Maszkban vagy maszk nélkül? – Fél év után újra offline suli!


Solymosi Máté & Ms. Úszósapka (18 & 15éves) - 1 hónapja

Március óta először megyünk majd iskolába a megszokott offline módon szeptemberben. A tömegközlekedési eszközökön, bevásárlóközpontokban, boltokban és minden zárt helyen, ahol több százan vagyunk összezárva kötelező maszkot hordani, így az iskolakezdéshez közeledve jogosan merül fel a kérdés, hogy a falak közé visszatérve szükséges lesz-e a maszk vagy akár kesztyű minden diák és pedagógus számára napi 8 órán át? 

Egy átlagos méretű általános- vagy középiskolában tanulókkal és tanítókkal lazán meg lehetne tölteni egy korlátozott létszámú koncerthelyszínt, tehát 500 vagy több diáktársunkkal mozgunk majd elsejétől egy légtérben. Valljuk be, rég látott a világ ennyi embert egy zárt helyen. 

Legjobb esetben egész nap csak ugyanazzal a 20-30 társaddal vagy egy teremben, de az órákon felül ott vannak a szünetek, az ebédidő és a wc-k, ahol egyszerűen nem lehet nem keverdeni több osztállyal. 

Nincs az az ésszerű szabály, amit be lehetne tartani/tartattni minden gyerekkel és megakadályozná a tetemes mennyiségű találkozást. A folyosók sehol sem elég nagyok a 2-, vagy akár csak a 1,5 méter távolság betartásához, a termek szintén nem elég tágasak, hogy egy osztálynyi gyerek egy hely kihagyással üljön le a padokhoz. Ha menza nincs is ebben az átmeneti időszakban, a mosdóba járás akkor is létszükséglet, az ilyen helyeknél pedig nincs is tökéletesebb a vírus átadására. 

Ezeket figyelembe véve tehát, a maszk viselése közel biztos, hogy szükséges lenne mind diákok, mind tanárok számára a fertőzések csökkentése érdekében az iskola területén. 

A biztonsági és egészségmegőrzési érvekkel szemben ellenben ott áll a tény, amit eddig minden becsületes polgár megtapasztalt már, hogy maszkot hordani akár csak egy vagy két órán át is fullasztó és borzalmas érzés. Ha 8 órán át folyamatosan ugyanaz a maszk fogja takarni a szánkat és orrunkat – ez megint egy újabb kérdéskör, hogy mi van a takaratlan orrokkal, ami egyre gyakoribb jelenség -, az nem csak a bőrünknek lesz baromi kellemetlen, hanem állandó macera is lesz. 

Hogy lehet azt ellenőrizni, hogy a maszk takarja-e az orrot is, vagy hogy már három hónapja ugyanaz az egyszerhasználatos maszk van-e a diákon, hogy egyáltalán rajta van-e, ha eszik-iszik mi van, ha tüsszent azt hogyan s miként teszi? 

A már jól ismert probléma-halmaz fog felvetülni az iskolában is. Sulitól és pedagógus-felhozataltól is függ nyilván, hogy ki hogy fogja kezelni ezeket, de az egyezményes megállapodást tartani/tartattni kell majd valahogy a diákokkal.

 Nem lehet ezt tőstül a dohányzó diáktársadalommal párhuzamba hozni, de hasonlatnak nem rossz ránézni a hiába igyekvő pedagógusokra, akik próbálják a gyerekeket mindenféle módon eltiltani a bagózástól legalább az iskola területén. Mindig vannak, akik megoldják a cigizést, vagy amit épp akarnak, így olyanok is lesznek, akik nem veszik fel a maszkot, ha nem akarják felvenni.

Ez a maszkozás pedig csak akkor működik és csak akkor van igazán értelme, ha mindenki tartani tudja.

Ms. Úszósapka

A maszk viselése ajánlott, de nem kötelező; másfél méteres távolság betartása, teremben maradás, nem kevert csoportok és folyamatos fertőtlenítés hogyha mégis – a betartandó szabályok listája nagyon hosszú, és kevés olyan van közöttük, amiben mi, diákok bármiféle aktív szerepet vállalunk. 

A legtöbb a pedagógusok és a takarítók vállát fogja majd nyomni, hiszen a mi egyetlen lehetőségünk a védekezésre (a maszkviselés) csupán csak ajánlás. 

A maszk viselése a szabályoktól függetlenül nagyon fontos volna. Nélkülük jóval magasabb a fertőzés valószínűsége, az iskolai környezet pedig (mondjuk egy busszal szemben) meg is igényli a beszédet a résztvevők – de legalábbis a tanárok – részéről. 

Na most az én kérdésem ebben a helyzetben az, hogy amennyiben nem várhatjuk el a diákoktól a biztonságos létezést, akkor miért nyitjuk újra az iskolákat? 

Értem én, hogy lecsitult a vírus, de amíg nincs gyógyszerünk vagy vakcinánk, addig folyamatosan ki vagyunk téve egy újabb hullámnak. Nehéz kérdés ez, hiszen rengeteg fiatalnak nincsen lehetősége az online oktatásban teljeskörűen résztvenni, azokról nem is beszélve akiknek a szülei nem tudják megoldani a gyerek nappali felügyeletét. 

Ez a kérdés azért igazán nehéz, mert a nélkül, hogy rengeteg más kérdésben helyesen döntenénk ebben sem tudunk. 

A társadalmunk még mindig nem határozta el, hogy a gazdaság vagy az emberi életek fontosabbak, és amíg nem vagyunk hajlandóak elköteleződni a helyes válasz mellett addig ezek az abszurd félmegoldások maradnak, meg offline tanulás.

Solymosi Máté

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved