„A szenvedélybetegség a kapcsolatrendszer betegsége” – interjú Szabó Judit addiktológussal – 1. rész


Poscher Dominik (20éves) - 2 hete

A Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány egy civil szervezet, mely szenvedélybetegek számára biztosít egy 13 hónapos, bentlakásos kezelést.  Az intézmény vezetőjével, Szabó Judit addiktológussal, református lelkésszel beszélgettünk a különböző segítségkérési lehetőségekről, illetve a szenvedélybeteg hozzátartozóinak feladatáról.

„A drog az rossz” kifejezés leginkább csak nevetést vált ki a fiatalokból (valószínűleg azért, mert ilyen szinten nem lehet leegyszerűsíteni a történetet) Hogyan egészítené ki, vagy formálná át ezt a kijelentést úgy, hogy ellentétes reakciót váltson ki? 

Aki szerfogyasztókkal foglalkozik, nem mond ilyet, ellenben azt igen, hogy a drog veszélyes vagy ártalmas, hiszen ha rossz lenne, senki nem használná.

Nem a drog rossz, hanem a fogyasztásának a következményei elviselhetetlenek.

Másrészt soha nem a használt szerrel van a probléma, a hiba mindig az emberben van. Nem lesz mindenki függő, nyilván bizonyos szereknek van különböző mértékű addiktív potenciáljuk, de az ember úgy van összerakva, hogy bármitől képes függő lenni. Nem kell ehhez még egy kémiai anyag sem, hiszen viselkedéses függőségeket is nagyon jól ismerünk, amik különböző kényszerekké tudják kinőni magukat.

A drogfogyasztásnak több fokozata van, leginkább a kóros szerhasználatot vagy pedig a kialakult dependenciát szoktuk drogozásnak minősíteni, miközben a drogozás már sokkal hamarabb elkezdődik.

A legelején, amikor még nem okoz negatív érzéseket és problémákat. Pontosan ez benne a csapdahelyzet, ettől nagyon kockázatos, hiszen az első használat nem fogja megmutatni, hogy mi lesz 5 vagy 10 év múlva.

Ön szerint mi a leghatékonyabb megelőzési forma? Hogyan lehetne elérni azt, hogy a fiatalok messziről elkerüljék a drogot? A jelenleginél súlyosabb büntetések kábítószerbirtoklásért -kereskedelemért és fogyasztásért, elrettentőbb drogprevenciók, két méterenként drogellenes plakátok? Van esély a változásra?

Az elmúlt 20 évben nagyon sok válasz, és nagyon sok jó válasz is született már erre a kérdésre. A leginkább hangsúlyozott, az a valódi értékalapú kapcsolatrendszer a társadalmon, és a családokon belül.

Azt szoktuk mondani, hogy a drogprevenció nem irányulhat csupán a szerfogyasztó egyénre, hanem mindig egy-egy csoportot kell megcélozzon.

Makroszinten egy társadalmat, mikroszinten egy-egy közösséget (pl. osztályközösséget, családot). A szenvedélybetegség a kapcsolatrendszer betegsége, ezért leginkább az emberi kapcsolatok minőségének javítása okozhat egy olyan hatást, amitől okafogyottá válik a szerfogyasztás, és így lecsökken a szerfogyasztók száma.

A reklámoknak, a politikai kommunikációnak, az iskolai, munkahelyi kultúrának, szervezett kultúrának ebből a szempontból óriási felelőssége van. Ezekre érdemes pénzt áldozni. Úgy gondolom, hogy a személyiségfejlesztés és a közösségépítés egymással szorosan összekapcsolódó téma, ami egyszerre működik és egymást erősíti.

Nyilván drogmentes társadalmat létrehozni illúzió, hiszen az életnek nem lehet minden kihívását és kockázatát semmissé tenni. Ahogyan a szesztilalom idején sem sikerült Amerikát alkoholmentessé tenni, úgy nem fog sikerülni drogmentessé tenni bizonyos országokat.

Viszont annak érdekében, hogy a drogos barátaink ne kerüljenek a társadalom perifériájára, ne kelljen meghalniuk idő előtt, nagyon sokat tehetünk egy átgondolt drogpolitikával és hatékony prevenciós beavatkozásokkal.

A kallódó ifjúság a drog miatt lesz kallódó, vagy a kallódás miatt nyúl a droghoz? Önnek mi a véleménye?

A név egyébként nem igazán állja meg a helyét manapság, a 80-as években az ökomenikus tanács hozta létre, ugyanis akkoriban valóban csak a fiatalok között terjedt el igazán a drogfogyasztás, amivel szemben teljesen tehetetlen volt az egészségügy és szociálpolitika. Ezt az elnevezést használták minden úgynevezett narkósra.

Mivel ez egy brand név, ezért nem változatunk rajta, de most már 40-45 éves szerhasználók is vannak nálunk terápián, tehát elgondolkodhatunk, hogy kallódó ifjúságról vagy egyszerűen kallódó emberekről beszélünk.

Azt gondolom, hogy a szerhasználat nem, ellenben a függőség az elkerülhetetlenül hozza magával kallódást, az elmagányosodást, utóbbi pedig a gyökértelenséget, egyfajta kapcsolódni képtelenséget.

Anonim alkoholisták gyűlésénél van külön női, és külön férfi csoport is. Önök is például csak férfiakat fogadnak. Miért szükséges a két nemet külön kezelni e tekintetben?

A Magyarországon ismert szerhasználók aránya 2/3 – 1/3 a férfiak javára. Nálunk úgy alakult, hogy csak férfiak vannak a terápián, de szeretnénk kiszélesíteni a kört, illetve a támogatott lakhatásunkba például felveszünk hölgyeket is.

A szerhasználat nagyrészt az emberi kapcsolatokról szól. A koedukált intézetek sokszor küzdenek azzal a nehézséggel, hogy a kliensek leszokás nehézségei elől egy szerelmi kapcsolatba menekülnek egy terápiás társsal.

Egy nagyon intenzív terápiás folyamatban, a közösségen belül mindenki kiteszi a lelkét, ott ahol nők és férfiak is vannak, ez létrehoz egy olyan közelséget, ami keltheti a szerelemnek az illúzióját. Ezek a kapcsolatok nem tarthatók fenn a közösségen belül, hiszen aki szerelmes, az a másikra figyel, és nem magára.

Nem lehet a személyiséggel annyira nyitottan foglalkozni, mikor valaki el van köteleződve valaki más felé. Számtalan ilyen történetről tudunk, ezért a felépülés után ajánljuk azt, hogy valaki párkapcsolatban gondolkodjon.

 Az anonim csoportok, így például az Anonim Alkoholisták vagy az Anonim Narkósok nevű világszervezetek „12 lépés”-ét olvasva többek között a következőkkel találkozhat az ember: „nálunk hatalmasabb erő”, „spirituális ébredés”, vagy éppen a harmadik pont: „Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.” A gyógyulási folyamat szükségszerűen jár megtéréssel, saját felfogásunk szerinti Isten kialakításával?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen, a spiritualitás nem elhagyható a felépülésben. Ezzel nem mondom azt, hogy mindenkinek meg kell térnie, mert anélkül vissza fog esni. Viszont elengedhetetlen egyfajta kapcsolódás ahhoz, hogy az életet egy magasabb (nem ellenséges) rendező erő is befolyásolja, nem kizárólag az én viselkedésem.

Az ősbizalmat, mely elveszett és töredezett a szerhasználat során, újra fel kell építeni a világgal, az emberekkel szemben.

A mi rehabilitációs otthonunk református lelkiségű, én református lelkész vagyok. Meggyőződésem, hogy az ember élete szükségszerűen akkor áll helyre, hogyha az élet teremtőjéhez újra tud kapcsolódni, és újra megismeri a sorsunkat gondviselésével irányító és megtartó Úristent, és az ő fiát, Jézus Krisztust.

Azonban nem gondolom, hogy ezt kötelezően mindenkinek el kell fogadnia, legfeljebb lehetőségként tudom felajánlani. A tapasztalataim azt mutatják, hogy aki megtalálja magát ebben a kapcsolatban, azt az Úristen utána megtartja, és ő is megmarad a józanságban.

A második részben olyan témákat érintünk, mint a hatékony drogprevenció és a felépülést végig kisérő spiritualitás. Emellett fény derül a titokra, miszerint miért van szükség az anonim alkoholistáknál külön férfi, és külön női gyűlésekre.



2017 Kidsnews | All rights reserved