A jó étel titka? – Fördős Zé válaszol!


Naan (16éves) - 2 hónapja

Valószínűleg a legtöbb magyar embernek mond valamit Fördős Zé neve. Hazánk egyik legismertebb gasztroportálja,a Street Kitchen házigazdája, melynek Youtube csatornája több, mint 238 ezer feliratkozónál jár, valamint Zé a népszerűgasztro reality-nek , a Konyhafőnöknek is állandó zsűritagja. Mindemellett extrém sportokra is jut ideje a leglazábbgasztroarcnak , aki interjúnkban a jó étel titkát is elárulta.

Hogyan lett a szenvedélyed a munkád?

A nagymamám és az édesapám is szakács végzettségű volt, így már óvodás koromban gyakran bejártam az általuk vezetett étterembe. Ott nagyon beleszerettem ebbe a világba és onnantól nagyon elkezdett érdekelni a főzés, így végig kísérte a fiatal koromat ez a közeg.

Mi volt az első étel, amit el tudtál készíteni kiskorodban?

Az első ételem egy kókuszgolyó volt anyukám receptje alapján. Ezen nagyon felbuzdultam és

rögtön 8 éves koromban el is kezdtem írni egy szakácskönyvet, amely olyan ételeket tartalmazott, amiket megcsináltam, de ez a kézirat sajnos elveszett.

Aztán végül 37 évesen adtam ki az első saját szakácskönyvemet, így 30 évvel később megugrottam azt, amit korábban elkezdtem. Mikor elköltöztem otthonról, már akkor elkezdtem a konyhában mozgolódni és szabadon kísérletezgetni, gyakran felhívtam anyukámat és kérdezgettem a praktikákat, javítgattam az ételeimen.

Van kedvenc alapanyagod?

Elég sokféleképpen és sokféle dologból készítek ételeket mind otthon, mind a munkámban. Kedvenc különleges alapanyagom, amit nagyon szeretek, az az articsóka.

Ahogyan azt a Street Kitchen csatornán tapasztalni lehetett, hétköznapi és otthon is elkészíthető dolgokat szeretek csinálni.

Ez jelenik meg a főzési stílusomban is, a laza, gyorsan összedobható recepteket szeretem. Nem a csúcsgasztronómia és a kajákkal való szöszölés jellemző rám, azt inkább külső szemlélőként szoktam élvezni.

Melyik ország gasztronómiája áll a legközelebb a szívedhez?

Természetesen a magyar konyha a kedvencem, mivel gyerekkoromban azt ismerhettem meg a leginkább, az édesapám és nagymamám által vezetett étteremben. Rögtön utána az olasz konyhát mondanám, de meghatározó gasztro-élményekben volt részem Sri-Lankán, Vietnámban és Mexikóban is.

Mesélnél egy kicsit a Felzabáltuk című sorozatod hátteréről?

A videókban szereplő éttermeket különböző módszerekkel választjuk ki: kutatunk, keresünk, nyitott szemmel járunk, gyakran követői javaslatok alapján látogatunk el helyekre és ezek alapján gyúrjuk össze a nekünk tetsző opciókat.

Azt kulisszatitokként elárulhatom, hogy nem eszem meg mindent, amit láthattok egy felvételen, hiszen képtelenség egy forgatás alatt ennyit enni, csak megkóstolom a többségét.

Úgyhogy általában előre bocsánatot kérek a helyiektől azért, hogy a kaja nagy részét nem fogom megenni.

Az ország nagy része valószínűleg a Konyhafőnök című tévéműsorból ismeri a nevedet. Elárulod, mi kell ahhoz, hogy valaki részt vehessen a megmérettetésen?

Ahogy az idei casting adásból kiderült, olyan versenyzőket keresünk, akik mindenre készek. Akikben egyszerre felfedezhető a szakmai háttér és a kitartás.

Akik nézik a műsort, azok tudhatják, hogy mennyire nagy munkát igénylő és stresszes folyamat ez a verseny. Önmagában az, hogy valaki jól tud főzni, az kevés a Konyhafőnökhöz,

nekünk azok az emberek kellenek, akik egyszerre brutál elszántak és jól mozognak a konyhában.

Volt már olyan, hogy nem merted megkóstolni egy versenyző ételét?

Nem jellemző, mert elég bevállalós vagyok és meg szeretném tisztelni a versenyzőket azzal, hogy megkóstolom a kajájukat akkor is, ha nem sikerült túl jól, de azért volt 1-2 ilyen alkalom.

