Az idei év a járványhelyzet miatt a diákolimpiák szempontjából is különleges volt.


Ana (17éves) - 8 hónapja

Több versenyt elhalasztottak, másokat online tartottak meg. Ez történt a Nemzetközi Mengyelejev Kémiai Diákolimpiával (továbbiakban Mengyelejev) és a Nemzetközi Kémiai Diákolimpiával (ICHO) is. Az előbbin bronzérmes Babcsányi István és a mindkettőn ezüstérmet szerző Benkő Dávid mesélt a tapasztalatairól, a kémia iránti érdeklődésükről és a “kockaságról”.

Hogyan nézett ki az idei Mengyelejev és ICHO? Miben voltak az idei versenyek mások, mint a tavalyiak?

Dávid: Ezek a versenyek minden évben más-más országban kerülnek megrendezésre, ahova minden résztvevő elutazik. A legnagyobb különbséget az jelentette, hogy idén mindenki a saját országában vett részt ezeken a diákolimpiákon egy online verseny keretében. A Mengyelejeven számítógépen kapták meg a versenyzők a feladatokat, míg az ICHO-n kinyomtatták őket. Ennek megfelelően az előbbin akár az otthonukból is részt vehettek a versenyzők, míg az ICHO-t minden magyar versenyző egy helyen, az ELTE-n írta meg. Természetesen a verseny tisztasága érdekében a szervezők mindenkit figyeltek kamerán keresztül.

Benkő Dávid

Mennyire volt komoly az ellenőrzés, mennyire figyeltek rátok?

 István: Elméletileg a Mengyelejeven minden versenyzőnek lett volna egy saját felügyelője, aki egy kamerán keresztül személyesen őt nézte, egy másik kamera pedig egyszerre figyelte az egész termet. Emellett egy magyar tanár is a helyszínen volt az adminisztrációs feladatok ellátása miatt. Sajnos a szervező fél instabil internetkapcsolata miatt elég sok technikai probléma adódott a verseny közben.

Dávid: Az ICHO-n mindez sokkal egyszerűbb volt, csak egy kamera figyelt mindenkit a Zoom alkalmazáson keresztül, emellett még volt egy teremfelügyelő is. Nem tudok róla, hogy itt lett volna probléma az internetkapcsolattal.

Nektek mennyire tetszett az online diákolimpia?

István: Én még nem voltam offline diákolimpián, emiatt kicsit nehéz összehasonlítani a kettőt. A verseny maga, eltekintve a technikai nehézségektől, interneten keresztül is lebonyolítható.

De az mindenképpen rossz, hogy az ember nem utazik el egy másik városba, nem találkozik más versenyzőkkel… Szerencsére az idei Mengyelejevet Budapesten rendezték volna meg, így legalább egy utazásról nem maradtunk le.

Babcsányi István
Fotó: Szeberényi Márk

Dávid: Egyetértek Istvánnal abban, hogy izgalmasabb lett volna, ha egy utazás is társul a verseny mellé (az ICHO például Isztambulban lett volna megrendezve), de én örülök, hogy ilyen körülmények között is lehetőségem volt részt venni ezeken a versenyeket.

 Hogyan lehet kijutni ezekre a diákolimpiákra?

Dávid: Az ELTE minden évben szervez egy válogatóversenyt, ahova a KöKéL pontversenyén, (Középiskolai Kémiai Lapok levelezőversenyére utal- a szerk.) illetve az OKTV- n legjobban szereplő diákokat hívják meg. Ők két különböző héten felkészítésen vesznek részt, majd ezt követően a szervezők egy 4-szer 5 órás verseny keretében választják ki a két diákolimpiára a résztvevőket.

Idén a járványhelyzet miatt volt valami változás a válogatóban?

István: A korábbi évekkel ellentétben ez is teljesen online formában zajlott. Szerencsére viszonylag kevés technikai akadály lépett fel.

Szerintetek mi kell ahhoz, hogy valaki valamilyen tantárggyal, esetetekben a kémiával eljuthasson a diákolimpiák szintjére?

István: Nem mondom, hogy előfeltétel, de mindenképp jól jön, ha az ember egy olyan gimnáziumba jár, ahol magas szintű természettudományos oktatás folyik, mert egyébként hatalmas szorgalomra van szükség. Persze ideális esetben a kettő párosul egymással, és ez garantálja az igazi eredményességet.

