Kulturális különbségek egy fedél alatt


Safagi (19éves) - 3 hete

Amikor elterveztem, hogy külföldre megyek, egyben biztos voltam: kifejezetten kollégiumban szerettem volna lakni. Egyedül költöztem ki egy idegen országba, teljesen új városba, és abban reménykedtem, hogy egy ilyen új közegben a szállást adó helyen hamar tudok új ismerősöket, akár barátokat szerezni.

Ember tervez, Isten végez, körülbelül így alakultak az elképzeléseim. A valóságban nehezebb egy ilyen társadalmilag és kulturálisan színes „gyűjtőhelyen” megtalálni a helyedet, képviselni az általad fontosnak vélt értékeket, emellett pedig rengeteg újdonsággal és különbözőséggel kell szembesülni.

Nem tagadom, nagyon szerencsésnek tartom magamat, mert egy barátságos és családias helyen laktam. Egy társasházban éltünk hellyel-közel hatvanan, ez eloszlott öt külön emeletre, amik egybe voltak nyitva, így mindenkinek rálátása volt a másik életére. Ez első hallásra kényelmetlennek tűnik, sokszor az is, de így könnyebben is lehet ismerkedni.

A saját körletemben négyen jutottunk egy konyhára, és fürdőszobára. A lakótársaimtól féltem a legjobban, hiszen nem tudtam egyáltalán, hogy mire, kire számítsak, és nagyon fontos volt, hogy olyan társaim legyenek, akikkel együtt tudjuk élni a mindennapjainkat.

Kép illisztráció, Fotó: depositphotos

Az első fiú, aki a mellettem levő szobában lakott, kirgizisztáni. A legelső pillanattól kezdve, mindenben segítőkész volt, nagyon barátságos és kedves embernek ismertem meg. Rengeteg érdekes dolgot mesélt magáról, hogy milyen úton, módon került ide, illetve beavatott az ő szokásaiba. Megtanított néhány tradicionális ételt, sőt, tavaly nyáron még haza tudott utazni, akkor hozott nekem egy náluk hordott bőr karkötőt.

A második srác mellette lakott és ő osztrák. A vele való kapcsolatom hasonló, amit magával az országgal kapcsolatban érzek: semlegességet.

Soha nem tudtam eldönteni, hogy mire gondol, nem volt annyira nyitott, mint a többiek a kollégiumban. Mindig úgy éreztem, hogy hiába beszélgetünk, és lépünk egyet előre, másnap mintha ez meg sem történt volna.

Mielőtt hazautazott nyaralni, akkor hajnalig beszélgettünk kint az erkélyen. Magam is meglepődtem ezen, mert egyébként nagyon jól el tudtunk társalogni órákon keresztül, de a következő reggel ismét hidegséget éreztem az irányából. Számomra ő örök rejtély marad.

Vele szemben először egy török fiú lakott. Elég elfogult vagyok, ha róla kell beszélnem, mert csak két hónapot töltöttünk együtt, egymás szomszédságában, mégis testvéri viszony alakult ki köztünk.

Kép illisztráció, Fotó: depositphotos

Ő erősen felvonultatta az otthonról hozott értékeit, állandóan a konyhában sürgött-forgott. Amit talált a hűtőben, azt ő összesütötte, és tálalta elénk. Amikor kint nagy vihar volt, elővette a Tarot kártyáit, és nekiállt jövőt jósolni kendővel a fején. Egy fantasztikus figura, aki rengeteg színt hozott a mindennapjaimba, és ő miatta dőltek le bennem a gátlások más népek/etnikumok iránt. Rajta kívül még megismertem több törököt is, akikkel eszmecseréket folytattunk a magyar és török nyelv közti hasonlóságokról és különbségekről.

Miután ő kiköltözött, nagyon rettegtem attól, hogy ki kerül a helyére. Nem éreztem méltónak arra senkit, hogy az én barátom helyére beköltözzön, ráadásul néhány nap leforgása alatt. Azonban ismét szerencsém volt: ezúttal egy bolgár lány költözött be. Vele is hasonlóan hamar megtaláltam a közös hangot, belerántott a bohém életbe. Igazi tüzes, balkán leányzó, akivel rengeteget szórakoztam, és beszélgettem. Észrevette, hogy hordok egy jellegzetes karkötőt, majd megmutatta, hogy neki is van olyan.

Elmeséltem, hogy én ezt a görögországi nyaralásom alkalmával szereztem be, de csak azért, mert tetszett. Erre ő elmagyarázta, hogy ez egy „csotki”, amit a görög-ortodox vallásban használnak imafűzérként. Ha vele nem találkozom, lehet, hogy ezt soha nem is tudtam volna meg.

Kép illisztráció, Fotó: depositphotos

A karantén alatt beköltözött egy kínai srác, akire az egyetlen rossz szavam az lehet, hogy borzalmasan rendetlen volt. A takarítónővel főleg, de velünk is meg voltak a harcai, viszont lassan megtanulta, hogy hogyan kell egy közösségben élni. Rengeteget főzött, nagyon fűszeresen és persze számomra nagyon érdekesen. Sok receptet tanultam el tőle, lettek kifejezetten kedvenc ételeim, a kínai étkultúrából. Pálcikával enni is ő tanított meg, aminek egyébként még mindig nem értem a lényegét, hiszen villával, kanállal enni sokkal egyszerűbb, de ha együtt ettünk, mindig a kezembe ragadtam a pálcákat.

Nagyon érdekes volt, amikor egy ünnepre invitált, amit Sárkányhajó Fesztiválként mutatott be. Készített egy prezentációt, ott elmesélte, hogy miről is van szó, aztán pedig közösen megvacsoráztunk. Kínai tradicionális ételeket készített, és azt mondta: „így egy kicsit otthon érzem magam”.

Utoljára egy szintén nagyon kedves barátomat hagytam, akit a kint eltöltött utolsó két hétben ismertem meg. Ez a fiú Irakból származik, és rákkutatónak tanul. Mindenki közül, talán ő az, akivel minden szempontból különböző háttérrel rendelkezünk, mégis ő hozzá kerültem a legközelebb, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Annyi történetet mesélt a hazájáról, amit mi csak filmekben láthatunk, ő pedig gyerekként élte át azokat. Vallási történetektől kezdve, bombázásokon át rengeteg mindent osztott meg velem, amik őt élete végéig el fogják kísérni, mi pedig elképzelni sem tudjuk azokat.

A mai napig retteg a hangos zajoktól, csattanásoktól, mert azok emlékeztetik őt a múltbeli eseményekre. Sosem ivott alkoholt, mindig csak a teáját szürcsölgette. Egy hatalmas szívvel rendelkező barátra találtam benne, aki mindent megosztott, mindenben segített, bármire volt szükségem.

Ismét itthon lakom, rengeteg új élménnyel, és ami a legfontosabb: tapasztalatokkal gazdagodtam. Nagyobb gyakorlatom lett abban, hogy hogyan irányuljak más nemzetiségű emberek felé, akivel annyi lehet a közös pontunk, hogy mindketten hallottunk egymás országairól. Mindig is fontosnak tartottam az empátiát, amit más emberek felé tanúsítunk, ennek az időszerűségét most még inkább érzem.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is



2017 Kidsnews | All rights reserved