Augusztus 25. – „Párizs ég? Párizs ég?”


kidsnews (127éves) - 4 hete

„Párizs ég? Párizs ég?” kérdezgette Hitler egyre hisztérikusabban a telefonban 1944. augusztus 25-én a ma is működő párizsi luxusszállóban, a Meurice-ben felállított német főhadiszálláson dolgozó tisztjeit. De Párizs nem égett annak ellenére sem, hogy Hitler egyértelmű parancsot adott a város földdel egyenlővé tételére, ha a szövetségesek megközelítenék a várost.

„Történjenek meg az előkészületek a Szajna hídjainak felrobbantására. Párizs nem kerülhet az ellenség kezére, legfeljebb rommezőként!”

– parancsolta Hitler augusztus 23-án Dietrich von Choltitz tábornoknak, a nácik utolsó párizsi városparancsnokának, aki szorult helyzetében is tisztán látta, hogy a világ kulturális és művészeti értékben leggazdagabb városát elpusztítani teljes esztelenség.

Bár nem rajta múlt Párizs komolyabb veszteségek nélküli elfoglalása, fontos lépés volt, hogy Szajna teljesen aláaknázott hídjait és más, ma már hivatalosan is a világörökséghez tartozó épületeket nem robbantották fel a németek, ahogy tették ezt például Budapesten.

Párizs szerencsés, „komolyabb” veszteségek nélküli elfoglalásában sokkal nagyobb szerepe volt a párizsi lakosság lázadásának, akik augusztus 15-étől kezdődően egyre szélesebb körű sztrájkokba kezdtek.

Előszőr a metró dolgozói léptek sztrájkba, majd a párizsi rendőrség tagjai csatlakoztak hozzájuk. Négy nappal később, az amerikai és De Gaulle vezette francia csapatok közeledésének hírére a Párizsi Felszabadítási Bizottság fegyveres felkelésbe és ellenállálásba hívta Párizs lakóit, és másnapra Raoul-Tanguy ezredes, a Belföldi Haderők parancsnokának vezetésével kitört a fegyveres felkelés a városban.

A szövetséges haderők partraszállási stratégiájában eredetileg nem szerepelt Párizs elfoglalása, mivel Eisenhower tábornok – az amerikai haderő főparancsnoka –  nem akart személyes felelőséget vállalni Párizs lerombolásában, főként mivel hadászati és stratégiai szempontól a város nem volt kiemelkedően fontos, viszont a város elfoglalásához szükséges „házról házra” harcok, valamint a lakosság élelmezése olyan erőforrásokat kötött volna le, amelyekre másutt nagyobb szükség volt az öreg kontinens felszabadításárt folyó harcokban.

Charles De Gaulle ugyanakkor minden fórumon kitartóan érvelt Párizs elfoglalása mellett, míg végül Eisenhower vonakodva beleegyezett – mondván, hogy inkább De Gaulle legyen a franciák vezetője, mint a párizsi ellenállás kemény magját adó kommunista sejtek vezetői közül valaki.

A zűrzavaros napokról, Dietrich von Choltitz tábornok utolsó napjairól, a párizsi értékek elpusztításának dilemmájáról készült a Diplomatie – Az utolsó éjszaka Párizsban című film, amely Choltitz tábornok és Nordling svéd konzul egyre feszültebb éjszakai beszélgetésén keresztül mutatja be a náci hatalom végnapjait az ikonikus európai metropoliszban.  Sajnos a film a drámai hatás kedvéért feláldozza a történelmi hitelességet, de ennek ellenére jól bemutatja a katonacsaládban nevelkedett, mindenek felett fegyelmezetten szolgáló katona vívódását az egyértelmű parancs végrehajtása  és az emberi észszerűség és józan belátás között.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

britannica.com;  origo.hu; masodikvh.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved