El Chapo, drogbáró elveszett pénze és a „mexikói probléma”


Ilyés Csenge (18éves) - 2 hete

El Chapo, mexikói drogbáró, a Sinaloa kartell, nemzetközi bűnszervezet volt vezetője – először – 1993-ban került a rácsok mögé. Ekkor gyilkosságért és kábítószer kereskedelemért húsz évet kapott, ám az évtizedek alatt több alkalommal is megszökött. Legutóbb 2019-ben tárgyalták az ügyét, az Egyesült Államokban. Itt életfogytiglanra, plusz harminc évre ítélték el. Jelenleg a világ egyik legszigorúbban őrzött börtönében tölti hosszú büntetését.

Az életfogytig tartó büntetés rendszere országonként, sőt akár államonként is változhat. Elméletben azt gondolnánk, hogy ez egy fix, egyértelmű dolog, ám például Ausztriában akár 15 év után is lehetséges a szabadulás. Az amerikai módszer szerint egy bűnözőt – pláne, ha visszaeső – akár több száz évre is elítélhetnek.

A leghosszabb börtönbüntetést elnyerő személy, Charles Scott Robinson, akit gyermekek ellen elkövetett nemi erőszakért csuktak le, 30 ezer évet kapott 1994-ben.

Az évek száma ebben a rendszerben – a legtöbb esetben – összeadódik; így szinte biztos, hogy ezek az emberek nem szabadulhatnak ki életükben a rácsok mögül. Számukra a börtön semmiképpen sem a rehabilitálásról, és a társadalomba való visszaillesztésről szól.

Jelenleg 25 amerikai államban működik még a halálbüntetés gyakorlata; ám egy olyan maffiafőnököt, mint El Chapo, nem ítélnének erre, mivel még mindig rengeteg hasznos és értékes információ van a birtokában, amit kiszolgáltatva nagyban segítheti a hatóságok munkáját – persze nem ingyen: engedményeket kellett tenni ezért cserébe, és például egy jobb környezetet, jobb cellát kellett neki biztosítani, mint társainak.

Joaquín Archivaldo Guzmán Loera, becenevén El Chapo, (magyarul a „Köpcös”) 1957-ben született, Nyugat-Mexikóban. Gyermekkorában apja bántalmazta, és rávezette a bűnözésre: marihuána terjesztésével kellett segítenie a család fenntartását. Később egy feltörekvő drogbáró oldalán nevelkedett, majd annak letartóztatása után ő örökölte meg a kartellt. Nem sokkal később hozzá is kezdett kábítószer birodalmának kiépítéséhez.

De vajon mennyi pénzt is hagyhatott hátra bebörtönzésekor? Erre a kérdése nem lehet pontos választ adni – a drogkartellek vezetői ritkán végzik el becsületesen az adóbevallásukat –, de próbálkozni természetesen szabad. A Forbes Magazin – El Chapo fénykorában – 3 billió dollár/ év (880,8 milliárd forint) körüli összegre teszi a Sinaloa kartell bevételét, ám ez az információ se nem pontos, se nem hivatalos.

Mit lehet hát tenni? Tanácsos megvizsgálni néhány ilyen kaliberű, illetve hasonló hátterű személy bevételi forrásait, illetve trükkjeit pénzük elrejtésére.

Amikor a rendőrök elfogták a drogbárót, semmit sem találtak a tulajdonában, ami nyomra vezethette volna őket ebben a kérdésben. Nem létezett olyan takarékszámla, amit a kartell vezetőjéhez tudtak volna kötni.
A gazdag emberek, illetve drogbárók gyakran offshore számlákon rejtik el a vagyonukat. Persze ebben a nagy titokzatosságban is lehet iránymutatást adni: a nyomozások alatt többek között az is kiderült, hogy El Chaponak volt egy saját állatkertje, drágakövekkel díszített fegyvergyűjteménye, illetve több repülőgépe és jachtja is.

A vádiratban 14 billió dollárról esik szó konkrétan, ám ez a szám sem pontos; a kartell által folytatott drogkereskedelem bevételeiből határozták meg.

Több amerikai tisztségviselő, illetve a kartell tagjaihoz közel álló személy csak több millió dollárról beszélt. Ám természetesen ez sem kevés! Emellett fontos megemlíteni, hogy ezek a számok amerikai forrásokból származnak, így a Mexikóban elköltött összegekről, ott alapított cégekről, vállalatokról vajmi keveset tudhatunk csak.

A drogbáró ellen tanúskodóktól szerzett információk alapján a kartell tagjai pénzüket Mexikóban gyakran farmok és bevásárlóközpontok felvásárlásába, illetve hajléktalanok, alapítványok és sportlétesítmények támogatására költik.

A volt kartellvezető ügyeinek feltárását „természetesen” a mexikói kormány is hátráltatja. El Chapo több taggal is szoros (pénzügyi) kapcsolatot ápolt az évek alatt.

Hasonló okok miatt sikerült Al Caponét, a hírhedt és híres amerikai gengsztert csak igen későn, és nem is a valódi okok miatt a rácsok mögé zárni. Ő szeszcsempészettel és örömlányok futtatásával is „foglalkozott”, de többek között gyilkosság miatt is körözték. Elítélni viszont végül csak adócsalás miatt tudták.

A férfi családját is átvilágították: felesége igen szép, kellemes életet él, ám sem bankszámláján, sem a környezetében nem volt megfigyelhető olyan mozgás, történés, ami miatt gyanúba keverhették volna. A két fiát is átkutatták: mindketten drogkereskedelemmel foglalkoznak, és egyesek szerint ők „biztosítják” a mexikói politikusok hallgatását apjuk ügyeivel kapcsolatban. Ám, – mint ahogy már többször is láthattuk – ezt sem tudták bizonyítani.

Így hát az a legvalószínűbb, hogy El Chapo, mexikói drogbáró elveszett pénze ingatlanokban, valódi vállalatokban és offshore számlákon lehet elrejtve jelenleg.

Juan Manuel Álvarez Inzunzát, El Chapo pénzügyeinek egyik intézőjét 2016-ban vették őrizetbe a mexikói hatóságok pénzmosás gyanújával. Amerikai körözés alapján fogták el a „Mídász király” becenevű férfit, ami arra is tökéletesen rámutat, hogy a maffia tagjai és azok munkája mennyire összefonódott mára a mexikói kormánnyal. Külső beavatkozás – USA – nélkül valójában a legtöbb hasonló esetben nem is történik semmi ezekkel a bűnözőkkel.

A Sinaloa egy továbbra is működő kartell. Az elmúlt években a szintetikus drogokkal való üzérkedéseik miatt kerültek be a médiába. A kínai terjesztőktől származó fentanil alapanyagokat a kartell tagjaihoz hajókon juttatják el. A csomagokat a vízbe dobják az eladóik, a vevők pedig kihalásszák a csempészett árut, majd maguk terjesztik a szárazföldön, a városokban és végül egész Amerikában a fentanillal kevert heroint.

De vajon hogyan alakulhatott ki egy ilyen társadalom, berendezkedés és egyáltalán egy ilyen rendszer, amelyik nem tiltja (nem tudja tiltani) ezen szerek terjesztését, hanem működése egyenesen összefonódik vele, sőt egyes régiókban azon is alapszik?

A történet valójában igen régen, a brit gyarmatosítók amerikai hódításaival kezdődött. Az anyaország tiltásának ellenére átlépték a meghatározott határvonalat, és olyan nyugati, illetve déli területeket kívántak bevenni, ahol akkoriban csak őslakosok és franciák éltek.

Ezt a kérdést taglalja részletesen Johhny Harris How the U.S. Stole Mexico című YouTube videója is. Lassan, évszázadok alatt a fehér amerikaiak átvették a hatalmat az eredeti Mexikó északi területei fölött.

Távolinak tűnik a kitérő, de ez vezetett ahhoz, amit jelenleg látunk ebben a régióban: a jólét hiányát, mélyszegénységet, éhezést, bűnözést, nemi erőszakot…

Ez persze mind együtt jár azzal, és következik is abból, hogy az emberek mind iskolázatlanok, és nincs lehetőségük a kitörésre –, pontosabban ők a bűnözést, és az illegális kereskedelmet látják annak. Hisz abból láttak valódi pénzt befolyni, másból nem.

Emellett azt is érdemes megemlíteni, hogy Amerikában igen nagy a kereslet az ilyen szerek iránt: az elkényelmesedett, jóléti társadalom tagjai is fogyasztják ezeket, nem csak a „lecsúszott” emberek.

Összességében ez egy „ördögi kör”; a felek folyamatosan kiszolgálják egymás szükségleteit: a maffia lefizeti a tisztségviselőket, így ők hallgatnak a pénzért cserébe, a bűnözők pedig űzhetik káros tevékenységeiket és gazdagodhatnak.

Méghozzá úgy, hogy a világban egyre inkább jellemző az a felállás, hogy van néhány igen gazdag személy a társadalomban, akik percről percre gazdagodnak, és mellettük ott van a többség, akik pedig napról napra egyre szegényebbé válnak.

Tehát azt láthatjuk, hogy a különbségek éleződnek, és a fent említett két oldal folyamatosan távolodik egymástól. Az, hogy ez megállítható-e, talán nem is olyan nagy kérdés. Valószínűleg igen, véget lehet vetni ennek a körforgásnak. Ennél viszont sokkal égetőbb probléma az, hogy mikkel fog ez járni, ha valaki megpróbál lezárni egy ilyen rendszert, és hogy kinek kell ezt megtennie.

A „nyugati ember” gyakran úgy képzeli, hogy a megoldást neki kell nyújtania, és az ő módszerei a legmegfelelőbbek. Viszont egy olyan helyzetben, ahol alapvetően más elvek és szokások szerint működik a társadalom, mégis hogyan nyújthatnánk mi biztos választ!? (Mint látjuk, a Közel-Keleten sem vált be a „nyugati segítségnyújtás”.) Vagy majd minden társadalomban és minden közösségben szükségszerűen bekövetkezik a változás?

Én fontosnak vélem a mozgásterünk kijelölését, és egy határ meghúzását a beavatkozásban, még ha át is lépjük majd azt egyszer. Segítséget persze nyújthatunk, sőt kell is. Ám ez közel sem egyenlő a politikai és katonai beavatkozással.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is



Forrás:

The Infographics Show, Vice News, Wikipedia, Magyar Hírlap, 24.hu, Johhny Harris How the U.S. Stole Mexico (YouTube

2017 Kidsnews | All rights reserved