Viszont ezek tényleg olyan szituációk voltak, amikor valami „élettel összeegyezhetetlen” dolog történt a kajával, mint például feketére égett, belereszelte az ujját, leejtette a földre, beleborította a sót.

Olyankor inkább úgy vagyok vele, hogy nincs értelme magamat kínozni és azt mondom, hogy „bocs, haver, de ezt nem…”

Mennyire nehéz a negatív kritikákat tudatni a gyengébb versenyzőkkel?

Megmondom őszintén, hogy ez nekem nem nehéz. Azt gondolom, hogy minden nevező, főleg ennyi évad után, pontosan tudja, hogy milyen kemény elvárásaink vannak és mennyire őszintén elmondjuk a véleményünket. Azt gondolom, hogy ez a megmérettetés része és ezt mindenkinek vállalnia kell, aki ide jön.

Bántani természetesen senkit nem akarok

és tudom, hogy mindenki szívvel-lélekkel csinálja a dolgát, de nincs bennem gátlásosság és egy olyan zsűri tagja lenni, aki aztán 10 millió forintot odaad valakinek, komoly feladat.

Mi volt a legviccesebb, legmegdöbbentőbb dolog a forgatások során?

Hú, hát itt már minden volt… Többször előfordult, hogy egy versenyzőnek sikerült felégetni a konyhát, az azért elég váratlanul ért. Illetve volt olyan, hogy egy kedves hölgynek a letört műkörmét kerestük a tányéron… De szeretem a vicces szitukat, színesítik a műsort.

Szerinted volt már olyan versenyző a műsor történetében, aki jobban főzött, mint te?

Szerintem volt, bár őszintén szólva azt gondolom, hogy ha elindulnék a műsorban, akkor elég jó eredményt tudnék elérni, mivel tudom, milyen elvárásokat támasztanak a versenyzőkkel szemben és mibe érdemes belefogni a konyhában.

Sokan túlvállalják magukat a nagy kapkodás közepette és azt látom, hogy itt egészen messzire el lehet jutni akkor, ha biztosra megy az ember.

Aki már az elején arra gyúr, hogy a lehető legjobb legyen, az mindig sokat kockáztat és könnyen hibázik. Az óvatosság a legjobb taktika, de persze ez csak a verseny első felére igaz.

A főzés mellett jut időd más hobbikra is?

Már középiskolás korom óta mountain bike-ozom, régebben versenyszerűen is űztem csapatban, ez volt az első hobbi, ami igazán megfogott. Utána mindig is a természetközeli sportok vonzottak, érettségi után elkezdtem siklóernyőzni.

Egyszer volt egy komolyabb balesetem, amikor a szlovén Alpokban egy sziklás-vízeséses területről kellett kihalászni mentőhelikopterrel, de azóta is rendületlenül csinálom. Via ferrátázni (extrém hegyi túrázás) szoktam, a terepfutást is szeretem, részt vettem már 8-9 félmaratonon és 2 maratonon.

Ezek a sportok teljesen feltöltenek energiával, kikapcsolják az agyamat és az egészségemet is megőrzöm velük.

Melyik volt az eddigi legszebb hely, ahol valaha túráztál?

Egyértelműen Patagónia! Már 3. éve voltam idén januárban ott, Dél-Amerikában és teljesen magával tud ragadni az a kietlen, lakatlan vidék. Először egyedül tettem meg egy 10 napos túrát, a rá következő években viszont már volt társaságom.

Elég embert próbáló az út, az összes ruházatot, felszerelést cipelni kell magaddal, ami nagyjából 20-22 kilót nyom összesen.

A hőmérséklet ingadozás is elég extrém: nappal 40 fok van, de éjszaka akár 0 fok alá is hűlhet a levegő.

És az interjú végére eljutottunk a kérdéshez, melyre minden nagymama, konyhás néni és profi szakács is keresi a választ: Mi a jó étel titka?

Alapvetően az, hogy jó ízléssel készüljön. És csak második szempont a jó alapanyag, bár szerintem majdnem mindenki az alapanyagot szokta dicsőíteni.

Olaszországban a „Cucina Povera” (szegények konyhája) jó példa erre, egyszerű hozzávalókból is zseniális ételeket tudnak készíteni.

Szívvel-lélekkel, jó ízléssel, és egy kis gyakorlattal kell főzni, onnantól az, hogy egy kis sonkád vagy homárod van otthon, nem számít!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved