázsiai gyökerű amerikai fiataloknak egytizednyi esélyük van az afroamerikaiakhoz képest arra, hogy felvételt nyerjenek a Yale Egyetemre” – írja az MTI.

Az azonos tanulmányi eredményekkel rendelkező fehérbőrű, illetve ázsiai gyökerekkel rendelkező amerikai tanulók gyakran háttérbe szorulnak afroamerikai társaikkal szemben. A minisztérium értesítette is a vizsgálat kimeneteléről és ezen eredményekről az egyetemet. Az igazságügyi államtitkár (Eric Dreiband) így fogalmazott:

“A faji megkülönböztetésnek nincs előnyös formája […] előítéletekhez, megkeseredettséghez és megosztottsághoz vezet, ha amerikaiakat törvényellenesen faji és etnikai csoportokra osztanak […] minden embert egyenlő tisztelettel és a bőrszínük szerinti törvényellenes megkülönböztetés nélkül kell kezelni”.

A kormányzat felkérte az Egyetemet, hogy szüntessék meg ezt a felvételi rendszert a 2020/2021-es, tehát a következő tanévtől. Ám az Egyetem szóvivője visszautasította a vádakat, miszerint a jelentés nem az információk teljes körének birtokában készült el, emellett pedig hozzátette, hogy ez a gyakorlat „összhangban áll a szövetségi legfelsőbb bíróság precedensértékű határozatával”. Ez az afroamerikaiakat érintő pozitív diszkriminációról rendelkezik.

Tehát: létezik pozitív diszkrimináció, és gyakorolják is.

Az, hogy ez a világ többi részén hogyan folyik, egy másik kérdés, de egyelőre koncentráljunk Amerikára. Hasonló ügyben – nagyhírű amerikai egyetemre való felvételi – az igazságügyi minisztérium támogatásáról biztosított már egy perkeresetet, és akkor az egyetem javára döntött a bíróság. Ám még nem zárult le az ügy, így más végkimenetele is lehet ennek; ami akár befolyással is lehet a Yale Egyetemet érintő ügyre.

Alapvetően azt kell átlátnunk, hogy miért is alakult ki ez a „pozitívan” diszkrimináló rendszer. Amerikában az „Ivy League” -be tartozó egyetemekre bekerülni igen nehéz, ám nagy elismeréssel jár. Egy ilyen egyetemre, ami a sportban, az oktatásban, illetve a szociális élet különböző terein is az élen jár, éveken keresztül készülnek a diákok (olyat is lehet látni, hogy egyes szülők az óvoda kezdete óta erre készítik fel a csemetéiket, ám ez talán ritkább).

Az ide bekerülő diákok többsége felkészítő gimnáziumba jár, tagja különböző sportcsapatoknak és kluboknak, emellett pedig –, hogy az iskolában töltött éveikről szóló esszéiket tarkítsák – karitatív szervezeteknél vállal önkéntes munkákat.

A konkrét számadatok nélkül is igen könnyen el tudjuk képzelni, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen privát iskolába járatni a gyerekeket, biztosítani a sportolási lehetőséget és segíteni őket abban, hogy minél több olyan tapasztalatot szerezhessenek az évek alatt, amik kiemelik őket társaik közül, és előnyben részesítik őket az esszéiket olvasó, felvételijeiket pontozó biztosok. Sokba… nagyon sokba.

Természetesen ezekbe az intézményekbe is be lehet kerülni „csak” kemény munkával és szorgalommal, és Amerikában is vannak hátrányos helyzetű diákokat segítő támogatások, ám az ezekkel valóban élni tudó diákok száma igen alacsony.

Plusz, ha fel is vesznek valakit, a viszonylag magas tandíjat sem könnyű kifizetni; persze, erre is vannak támogatások, de nyilván nem jut mindenkinek, illetve nem tudja mindenki megőrizni a jó tanulmányi eredményeket, hogy a következő években is elnyerje az ösztöndíjat. Emiatt sokan igyekeznek nyáron is felvenni kurzusokat, illetve minél több kreditet összeszedni félévenként, hogy lehetőség szerint minél hamarabb végezzenek a borsós árú oktatással. Ezen körülmények ismeretében talán könnyebben megérthetjük a Yale Egyetem álláspontját és hozzáállását a helyzethez. A hátrányosabb helyzetű tanulók családjai nem tudják megengedni maguknak, hogy ilyen tényezőket biztosítsanak gyermekeiknek.

Így, ha a diáknak meg is vannak a szükséges eredményei, akkor sem kerülhet be egy ilyen egyetemre. Kivéve, ha a rendszer eleve támogatja a jelentkezőt annak (családi vagy faji) háttere alapján. Emellett meg kell jegyezni azt a szempontot is, hogy sokszor eleve nem tud a szükséges tanulmányi eredményekkel rendelkezni az a diák, akinek nem voltak biztosítva a fent említett körülmények.

Ám ezzel együtt is le kell szögezni, hogy ezt a problémát nem ilyen körökben kell megoldani. Nem az egyetemek „pozitív” diszkriminálásának kell lennie a válasznak; pontosabban: ez nem lehet a jó válasz. A diszkriminálás nem lehet valóban pozitív.

Mint látjuk – Amerikában a társadalmi és kulturális körülmények miatt meg pláne –, feszültségekhez, perekhez és egyes – egyébként kimagaslóan teljesítő – egyetemek átértékeléséhez vezet ez a reakció. A későbbiekben pedig több, mint valószínű, hogy az így bekerült tanulókat bántalmazás és diszkriminálás érheti majd az egyetemi éveik során, és akár azután is, kikerülve az életbe.

Ezen szempontok mellett persze rengeteg másikat meg lehetne még vizsgálni, és más kimeneteleket is meg lehetne említeni, ám ezek igen sokrétűek, és nem feltétlenül hasznos belebonyolódni.

Egy dolog tiszta ebben a helyzetben: az azonos bánásmód lenne a cél.

Ám ennek elérése igen sok további kérdést vet fel. Például: hogyan lehet ezt elérni; mit lehet addig csinálni, amíg el nem érjük; mennyi ideig fog ez tartani stb. Esetleg a Finnországban is működő rendszert kellene alkalmazni, miszerint, ha nincsenek privát iskolák, a tehetősebb szülők tenni fognak azért, hogy gyermekeiket olyan intézményekbe járassák, ahol megfelelő oktatást kapnak, és biztosítottak a körülmények a továbbtanulásukhoz, így a hátrányosabb szülők gyermekei is részesülnek ezen „kiváltságokban”? Vagy ez csak egy álom; esetleg egy rosszul elképzelt felállás?

Azt, hogy mi lesz Amerikában ebben a szituációban a megoldás, nem a mi (európai fiatalok) feladatunk megítélni. Viszont igenis feladatunk megfigyelni ezt és tanulni belőle, hogy választ kaphassunk a hazánkban is igen égető kérdésre, miszerint: Mi lesz a hátrányos helyzetű fiataljaink oktatásával? És ha más nem jut ebben a kérdésben dűlőre addig, akkor a mi feladatunk lesz ezt is megoldani. Szóval figyeljünk és tanuljunk!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

MTI; amandamaryanna: why are rich people obsessed with getting into elite colleges?

2017 Kidsnews | All rights reserved