FLEX program ösztöndíjasát kérdeztük, milyen volt 16 évesen egy évig az Egyesült Államokban tanulni


D.Barbara (19éves) - 4 hete

A Future Leaders Exchange (FLEX) programról, egy az amerikai kormány által biztosított teljeskörű ösztöndíjról, amellyel a diákok egy középiskolai tanévet tölthetnek az Amerikai Egyesült Államokban egy korábbi cikkünkben olvashatsz bővebben.

Most pedig megismerkedhettek Zántó Rékával, a FLEX program egyik ösztöndíjasával, akivel lehetőségem nyílt beszélgetni a programban szerzett élményeiről és tapasztalatairól. A 17 éves paksi lány a 2019/20-as tanévét tölthette Arizonában Phoenix mellett egy kb. 40 ezres kisvárosban.

Mi motivált a jelentkezés során?

Mindig is nagyon szerettem utazgatni, illetve új embereket és kultúrákat megismerni. Úgy vagyok vele, hogy az utazás által rengeteget tanulhatunk, igazándiból ez motivált engem. Kiskorom óta nagy álmom volt, hogy külföldön tölthessek egy tanévet, akár már a középiskolai éveim alatt.

Milyen emlékeid vannak a felvételi folyamattal kapcsolatban?

Tisztán emlékszem, hogy az elején úgy álltam hozzá, hogy megpróbálom, nincs semmi veszítenivalóm. Mivel elég nagy volt a túljelentkezés, azt hiszem 859-en jelentkeztünk és ebből 10 diákot választottak ki, ezért nem éltem bele magam a kezdetektől fogva. Három fordulós volt a jelentkezési folyamat. Az első egy online forduló volt, utána 859-ből 100-at választottak ki, ott volt egy felvételi elbeszélgetés és egy angol teszt is. Ezután pedig kiválasztották a 10 diákot. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy kiválasztottak engem, mivel egyáltalán nem számítottam rá, de természetesen nagyon-nagyon örültem.

Milyen volt az ottani iskola? Miben különbözött az oktatás a hazaitól?

Elég sok mindenben különbözik. Például szerintem az ottani középiskolai oktatás nagyon hasonlít az itthoni felsőoktatáshoz. A diákok vehetik fel a saját óráikat, kreditek vannak, viszont megvannak a kötelező tantárgyak is.

Például nekem nem egy heti órarendem volt, hanem mindennap ugyanazok az óráim voltak. Egy félévben négy tantárgyam volt és egy óra 85 percig tartott.

Rengeteg iskola utáni tevékenység közül lehetett választani: sportkörök, nyelvi körök stb., amelyek közül a diákok tetszésük szerint válogathattak.

Mennyire találtad hatékonynak az ottani oktatást?

Olyan szempontból nagyon hatékonynak találtam, hogy gyakorlati tudást biztosítottak számunkra és minden tanár nagyon kreatívan tartotta az órákat, érdekes eszközöket talált arra, hogy leadja nekünk az anyagot.

Persze nyilván a kinti oktatásnak is voltak hátrányai, de összességében nekem nagyon szimpatikus volt.

Milyen volt a közösség, hogyan ment a beilleszkedés?

Szerintem egész jól ment. Az első napom Amerikában nagyon emlékezetes számomra, mert mindenki nagyon segítőkész volt. Odajöttek hozzám, kérdezgették, hogy mi újság, honnan jöttem, meséljek valamit magamról. Már az első napokban sikerült barátokat szereznem.

Illetve ott ellenben a hazai oktatással nem egy osztályban vagyunk egész nap, hanem az adott tárgyon különböző csoportok vannak és minden órán különböző diákokkal voltam. Szóval ott lehetek egy másik évfolyamon lévő diákkal is akár egy csoportban.

Mi volt a legfurcsább szokás, amivel találkoztál? Mi volt az ottani osztálytársaid számára a legmeglepőbb?

Amit én tapasztaltam igazából nem is furcsa szokás, csak így általánosságban elmondható, hogy kint mindenki reggel fürdik mindig, minden körülmények között.

Nekik pedig a mi szokásaink közül talán az étkezési szokásaink.

Néhányszor főztem nekik, vittem itthonról fűszereket, például piros paprikát és ők azt nagyon fűszeresnek találták. Más az ottani fűszerezés.

Mi volt a legviccesebb szitu, amibe keveredtél?

Talán az ilyen nyelvi „nézeteltérések”, amikor nem tudtam, hogy mi mit jelent vagy nem tudtam tökéletesen kifejezni magam. Sokszor tükörfordításban próbáltam kifejezni magam és az nem mindig jött össze. Például a kicsomagolni az unpack, én pedig sokáig pack outnak mondtam.

Vannak az ún. FLEX kirándulások, amiket a suli szünetekre szerveznek a kint lévőknek. Tudnál egy kicsit mesélni róluk?

Persze. Ez úgy zajlik, hogy minden cserediáknak van egy kihelyező szerve, és ők az adott térségben együtt szoktak kirándulgatni. Igazándiból ezek nem kötelező kirándulások, hanem szabadon lehet rájuk jelentkezni.

Mivel Arizónában voltam, így nekem lehetőségem volt elmenni a Grand Canyonhoz a többi cserediákkal, ami fantasztikus élmény volt.

Nagyon különleges élményben volt részünk, mivel pont akkor mentünk, amikor esett a hó. Valamint mentünk egyéb túrákra is, például sziklás hegységekbe, illetve Phoenixbe is voltunk.

Továbbá egy másik ilyen kiránduláson, ami nem a kihelyező szervezettel volt, hanem más cserediákokkal Hawaiira mentünk, Honolulura és ott eltöltöttünk egy csodás hetet.

Volt honvágyad, illetve, ha igen, hogyan sikerült leküzdeni?

Természetesen volt honvágyam, a kezdetektől fogva. Viszont én úgy gondolom, hogy a honvágyhoz egy idő után hozzá lehet szokni, vagyis inkább meg lehet tanulni hogyan éljünk vele együtt, hogyan kezeljük. Nekem az nagyon sokat segített, hogy napi kapcsolatban álltam az itthoni családtagjaimmal, barátaimmal. Hétvégente videócseteltünk is, így mindig tudtuk mi van a másikkal.

Milyen érzés volt hazatérni egy év után? Hogyan élted meg kint a járványhelyzetet?

Eléggé érdekes volt főleg a speciális körülmények miatt, és vissza kellett szokni. De nagyon jó volt újra találkozni a családommal és a barátaimmal.

Ott két hetet voltunk karanténban, és igazából mi, a magyar FLEXesek június elején tértünk volna haza, viszont így két hónappal hamarabb vissza kellett jönnünk. Az utolsó menekítő járattal jöttünk, ami felszedte az USA-ban és Kanadában az összes magyart. Szóval ez így elég kalandos volt, de ennek is megvolt a varázsa.

Mit adott számodra a program? Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál?

Ez a program számomra nagyon-nagyon sok lehetőséget adott, egy teljesen más világképet. Egy abszolút nyitottabb világképet, amiatt, hogy megismerhettem egy teljesen más kultúrát és hagyományokat. Szerintem emiatt a program miatt is lettem céltudatosabb, függetlenebb és magabiztosabb (nyelvileg is).

Kinek ajánlanád a FLEX programot? Miért?

A FLEX programot mindenképpen azoknak ajánlanám, akik éreznek legalább egy kis nyitottságot magukban egy új kultúra vagy új emberek megismerésére.

Illetve bárkinek, aki magabiztosnak érzi magát eléggé ahhoz, hogy egy idegen nyelven tudjon 10 hónapot beszélni és idegen környezetben élni. Nyilvánvalóan lesznek nehézségek, mint például honvágy vagy az otthoni barátok hiánya, de ezeket le lehet küzdeni akkor, ha az ember nyitott arra, hogy alkalmazkodjon különböző szituációkhoz.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.

Támogatott tartalom


2017 Kidsnews | All rights reserved