Október 5. – ostorral állította meg a körúton a román hadsereget az amerikai tábornok


kidsnews (127éves) - 2 hónapja

A Tanácsköztársaság augusztus 1-jei összeomlása utáni, Peidl Gyula által vezetett, eleve bizonytalan és tömegbázis nélküli kormány az antant elismerése híján légüres térben alakult, és egy héten belül államcsíny áldozata lett. A politika viharai közepette hazánk egyfajta nemzetközi senki földje volt ekkoriban, amit a szomszédos államok, különösen a román hadsereg igyekezett a lehető legnagyobb mértékben kihasználni. A románok az antant tiltása ellenére megszállták a fél országot, még Budapestre is bevonultak, és az önkényesen elfoglalt területeket szisztematikusan kifosztották.

A  különböző vagyontárgyak, nagy értékű eszközök, termények és áruk vagonszámra történő elhordása Romániába  már az I. világháborút megnyerő antant szövetség vezetői számára is kényelmetlenné vált, és amolyan tessék-lássék megoldásként egy négy fős (amerikai, brit, francia és olasz) tábornoki bizottságot neveztek ki, hogy megállítsák a szabadrablást a térségben.

A fentieket olvasva felmerül a kérdés, hogy mégis mit tehet négy tábornok egy elvadult, fosztogató hadsereggel szemben? Nos, Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok 1919 október 5-én bebizonyította, hogy nagyon is sokat.

Ugyanis lovaglóostorával utat vágva a tömegben egymaga megakadályozta, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit az odagyűlt román különítmény önkényesen magával vigye.

Az eseményekről pontos képet alkothatunk Harry Hill Bandholtz tábornok magyarországi rendfenntartói és megfigyelői munkája során írt naplójából, amit először 1933-ban adtak ki New Yorkban.

Harry Hill Bandholtz pecsétje a Nemzeti Múzeum ajtóin

„1919. október 6. Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák egyike után, amelyekkel Gore százados táplál bennünket, bejelentkezett Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál készülnek elvinni számos művészeti alkotást. A Katonai Misszió október 1-jei találkozóján döntés született arról, hogy bár a románok azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai, ne kapjanak egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk, amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap tájékoztattuk döntésünkről a román főparancsnokot. Loree ezredes és egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a Múzeumhoz, amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk az épületbe, s végül előkerítettük az igazgatót.

Úgy körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és civilek egy csoportja kíséretében megjelent a Múzeum előtt egy tizennégy kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával. Kijelentette, hogy Mardarescu tábornoktól és Diamandi főbiztostól felhatalmazást kapott arra, hogy átvegye az Erdélyből származó tárgyakat és követelte a kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt arról, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság vette át a Múzeum felügyeletét, és hogy nem adja ki a kulcsokat. Serbescu tábornok ezt követően elmondta neki, hogy reggel visszajönnek és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár kulcsát és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel:
„Annak, akit megillet – Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette magához.” Mindezt aláírásom követte. Ezt követően Loree ezredessel lepecsételtettem valamennyi ajtót, amelyekre a következőket írattam ki:

„Ezt az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság parancsára pecsételték le.
H. H. Bandholtz, soros elnök
1919. október 5.”

Mivel a románok és minden európai kedveli a gumibélyegzős eljárást, és mivel más nem állt a rendelkezésünkre, egy amerikai postacenzúrázó bélyegzőt használtunk fel ehhez, amellyel bejelöltünk minden pecsétet.”

Tettével Bandholtz tábornok örökre beírta magát a magyar történelembe, bátor cselekedetének köszönhetően hazánkban maradhattak felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincseink. A tábornok később így nyilatkozott az eseményről:

„Egyszerűen csak végrehajtottam kormányom utasításait, ahogyan értelmeztem azokat mint az Egyesült Államok Hadseregének tisztje és mint úriember.”

Harry Hill Bandholtz Ligeti Miklós alkotta szobrát, amelyen lovaglóostorát a háta mögött tartja, 1936-ban avatták fel, aztán 1948-ban eltávolították, és csak 1989-ben került vissza eredeti helyére, az amerikai követség elé.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is



Forrás:

nemzetikonyvtar.blog.hu;

hu.usembassy.gov/hu;

2017 Kidsnews | All rights reserved