Fotó: Szeberényi Márk

Összegezve, egyértelműen a szorgalom a legfontosabb, de kell némi szerencse is meg egyfajta tehetség vagy érzék sem árt, mert például rengeteg kémiás részterülethez szükségesek matematikai vagy fizika ismeretek, ami sok diák számára nehézséget okozhat.

Ha viszont valakinek nem megy a matek, akkor sem kell elengednie a kémiát, koncentrálhat például a kevésbé matekos részterületekre, hiszen például a szerves kémiához nem kell matek, sokkal inkább rengeteg tanulás és sok kreativitás…

Dávid: Sok kreativitás… Visszatérve a kérdésre, a legfontosabb az, hogy érdekelje az embert az adott tantárgy, mert ahhoz, hogy valaki tényleg eredményes legyen, akár 1000-2000 órát is bele kell, vagy inkább bele lehet fektetnie a tanulásba. István felvetésére reagálva, szerintem nem kell feltétlenül tehetségesnek lenni matekból.

Nyilván segít, hogyha valakinek van valamilyen háttertudása, de az kémiához szükséges matematikai ismeretet meg lehet tanulni belátható idő alatt.

Ha már a szorgalom került szóba, szabadidőtökben mennyit szoktatok kémiázni?

Dávid: Elég sokat. Akár utazás közben is. Valamivel el kell tölteni az időt.

István: Nálam igazából időszakonként változik. Egy nagyobb verseny, diákolimpia vagy OKTV előtt többet szoktam vele foglalkozni, persze nem egészségtelen mértékben. Most, hogy túl vagyunk az olimpiákon inkább pihenek.

Dávid: Nem jól fogod fel. Nem túl vagyunk az olimpiákon, hanem készülünk a 2021-esekre…

Azért szoktatok mással is foglalkozni?

Dávid: Természetesen. Én például műugró vagyok, hétköznaponként minden nap járok edzésre.

István: Én mostanában szeretek biciklizni, meg a közéleti témák is érdekelnek. Valamiért szeretek két generációval idősebbekkel politizálni…

Mikor kezdett el titeket érdekelni a kémia? Emlékeztek esetleg valami fordulópontra?

Dávid: Engem igazából mindig érdekelt. A nagypapám és az anyukám is kémiai irányban tanult, illetve dolgozott, így egész korán volt valamennyi rálátásom erre a területre. Talán ennek köszönhető, hogy már azelőtt is néztem témába vágó YouTube videókat, hogy elkezdtem kémiát tanulni az iskolában. Mondjuk akkor még nem értettem őket… Aztán a Fazekasban (a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumra utal, ahova mindkét fiú jár-szerk.) nagyon jó volt a kémia oktatás, úgyhogy megmaradt az érdeklődésem.

István: Nekem Dáviddal ellentétben nincs mérnök vagy vegyész a családomban, viszont az általános iskolás fizika, kémia tanárom már az alsósoknak is tartott külön kémia szakkört.

Bár arra csak egy évig jártam, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Emellett a matekot is kicsit untam, annak ellenére, hogy jól ment, és ki akartam próbálni valami gyakorlatiasabb tudományágat. Hetedikes koromban már elég erőteljesen a kémia felé orientálódtam, és a délutánokat gyakran a kémia teremben töltöttem, amíg a többiek az udvaron játszottak….

Úgy látom mindketten elég korán elköteleződtetek. Ebben az irányban szeretnétek továbbtanulni is?

Dávid: Mindenképpen. Mást nem nagyon tudok elképzelni.

István: Én is. Eszembe sem jutna más egyetemi szak, amire komolyan megfontolnám a jelentkezést.

Az idei diákolimpiákon szereplő magyar versenyzők többsége is a kémiával szeretne a továbbiakban foglalkozni. Persze vannak olyanok, akik több más területen is kipróbálják magukat. Az ő esetükben nem ilyen egyértelmű az irány.

Még egy kérdés. Az erősen természettudományos érdeklődésű diákoknak gyakran kell szembesülniük azzal az előítélettel, hogy “kockák”. Ti mennyire tartjátok magatokat annak?

István: Szerintem társadalmilag nem lenne felelősségteljes, ha erősítenénk az előítéleteket.

Dávid: Én nem gondolom magam kockának. Persze kaptam már ilyen megjegyzéseket, de szerintem lehet széles lehet széles látás körünk, annak ellenére, hogy szeretjük a természettudományokat

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Fotó: Szeberényi Márk

2017 Kidsnews | All rights reserved